szorongás

Kedves Veronika!

Köszönöm szépen a megkeresést és a bizalmát.

Sajnos ismerem az érzést, én is jó pár évig voltam pánikbeteg, végigmentem sok mindenen, terápián, gyógyszeres kezelésen. Ezek persze ideig-óráig segítenek, mert a tüneteket megszüntetik, vagy mondhatnám, hogy elnyomják, de az ok, a félelem, ami a pánik mögött húzódik, a gyógyszertől sajnos nem szűnik meg. Másképp kell megközelíteni az egészet, mögé kell nézni, mitől is fél igazán.

Ahogy olvasom, ez hiányzik még Önnél is. De higgye el, hogy igenis ki lehet jönni belőle, számos kliensemnek is sikerült rajtam kívül, viszont nem mondom, hogy egy pillanat alatt és azt sem, hogy mennyire könnyű. Ez egy folyamat, több lépésből, fokozatból áll. Nehéz egy üzenetbe sűríteni a lényeget, mert az okok feltárásához személyes beszélgetésre lenne szükség.

A pánikbetegséget, a tüneteket egyetlen egy tudattalan, gyermekkorban elfojtott félelmünk okozza. Ezt vetítjük egyébként az életünk minden területére, csak más formában. Vagyis ez a kulcs, hogy ezt megtaláljuk, mert nem a tömegtől, utazástól fél pl. valaki és nem is a munkahely elveszítése, vagy egy szakítás az ok. Ezek azok az élethelyzetek, amik előhozzák, de nem miattuk van. A tudattalan félelemét kell megtalálni, ami lehet bizonytalanság, képtelenségtől való félelem, megfelelni akarás stb. Ami önértékelési problémát takar, illetve azt is tapasztalom, hogy maga a pániktünet is árulkodik már a mögöttes félelemről. A nyelési nehézségeket írja elsősorban, érdemes lenne megnézni, mit nem tud "lenyelni", vagy mit fojt el esetleg.

Első lépésként nem megszabadulni akarunk a pániktól és a tünetektől, fontos az elfogadás. Jön egy rosszullét, ez azt mutatja, hogy beindulnak a régi félelmek, a múlt, a teste pedig reagál. Minél többet figyelünk egy tünetre, a testünkre, annál inkább felerősítjük. Amíg meg akarunk szabadulni, elutasítjuk, ellenállunk neki. Mondhatnám, hogy csak addig uralkodik rajtunk a félelem, amíg félünk tőle. Arról nem is beszélve, hogy semmi valóságalapja nincs annak, amiket ilyenkor gondolunk. Tudom, hogy rettenetesen erős tud lenni, de tudni kell, hogy nem halunk meg, ezeket csak gondoljuk, képzeljük. Ha folyton ez van a fókuszban, ha épp jól is érezhetné magát, akkor is fél, hogy mikor jön a következő, akkor egyfolytában magát és a tünetek jeleit figyeli. Vagyis nem szabad a tünetekről sokat gondolkodni. Megjelent, érzem, tudom, és nézzünk mögé. Mert ez tényleg a kulcs, hogy meglássa, mitől fél.

Nézze meg, hogy miket gondol magáról, hogy érzi magát abban a helyzetben, amikor rosszul van? Jó kis önismereti kérdések, de ahhoz, hogy feltárjuk honnan ered ez a félelem a szülői mintákat kell elővennünk. Ez viszont így levélben lehetetlen. Ahhoz 1-2 órás beszélgetés kell(ene), hogy értse pontosan, mi mitől zajlik Önben. Tudom, itt hiába írom le, hogy jó, ne foglalkozzon a tünetekkel, terelje el a figyelmét, ez még kevés "élesben", roham közben.

De érdemes belevágni, mert valóban nem arról szól az élet, hogy a négy fal között élje le csak azért, mert ott érzi magát biztonságban. Magától nem múlik el sajnos, én először ezt tenném rendbe, hogy elkezdhessen dolgozni, teljes életet élni.

Természetesen nagyon szívesen segítek még, ha gondolja, illetve szeretettel ajánlom az egyik előadásom, ami kifejezetten a félelmekről és a pánikról szól. November 3-án lesz legközelebb.

Üdvözlettel:

Uhlár Mónika
2014-08-24 22:13:20

Kedves István!

Köszönöm szépen a megkeresését. Magával a Candida fertőzéssel és tüneteivel jómagam nem foglalkozom, de ha jól értem, a betegségből kigyógyult, "csak" a félelmek maradtak meg. Nehéz ennyi információ alapján hasznos tanácsot adni, hiszen a szorongás, pánik valódi okainak feltárása személyes beszélgetést igényel.

Fontos lenne látnunk, hogy valójában mitől fél, milyen gondolatok jelennek meg magával a pánikkal kapcsolatban. Sokszor a bizonytalanság, önértékelési problémák, képtelenségtől való félelem, megfelelni akarás stb. állnak a háttérben. Nem leküzdeni kell a félelmet, hanem megfigyelni, hogy mit jelez. Minél többet foglalkozik a félelmeivel, az abból fakadó gondolatokkal, annál inkább belepörgeti magát egy rohamba. Ilyenkor már magától a félelemtől is fél, az újabb rosszulléttől, vagyis figyelmét teljes egészében leköti a pánik. Ezért segít sokaknak a figyelemelterelés, illetve a megfelelő légzéstechnika, és néhány önmagát nyugtató megerősítés, hogy nem lesz semmi baj.

Első lépésként tehát nem megszabadulni akarunk a pániktól és a tünetektől, fontos az elfogadás. Jön egy rosszullét, ez azt mutatja, hogy beindulnak a tudattalan félelmek, a múlt, a teste pedig reagál. Mondhatnám, hogy csak addig uralkodik rajtunk a félelem, amíg félünk tőle. Tudom, hogy rettenetesen erős tud lenni, de tudni kell, hogy nem halunk meg, ezeket csak gondoljuk, képzeljük.

Nézze meg, miket gondol magáról, hogy érzi magát abban a helyzetben, amikor rosszul van? Hogy érzi magát attól, hogy nem tud egyedül közlekedni? Nem a tünetekre gondolok, hogy pl. szédülök, hanem ilyenekre: "Attól félek, hogy ....." Mert ez segíthet látni a félelmeit. Jó kis önismereti kérdések, de ahhoz, hogy feltárjuk honnan ered ez a félelelem a szülői mintákat kell elővennünk. Ez viszont így levélben lehetetlen.

Nem tudom budapesti-e, de október 29-én éppen a szorongásról, pánikról tartok előadást, melyre szeretettel meghívom, várom. A részleteket megtalálja a honlapomon.

Természetesen nagyon szívesen segítek még, ha gondolja, kérdezzen nyugodtan, akár levélben, akár személyesen is.

Üdvözlettel:

 

Uhlár Mónika
2012-10-01 18:32:34

Kedves Zoli!

Soraiból egyértelműen látszik, hogy az önértékelésével vannak problémák, ez okozza azt, hogy nem tudja képviselni önmagát, ugyanis nem bízik magában. Pedig biztosan számos érték van Önben, csak figyelmének középpontjába a negatív dolgok kerültek, ezért - hangsúlyozom tudattalanul - folyamatosan olyan helyzeteket teremt, ahol beigazolódhatnak szorongásai, félelmei. Ahhoz, hogy ez változzon, és Ön magabiztosabbá váljék, először is fel kellene tárnunk azt, honnan erednek ezek a félelmek, gondolatok önmagáról. Ehhez a szülői mintákból, a gyermekkorából kell kiindulnunk, vissza kell térni a gyökerekhez, az ÉN-képének kialakulásához. A legtöbb ember problémája abból adódik, hogy elhiszi, amit hisz. Önmagáról és a világról. De az nem feltétlenül valóságos és igaz. Ha szembe akar nézni félelmeivel, melyek a férfiasságának megélésében is akadályozzák, valódi önismeretre van szüksége, melyhez személyes konzultáció kellene. Ön fiatal még, érdemes elindulni a változtatás útján, hiszen a folyamatos szorongások megkeserítik az ember életét. Amennyiben ehhez segítségre van szüksége, keressen meg bátran!

Uhlár Mónika
2012-02-28 15:59:04