0-6 hónapos korig:

Az újszülött legfontosabb feladata, hogy megtanulja mozgatni azt a kis testet, melynek birtokosa. A fejlődés folyamata a „bentről kifelé, fentről lefelé” elv mentén halad, tehát a gerinc vonalától kifelé és a kis fejétől lefelé tanulja meg irányítani testrészeit.
Látása eleinte fejletlen, ezért a neki választott játékok színei erősek, kontrasztosak legyenek.
Az újszülött szemét az első hetekben a fekete-fehér, sakktábla mintás tárgyak segítik a leginkább a fókuszálásban. Érdemes ilyeneket mutatni a picinek naponta pár percig, bébikönyv és ún. kontrasztkártya is kapható kifejezetten erre a célra.
A baba tapintása fejlett, ezért puha tárgyakkal, takarókkal érdemes körülvenni őt.
Féléves korára már képes határozottan megragadni az elé kerülő tárgyakat, ezért a játszószőnyegek is jó szolgálatot tehetnek. A boltívvel felszerelt darabokról többnyire csörgő, zörgő színes játékok lógnak, melyeket rugdosni, püfölni lehet. Mindez pedig hihetetlenül fejlesztő, arra sarkallja a babát, hogy forogjon, kússzon, dolgozzon a kiszemelt tárgyak megszerzéséért.
 

6-12 hónapos korig:

A baba ilyenkor már nem csak a fejét forgatja. A kisfiúk közül sokan el is indulnak az első életév végére, ezért érdemes olyan játékokat beszerezni, melyek mozgásra csábítanak.
A hangos, csilingelő, zenélő játékokat már képesek működésbe hozni, az elguruló kisautók, labdák után kúszva, vagy mászva indulnak el. 
Sokán már ilyen pici korban is kedvelik a könyveket, szívesen nézegetik a színes képeket, ezért onnantól, hogy képes hason fekve tartani a fejét, érdemes a babának keménylapos, leporelló könyveket venni.
Mivel a fogacskák is ebben az időszakban kezdenek előbújni, eljön a rágókák, rongyikendők időszaka. A babák mindent a szájukba vesznek, ami jólesően masszírozza az ínyüket. Éppen ezért ügyeljünk rá, hogy a játékokon semmi olyasmi ne legyen, ami elég apró ahhoz, hogy a kicsi lenyelje.
 

1-3 éves korig

A kisgyermek egyre nagyobb és nagyobb területet fedez fel az őt körülvevő világból. Eközben önmagát, mint önálló lényt is kezdi észrevenni, ezért a tükör is egyre jobban leköti majd. Bátorítsuk ebben!
A mozgást fejlesztő játékok, kismotorok, tologatók, rugós hinták kora ez, és a bölcsődés korú gyerekek a pörgést, forgást, bújást is imádjak, így ebbe az irányba is bátran mozdulhatunk pörgőkúpokkal, sátrakkal, mászóalagútakkal.
A könyvekben már képesek lapozni és a figurákat, ismerős állatokat azonosítani. A beszéd tanulása gigászi feladat, a közös képeskönyv lapozgatás, mesélés, beszélgetés ebben is segít.
Mivel lassanként öntudatra ébrednek, az „én vagyok, én csinálom”- élményt adó játékok kerülnek előtérbe. Az egyszerű, nagyobb darabokból álló építőjátékok, a nyomógombos, hangot adó játékok örömet okoznak, mert általuk a kicsik megtapasztalhatják, hogy ők, a saját kezükkel, szándékosan váltanak ki valamilyen eseményt. Aki látott már kisgyereket, amint századszorra is felépít, majd ledönt egy három fakockából épült tornyot, annak nem újdonság ez a tény. Hogy idővel a tornyot önmaguknál is magasabbra képesek építeni, attól csak egy dolog okoz nagyobb örömöt: mikor ez a torony óriási robajjal – és a gyermek csilingelő kacajától kísérve – összeomlik.
Az ilyen korú apróságok egyébként imádnak rakodni, pakolni, ezért érdemes dobozokba, tárolókba tenni a játékokat. A játékban és a pakolásban is segítsünk nekik, hogy mindennek a helyét, illetve funkcióját megismerhessék.
A formaállandóság felismeréséhez a forma-rakosgatók, nagy darabos fa-, vagy szivacs-puzzle játékok segítik hozzá a csemeténket. Ezek többsége ráadásul a világról szerezhető ismereteket is bővíti: például a gyümölcsöket, vagy az állatokat ismerheti meg általa a kis felfedező.
Fontos, hogy mellette legyünk és megnevezzünk mindent, hiszen az apróság így tanul. A bonyolult szerepjátékok később jönnek, de anya és apa utánzása már ebben a korban megkezdődik: a főzőcske, vagy fúrás faragás mímelése boldoggá teszi a kicsiket, ezért kisebb tárgyakat, melyek a felnőtt világot idézik – játék fúró, vagy botmixer, fazekak, kanalak vagy kalapácsok -, bátran vehetünk. Ezután pedig hagyjuk, hogy játékból segítsen anyának a főzésben, és apának a szerelésben.
 

3-7 éves korig

Az óvodáskor a leggazdagabb és legfelhőtlenebb a gyermek játéktevékenysége  szempontjából. Kiscsoportban még él annak az öröme, hogy a gyermek képes befolyásolni a körülötte lévő dolgokat, ezért a tologatható, mozgatható, hangot adó játékok adják a legnagyobb élményt.
Mindamellett elkezd kibontakozni a szerepjátékok igénye, ezért a babák, jelmezek, de a bábok, mese-szereplők is előtérbe kerülnek. Szálljunk be ezekbe a játékokba és hagyjuk, hogy csemeténk minket is bevonjon: ebéddel kínáljon, vagy beöltöztessen. Nagycsoportra ezt már képesek nagyon gazdagon kibontani, ezért komplett babaházakat, konyhákat, szerszámpadokat ebben az életkorban érdemes venni.
A mesekönyvek közül bátran válogathatunk, és fordítsunk figyelmet arra, hogy minden nap meséljünk neki.
Az építő játékokból most már választhatunk kisebb darabos, egyre bonyolultabb fajtákat, ahogy a gyermek cseperedik. A közös játéknak e részében különösen az apukák szeretnek részt venni, ne is akadályozzuk meg őket ebben.
Az alkotás ekkor már boldoggá teszi a gyerekeket, így nem csak az építés, de a rajzolás, festés, modellezés is előtérbe kerül: ezek eszközeit, ceruzát, zsírkrétát, gyurmát bátran beszerezhetünk.
Sose felejtsük megdicsérni, bátorítani a kis művészt, ugyanis ettől fejlődik az önkifejezési készség és az önbizalom is.
Az alkotás udvari verziójáról se feledkezzünk el: a homokozó játékokból sosem elég, és amúgy is fogyóeszköznek számítanak.
Az egyszerűbb szabályjátékokat már a kis óvodások is kedvelik, megismerik a küzdelem és a nyerés örömét. A nagyobbak már a hosszabb légvételű, akár napokig tartó, nehezebb társasjátékokkal is boldogulnak.  Mivel ebben a korban már képesek szabályokban megegyezni, azokat betartani, a mozgásos csapatjátékokat is élvezik, ezért nyugodtan kerülhet a házba focilabda, vízilufi-készlet.  
Sportszerű játékra tanítsuk őket, és arra is érdemes kitérni, hogy néha előfordul, hogy elveszítünk egy-egy meccset. A legfontosabb, hogy jelen legyünk, hiszen ebben a korban a szülő a gyermeknek már valódi partner és viszont: mindketten örömüket lelhetik a közösen eltöltött játékidőben.
 

7 éves kortól

Az iskoláskorú gyermekkor játéktevékenysége, ahogy közelednek a kamaszkorhoz, egyre inkább a felnőttek „játékait” idézi. Egyre több időt töltenek társasjátékokkal, és ezek fokozatosan egyre nehezebbek, hosszabbak lesznek. Már képesek sportszerű viselkedésre, kitartó ücsörgésre és ravasz stratégiák felépítésére is.
Az alkotás egyre inkább a művészet felé tolódik, legyen szó bonyolult legó-építményekről, vagy hímzésről, fonásról. A kirakósok darabszáma pedig három-, négyjegyű lesz. Ezeknek feltétele a türelem, a korral egyre nő. Ezzel összefügg, hogy egyre vastagabb mesekönyveket, majd ifjúsági regényeket szerezhetünk be, hiszen az emlékezet és felfogóképesség ilyenkor már kedvez a hosszabb, szövevényesebb történeteknek.
A kiskamaszok hosszan leköthetők a logikai, vagy ügyességet igénylő játékokkal, melyben bizonyíthatják képességeiket. Ilyenkor egyre inkább a társak felé fordulnak, a szülők helyett már a kortársak társaságát keresik a gyerekek és ez így van rendjén. Segíthetjük őket ebben, ha lehetőséget biztosítunk a közös játékhoz, és akad otthon eszköz csapatos sportoláshoz, kártyapartihoz vagy társasjáték-maratonhoz egyaránt.

Végül, a felnőttkor küszöbén elveszíteni látszunk játékosságunkat, holott csak annyi történik, hogy figyelmünk kissé befelé fordul: a tizenévesek sokat olvasnak és hallgatnak zenét, míg keresik útjukat.
Valójában azonban nem veszítjük el a játékra való igényünket, és ha jót akarunk, ne is iparkodjunk elveszteni, sőt: hagyjunk időt arra, hogy közösen, családtagjainkkal együtt időnként játsszunk egy nagyot, hogy pihenten, ellazultan kezdhessünk újból feladatainkhoz.

Fotó: JFGagnonPhotograhie / Pixabay