A gyermekkori fülfájásnak három leggyakoribb oka van, gennyes középfülgyulladás, savós középfülgyulladás és hallójárat-gyulladás okozhat panaszt. De a garatmandula-gyulladás (tonsillitis), a szájnyálkahártya aftás gyulladása, az ínygyulladás vagy egy nagyobb fülzsírrög is állhat a fájdalom hátterében.

Ha velem tart, felesleges gyógyszerek nélkül, a legmodernebb terápiával gyógyulhat gyermeke:

A hallójárat-gyulladás (otitis externa)

A hallójárat-gyulladás nyáron gyakoribb (uszoda, vízben fürdőzés miatt), legtöbbször bakteriális eredetű, de okozhatja gomba is. A fülzsír védő hatást fejt ki, hiszensavas, hidrofób közeget biztosít – fülpiszkáló használata nem javasolt, hiszen mikrosérüléseket hozhatunk létre, ezáltal hallójárat-gyulladás nagyobb eséllyel alakulhat ki.  A hallójárat-gyulladás legfőbb tünete a súlyos, aránytalanul nagy fájdalom; de jelentkezhet fülfolyás; hallásromlás; viszketés is - ez utóbbi gombás fertőzés esetén típusos. A fül kisporca nyomásérzékeny, a fül hátrahúzásakor pedig fájdalom jelentkezhet – ez nagyon fontos jel!

A panaszokkal (főleg, ha súlyosak) érdemes fül-orr-gégészhez kell fordulni, ahol sok esetben 3%-os hidrogénperoxiddal fültisztítást végeznek indításként váladékozás, sejttörmelék esetén.  Rutinszerű fülváladék-tenyésztés nem szükséges.

Enyhe esetben (enyhe diszkomfort, viszketés; fülfolyás nélkül) alegfontosabb a hallójárat savasítása – mivel a kórokozók a lúgos pH-t szeretik, törekedni kell pH csökkentésére, ahol szaporodásuk csökken (2%-os ecetsav használata). Közepes-súlyos gyulladás esetén a savasítás mellett gyulladáscsökkentő szteroidos fülcsepp (leggyakrabban hidrokortizon/dexametazon/prednizolon) és lokális antibiotikum is szükséges (szájon át, szisztémásan extrém ritkán kell adni). Otthon a helyi kezelést 1 hétig kell alkalmazni.

Neomycin, tobramycin, gentamicin antibiotikumok helyi használata nem túl szerencsés, egyrészt mert halláskárosító mellékhatás jelentkezhet lyukas dobhártya esetén, másrészt kontakt bőrgyulladást okozhatnak (a kloramfenikolos fülcsepp szintén ez utóbbi miatt nem ajánlott). Hazánkban ezek ellenére jobb híján legtöbbször a tobramycin antibiotikumot és szteroidot is tartalmazó Tobradex szemcseppet használják a hallójárat-gyulladás kezelésére, mivel kevés más készítmény áll rendelkezésre. Ha az orvos a tobramycin veszélyeit el szeretné kerülni, szükség van a leleményességére: míg lokálisan használhat fluorokinolon-típusú antibiotikumot (például fülben használható a Ciloxan (ciprofloxacin) cseppeket), szteroidos fülcseppként szemészeti készítményt vagy gyógyszertárban kikevert (magisztrális) szert használhat. 

A hazánkban fül-orr-gégészek jelentős gyulladás, hallójárat-szűkület esetén sokszor Burow-csíkot helyeznek a fülbe, amit különböző gyógyszerekkel átitatnak, és naponta cserélnek: bár a gyógyulási hajlam jó, ennek a módszernek hátránya, hogy legtöbbször naponta kell kontrollra menni a szakrendelésre. Orvosi vérmérséklet és az adott szituáció kérdése, hogy ki az, aki Burow-csíkot javasol, és ki ajánlja az otthoni fülcseppes terápiát: véleményem szerint a Burow-csík sokszor fájdalmas, feszítő érzés; az esetek többségében elegendő és jó terápia ehelyett a cseppenthető szerek használata.

Az emberek 60%-a rosszul cseppenti magának a fülcseppet a felmérések szerint. Hogyan kell helyesen alkalmazni, és mit lehet tenni a megelőzés érdekében? dr. Novák Hunor cikkét teljes terjedelmében itt olvashatja el.

Fotó: David Castillo Dominici/FreeDigitalPhotos.net