Nem csak azért fújunk orrot, mert zavaró, hogy nem kapunk levegőt és nem érzünk szagokat. A váladék nagyon sok baktériumot tartalmaz és az orrjáratokon kívül megtöltheti az egész arc-, és homloküreget. Ha nem távolítjuk el, letapad, és további felülfertőzést, idült arcüreggyulladást, fülgyulladást okozhat - ezért nem árt komolyan venni az orrfújást.

Csecsemők esetében orrszívót kell használnunk. Számukra különösen fontos a tiszta orrjárat, mivel főként orrlégzők az első életévben. Ráadásul – függetlenül attól, hogy szopiznak, vagy cumisüvegből kapják az ennivalót – a főként folyékony ételek fogyasztása tiszta orrjáratokat igényel.
Minden kisgyermekes anyuka tudja, hogy ha egyszer a szájukba veszik a cumit, nemigen eresztik el, ám ezalatt kizárólag az orrukon át tudnak lélegezni. Az apró orrocskák tartós bedugulása ahhoz vezethet, hogy a csöppség nem eszik rendesen, nem lakik jól, nyugtalanul alszik, esetleg szopisztrájkba kezd. Ezeket mindenképp el kell kerülni. Az eszközök, melyek segítségünkre lehetnek, igen sokfélék, abban viszont egyeznek, hogy a vákuum elvén működnek.

Mit kell tenned, ha megfázott a baba? Olvasd el!
 

Orrszívó fajták
 

1. Ballonos orrszívó

Az orrszívók legegyszerűbb típusa az úgynevezett ballonos: egy gumiballon és a ráerősített műanyagcsőr alkotja. Összenyomjuk a ballont, az egyik orrfelet befogjuk, a másikba dugjuk a csőrt. Ha elengedjük a ballont, a keletkező vákuum kiszippantja a váladékot. Népszerű, mert olcsó, és hagyományosan bevált módszer.
 

2. Csapos orrszívó

A csapos, illetve a szívós rendszerű már bonyolultabb. Hosszú cső és hozzá kapcsolódó tartályok alkotják, és itt is szerepel az orrba pontosan illeszkedő csőr. A váladék a tartályba kerül, ám míg az egyiknél a víz keringése hozza létre a szívóerőt, addig a másik fajtánál nekünk kell tüdőből megszívni az eszközt. Mindkét darab úgy van kialakítva, hogy a távozó váladék csak a megfelelő helyre kerüljön.
 

3. Elektromos orrszívó

Az elektromos darabok elemről vagy tápról működtethetők (mellszívóból is létezik olyan, mely később orrszívóvá alakítható), a legnagyobb teljesítményűeket pedig a háztartási porszívóra köthetjük. Ezek hátránya, hogy némileg zajosak, az igazán piciket megijeszthetik és hiába az utána jövő komfortosabb érzés, szívből utálni fogják az orrszívást. Mindamellett meg kell jegyezzük, ezek a típusok jóval hatékonyabbak mechanikus társaiknál.

Az orrszívó készülékek alkalmazásánál mindig tartsuk be a használati utasításban leírtakat, s a megfelelő módon tartsuk tisztán az eszközt, időről időre sterilizáljuk is.

Az orrszívók azonban akármilyen jó szolgálatot is tesznek csecsemőkorban, akár meg is nehezíthetik a dolgunkat a nagyobb gyerekeknél, akik az orrfújás technikájával bizony megszenvednek.
Sokan választják ugyanis az egyszerűbb utat, és kérik, hogy anya szívja ki az orrukat, de van, aki egyszerűen rákapcsolja magát a porszívóra és elintézi egyedül a dolgot.
A papírzsebkendőbe való orrfújás – nekünk egyszerű, mindennapi mozdulatnak tűnő - folyamata nem olyan könnyű, a legtöbb gyerek csak 5-6 éves kora után tanulja meg teljesen. Ez nem olyasmi, mint a járás, ami egyszer csak majd jön magától, ebben bizony segítenünk kell. Néhány játékos trükkel, feladattal rávezetheted a helyes módra és onnantól már csak gyakorolni kell.

Játékos gyakorlatok a helyes orrfújásért

• Szuszogás: Sok kisgyermek a szájával fúj egy nagyot, hangosat, amikor erre kérjük. Nem sikerül elkülöníteni az orrukat a szájuktól, ezért első körben ebben kell besegítenünk. Játszatok állatosat, szimatoljatok, mint a kutyusok, horkantsatok, morogjatok, mint a süni. A lényeg, hogy csak az orrotokat használjátok.
• Dudorászás: Énekeljetek csukott szájjal! A zárt szájú dúdolás során az orron keresztül távozik a levegő. A legfontosabb, hogy ezt az érzetet el tudja különíteni a gyermek attól, mint amikor a száján át lélegzik.
• Havazás: Selyempapírból vagy egyrétegű szalvétából vágjatok apró darabokat (ha akad otthon egy hópelyhes lyukasztó, akár hópihék is lehetnek). A lényeg, hogy könnyű papírdarabok legyenek. Egy alacsony tálcára tedd ezeket és csak orral próbálja a gyermek kifújni belőle. Akár segíthetsz is azzal, hogy befogod a száját – mindenképp szólj neki előre, hogy ezt fogod tenni, ez játék legyen, ne kellemetlen élmény.
• Nózifoci: Gyúrjatok egy kicsiny galacsint egy rétegű szalvétából. Jelöljetek ki egy kaput és próbáljátok meg bejuttatni rajta a „labdát”. A dolog trükkje, hogy kizárólag az orrotokból kifújt levegővel mozgathatjátok a labdát, más mód nem érvényes.
• Méregzsák: Amikor már képes az orrán át levegőt kijuttatni, segíts az orrfújásban. Biztasd arra, hogy grimaszoljon, ráncolja az orrát közben és mondd, kissé hergelő hangsúllyal: „Mérgesen!” Ez fog segíteni abban, hogy megfelelő eréllyel fújja a gyermek az orrát.

A helyes orrfújás technikáján kívül az egyéb, hozzá tartozó dolgokról is beszéljetek. Hogy egy zsepibe többször is belefújhatjuk az orrunkat, de mindenképp dobjuk ki, ha teli van. Orrfújás után mindig mossunk kezet, hogy ezzel is csökkentsük a bacik számát.
Az ezzel kapcsolatos etikettről is beszéljünk – érdekesség, hogy Japánban illetlenség hangosan orrot fújni, még elfordulva is, nyilvánosan csak törölgetik az orrukat a japánok. Nálunk persze más szabályok dívnak, beszéljünk ezekről! Fordítsunk figyelmet a gyermekek orrfolyással kapcsolatos ügyeire, így elérhetjük, hogy iskolás korukra felnőtthöz hasonlóan fogják kezelni a dolgot, elkerülve a további súlyosbodó betegségeket és a kellemetlen szituációkat is.

Kép: Sean Freese / Flickr