Mindenki számára egyértelmű, hogy ilyenkor valamilyen úton-módon eljut a megfelelő szakorvoshoz. A sebészek kezelik a testrészeket, ha szükséges akár műtét árán is. Ezt követően nyugalmi helyzetben rögzitik a sérüléshez közel eső ízületet, akár gipsszel, akár úgynevezett brace-szel. Ennek a lényege, hogy legyen ideje a sérült részeknek újra összeforrni, regenerálódni. Az orvos által meghatározott idő után lekerülnek a rögzítők. Ekkor éri az embert az első meglepetés. Miért nem mozog a karom, a lábam? Miért fáj, hiszen helyretették, megműtötték, stb.? Ahhoz, hogy újra működni tudjon az adott testrészünk, úgynevezett funkcionális kezelésen kell részt venni, másnéven a gyógytornán. Sokan gondolják, hogy ez otthon is elvégezhető, hiszen az interneten már annyiféle gyakorlat megtalálható. Csakhogy nem mindegy, hogy milyen sérülésünk volt, milyen technikával operálták, hány hétig volt fenn a rögzítés. Az sem mindegy, hogy mi a célunk, lehet, hogy csak a hétköznapi mozgásokra használjuk testünket, de mi van ha sportolni is szeretnénk?
Ahhoz, hogy a szövetek jobban gyógyuljanak megfelelő mennyiségű és minőségű terhelést kell kapniuk. Nem mindegy, hogy a csontunk tört el, vagy az ínszalag szakadt. A csontoknak általában jó a gyógyhajlama, mert nagyon jó vérellátásssal rendelkeznek, így kb. 3-5 hét után megkezdhető a fokozatosan adagolt terhelés. A sérült inak és szalagok gyógyulása ennél több időt vesz igénybe, mert ezekben a képletekben kevés ér található, így a vérellátásuk is rosszabb. Az sem mindegy, hogy milyen terhelést adunk. A csontok átépülését legjobban a gravitáció ellenében végzett mozgások serkentik, míg az inaknak, izmoknak nyújtásra is szükségük van. Törés esetén nemcsak a csontok sérülnek, hanem a körülötte lévő szövetek is.
A sérülés és rögzítés hatására a lágyrészek: izmok, inak, ízületi tokok elvesztik rugalmasságukat, erejüket és azt a képességet, amellyel a test állandó helyzetét képesek érzékelni, korrigálni. Ez utóbbit proproiceptív rendszernek hívjuk. Ez a rendszer akadályozza meg, hogy ha megbotlunk valamiben és elveszítjük az egyensúlyunkat, ne essünk el és meg tudjunk állni, vagy egészen egyszerűen képesek legyünk egyenesen állni. Ezen rendszer alapjai a receptorok, amelyek érzékelik az izmok, inak feszülési állapotát. Izmokban izom-orsóknak, inakban pedig ín-orsóknak nevezzük. A receptorok idegszálak révén összeköttetésben vannak a geincvelővel, amelyből egy visszaható idegszál kapcsán visszaérkezik a információ az izmokhoz és az inakhoz a szükséges tevékenység létrehozásához (akár izomösszehúzódást akár lazítást eredményezve). Ezt nevezik reflex-körnek. A legegyszerűbb ilyen reflex a patella-ín reflex, amikor is ráütve a térdkalács alatti ínra, a lábunk akaratlanul is kinyúlik. Ha például kibillenünk a villamoson állva egy fékezés miatt az egyensúlyból, akkor a proproiceptív reflexek hatására egyes izmok ellazulnak, mások megfeszülnek és így képesek vagyunk egyik lábról a másikra állni, vagy kinyújatni a kart és megtámaszkodni. Ezen reflexeknek köszönhetően testünk a tudatos irányításunk nélkül képes állandóan kontrollálni helyzetünket, állandóan fenntartani a szükséges egyensúlyt és a kivánt mozdulatokat kivitelezni, valamint elhárítani a sérüléseket.
Nos, ez a fontos rendszer a sérülés és rögzítés miatt gyengül, leépül. Szerencsére azonban különböző gyakorlatokkal és eszközökkel fejleszthető. Az izmok erejének a fejlesztésére is jó hatással van a proprioceptív tréning. Ennek ideje személyenként és sérülésektől függően változik, de körülbelül fél-egy évig tart.