Prof. Dr. Balázs Csaba
Endokrinológus
A Budai Endokrinközpont specialistája "endokrinológia" témakörben
Kérem, tegye fel kérdéseit, készséggel válaszolok Önnek! Bizalmát köszönöm!
Endokrinológus
A Budai Endokrinközpont specialistája "endokrinológia" témakörben
Kérem, tegye fel kérdéseit, készséggel válaszolok Önnek! Bizalmát köszönöm!
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Doktor Úr!
Megdöbbenve olvastam a Doktor Úr sorait! Szégyen és egyben Felháborító! Én a Doktor Úr betege vagyok és büszkén állítom, hogy sok-sok orvos után végre a Doktor Úr személyében találtam olyan orvost, aki rendesen átvizsgált és mostani értékeimet, tüneteimet nézve úgy gondolom, hogy megállította azt a folyamatot amire más orvosok /vizsgálat nélkül!/ javasoltak azonnali műtétet. Nem tudom megérteni, hogy miért van az, hogy olyan orvos ellen aki a betegeiért van, akit a betegek tisztlenek és szeretnek, aki jó a betegekhez, akihez időpontot is nehéz kapni annyira sok betege van, a kórház így lépjen fel. A kórháznak nem érdeke, hogy olyan orvost foglalkoztassanak akire méltán büszkék lehetnek? Elfogadhatatlan , hogy a kórház sem a Doktor Úr ennyi éven át befektetett munkáját, sem a Doktor Úr szakértelmét, de még csak a betegek érdekit sem tartja szem előtt!
Tisztelettel és Üdvözlettel
S.Mónika
Megdöbbenve olvastam a Doktor Úr sorait! Szégyen és egyben Felháborító! Én a Doktor Úr betege vagyok és büszkén állítom, hogy sok-sok orvos után végre a Doktor Úr személyében találtam olyan orvost, aki rendesen átvizsgált és mostani értékeimet, tüneteimet nézve úgy gondolom, hogy megállította azt a folyamatot amire más orvosok /vizsgálat nélkül!/ javasoltak azonnali műtétet. Nem tudom megérteni, hogy miért van az, hogy olyan orvos ellen aki a betegeiért van, akit a betegek tisztlenek és szeretnek, aki jó a betegekhez, akihez időpontot is nehéz kapni annyira sok betege van, a kórház így lépjen fel. A kórháznak nem érdeke, hogy olyan orvost foglalkoztassanak akire méltán büszkék lehetnek? Elfogadhatatlan , hogy a kórház sem a Doktor Úr ennyi éven át befektetett munkáját, sem a Doktor Úr szakértelmét, de még csak a betegek érdekit sem tartja szem előtt!
Tisztelettel és Üdvözlettel
S.Mónika
Kedves S. Mónika!
És még valami:
A napokban az egyik kedves beteg meg megkérdezte tőlem, hogy miért maradtam itthon, amikor sikerrel kecsegtetve várt és vár a „Nagyvilág”. Valami olyan választ adtam, hogy ott sem minden csillogó és az itthon az mégis csak itthon és még talán – ha Isten engedi – szeretnék orvosként is valami jót cselekedni a saját hazámban.
Később azonban tovább rágódtam. Tényleg nincs igaza a kérdezőnek?
Mégis mi tartott vissza:
Ha moralitás helyett napjainkban tort ül az immoralitás,
Ha a szeretet helyét a rideg érdek vette át,
Ha az ifjú kori szent célokat és hivatástudatot a karrier hajszolás vette át,
Ha értéktelenné vált az érték.
Ha régi keletű szóvá vált a becsület,
Ha régebben csak az volt a kérdés hogyan élünk KEGYELEM nélkül, most pedig az, hogy miképpen élünk IGAZSÁG nélkül?”,
Ha hivatallá züllött a gyógyító munka,
Ha az adminisztráció feltételei (papír, patron) sem biztosítottak,
Ha több a pecsét, mint a jó szó és együttérzés, empátia,
Ha a frusztrációtól egyre több aggódó szempárt látok
Ha a többen azt mondják minden bizonytalan,
Ha a szemekben egyre több az aggodalom,
Ha munka nélkül tengődhetünk vagy a külföldihez képest megalázó a bérért dolgozhatunk (sőt már azt is megfelezték!),
Ha az un. „evidenciák” rendszerében kell dolgozni, amit úgy is neveznek, hogy „bizonyításon alapuló orvoslás”. Ráadásul az evidenciáknak különböző szintjeit, A, B,C,D szintjeit különítenek el. Az evidenciát a”tudomány köntösébe” öltöztetik és felruházzák a tévedhetetlenség jogával,
Ha a beteg nem osztályozható be az evidenciák által kreált kategóriákba, akkor kész a ki nem mondott ítélet: rossz a beteg vagy rossz az orvos,
Ha szétverik, szétverték az egészségügyi intézményeket. A több generációk által létrehozott kórházakat, rendelőket, szanatóriumokat,
Ha szolgáltatássá silányítják, silányították az egészségügyi munkát. A jövőben már csak „pedagógiai-, orvosi-egészségügyi-, papi szolgáltatás” lesz, azonos szintre süllyesztve bennünket a prostituáltak „szolgáltatásaival”.
Ha közigazgatássá válik, vált a gyógyítás. Az orvos munkaidejének többségében űrlapokat tölt ki, a beteg helyett a számítógépet nézi!. Meghatározzák neki, hogy hány akut és krónikus beteget láthat el, milyen gyógyszerből mennyit és melyiket írhatja fel. A „Nagy Testvér” erről havonta jelentéseket készít és küld ki azzal a fenyegetéssel, ha nem követed, amit mondok, akkor „ felfüggesztelek”. Az evidenciák álságos világába egyetlen úr van a finanszírozó érdeke és nem a beteg élete, egészsége. Az egyik ilyen orvosi egyetemet végzett (orvos?) mondta néhány éve: „Kérlek a legfontosabb nem a beteg meggyógyulása, s az sem számít, ha meghal, de jól legyen dokumentálva!” Ebben a „Szép szép Új Világban” a jelszó „régi dolgok el vele így jutunk csak felfele, „szóma” ha mondom segít a gondon, egy köbcenti helyre biccenti” (de mi a szóma: kábítószer? pénz?)(Huxley: Szép újvilág)
Ezzel ellentétben vallom azt, hogy tevékenységünk nem szolgáltatás, hanem szolgálat. Miként szolgálatnak tekinti munkáját a tanár, a pap, a közgazdász, az író, művész, a vadakat terelő juhász, a kenyérért izzadságával fizető földműves, a hajnal sötétjében dolgozó pék, a hazáját mindenkor védelmező katona és sorolhatnám tovább a becsületes hívatással végzett munkásokat.
Ha tudjuk, hogy az „idők bibliás múltjában Kain megölte Ábelt. Ma elegendő, ha megrágalmazza, befeketíti és lejáratja. Kezet sem kell mosnia” (Csoóri Sándor: Tizenhét kő a parton).
Akkor mégis miért? Talán maradt egy dolog a HIT, de miben?
Hiszek egy Istenben, hiszek a képére teremtett emberben.
Hiszek a lélek és test egységében.
Hiszek a hit gyógyító erejében még akkor is, ha tudom, hogy nem győzhetünk a testi fájdalmak, a kín és a halál felett.
Hiszem, hogy csak az én hal meg, mert aki önönénjével él, halálával él.
Nem hiszek a tévedésben, de tudom, hogy létezik.
Hiszek a reménytelenségben is bizakodó, földhözkötöttségében is szárnyaló emberi szellemben, amely nem akar a becsvágy őrületében Isten trónjára ülni.
Hiszek az orvosban, aki szamaritánusként teszi dolgát a betegek jerikói útján.
Hiszek az orvoslás humánumában és a humánus gyógyításban,
amely Veronika kendőjét nyújtja a verejtékkel érkezőknek,
a keresztet hordozóknak és a fájdalommal távozóknak.
Amen
Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-07-28 17:51:38
És még valami:
A napokban az egyik kedves beteg meg megkérdezte tőlem, hogy miért maradtam itthon, amikor sikerrel kecsegtetve várt és vár a „Nagyvilág”. Valami olyan választ adtam, hogy ott sem minden csillogó és az itthon az mégis csak itthon és még talán – ha Isten engedi – szeretnék orvosként is valami jót cselekedni a saját hazámban.
Később azonban tovább rágódtam. Tényleg nincs igaza a kérdezőnek?
Mégis mi tartott vissza:
Ha moralitás helyett napjainkban tort ül az immoralitás,
Ha a szeretet helyét a rideg érdek vette át,
Ha az ifjú kori szent célokat és hivatástudatot a karrier hajszolás vette át,
Ha értéktelenné vált az érték.
Ha régi keletű szóvá vált a becsület,
Ha régebben csak az volt a kérdés hogyan élünk KEGYELEM nélkül, most pedig az, hogy miképpen élünk IGAZSÁG nélkül?”,
Ha hivatallá züllött a gyógyító munka,
Ha az adminisztráció feltételei (papír, patron) sem biztosítottak,
Ha több a pecsét, mint a jó szó és együttérzés, empátia,
Ha a frusztrációtól egyre több aggódó szempárt látok
Ha a többen azt mondják minden bizonytalan,
Ha a szemekben egyre több az aggodalom,
Ha munka nélkül tengődhetünk vagy a külföldihez képest megalázó a bérért dolgozhatunk (sőt már azt is megfelezték!),
Ha az un. „evidenciák” rendszerében kell dolgozni, amit úgy is neveznek, hogy „bizonyításon alapuló orvoslás”. Ráadásul az evidenciáknak különböző szintjeit, A, B,C,D szintjeit különítenek el. Az evidenciát a”tudomány köntösébe” öltöztetik és felruházzák a tévedhetetlenség jogával,
Ha a beteg nem osztályozható be az evidenciák által kreált kategóriákba, akkor kész a ki nem mondott ítélet: rossz a beteg vagy rossz az orvos,
Ha szétverik, szétverték az egészségügyi intézményeket. A több generációk által létrehozott kórházakat, rendelőket, szanatóriumokat,
Ha szolgáltatássá silányítják, silányították az egészségügyi munkát. A jövőben már csak „pedagógiai-, orvosi-egészségügyi-, papi szolgáltatás” lesz, azonos szintre süllyesztve bennünket a prostituáltak „szolgáltatásaival”.
Ha közigazgatássá válik, vált a gyógyítás. Az orvos munkaidejének többségében űrlapokat tölt ki, a beteg helyett a számítógépet nézi!. Meghatározzák neki, hogy hány akut és krónikus beteget láthat el, milyen gyógyszerből mennyit és melyiket írhatja fel. A „Nagy Testvér” erről havonta jelentéseket készít és küld ki azzal a fenyegetéssel, ha nem követed, amit mondok, akkor „ felfüggesztelek”. Az evidenciák álságos világába egyetlen úr van a finanszírozó érdeke és nem a beteg élete, egészsége. Az egyik ilyen orvosi egyetemet végzett (orvos?) mondta néhány éve: „Kérlek a legfontosabb nem a beteg meggyógyulása, s az sem számít, ha meghal, de jól legyen dokumentálva!” Ebben a „Szép szép Új Világban” a jelszó „régi dolgok el vele így jutunk csak felfele, „szóma” ha mondom segít a gondon, egy köbcenti helyre biccenti” (de mi a szóma: kábítószer? pénz?)(Huxley: Szép újvilág)
Ezzel ellentétben vallom azt, hogy tevékenységünk nem szolgáltatás, hanem szolgálat. Miként szolgálatnak tekinti munkáját a tanár, a pap, a közgazdász, az író, művész, a vadakat terelő juhász, a kenyérért izzadságával fizető földműves, a hajnal sötétjében dolgozó pék, a hazáját mindenkor védelmező katona és sorolhatnám tovább a becsületes hívatással végzett munkásokat.
Ha tudjuk, hogy az „idők bibliás múltjában Kain megölte Ábelt. Ma elegendő, ha megrágalmazza, befeketíti és lejáratja. Kezet sem kell mosnia” (Csoóri Sándor: Tizenhét kő a parton).
Akkor mégis miért? Talán maradt egy dolog a HIT, de miben?
Hiszek egy Istenben, hiszek a képére teremtett emberben.
Hiszek a lélek és test egységében.
Hiszek a hit gyógyító erejében még akkor is, ha tudom, hogy nem győzhetünk a testi fájdalmak, a kín és a halál felett.
Hiszem, hogy csak az én hal meg, mert aki önönénjével él, halálával él.
Nem hiszek a tévedésben, de tudom, hogy létezik.
Hiszek a reménytelenségben is bizakodó, földhözkötöttségében is szárnyaló emberi szellemben, amely nem akar a becsvágy őrületében Isten trónjára ülni.
Hiszek az orvosban, aki szamaritánusként teszi dolgát a betegek jerikói útján.
Hiszek az orvoslás humánumában és a humánus gyógyításban,
amely Veronika kendőjét nyújtja a verejtékkel érkezőknek,
a keresztet hordozóknak és a fájdalommal távozóknak.
Amen
Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-07-28 17:51:38
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Doktor Úr!
Megdöbbenve olvastam a Doktor Úr sorait! Szégyen és egyben Felháborító! Én a Doktor Úr betege vagyok és büszkén állítom, hogy sok-sok orvos után végre a Doktor Úr személyében találtam olyan orvost, aki rendesen átvizsgált és mostani értékeimet, tüneteimet nézve úgy gondolom, hogy megállította azt a folyamatot amire más orvosok /vizsgálat nélkül!/ javasoltak azonnali műtétet. Nem tudom megérteni, hogy miért van az, hogy olyan orvos ellen aki a betegeiért van, akit a betegek tisztlenek és szeretnek, aki jó a betegekhez, akihez időpontot is nehéz kapni annyira sok betege van, a kórház így lépjen fel. A kórháznak nem érdeke, hogy olyan orvost foglalkoztassanak akire méltán büszkék lehetnek? Elfogadhatatlan , hogy a kórház sem a Doktor Úr ennyi éven át befektetett munkáját, sem a Doktor Úr szakértelmét, de még csak a betegek érdekit sem tartja szem előtt!
Tisztelettel és Üdvözlettel
S.Mónika
Megdöbbenve olvastam a Doktor Úr sorait! Szégyen és egyben Felháborító! Én a Doktor Úr betege vagyok és büszkén állítom, hogy sok-sok orvos után végre a Doktor Úr személyében találtam olyan orvost, aki rendesen átvizsgált és mostani értékeimet, tüneteimet nézve úgy gondolom, hogy megállította azt a folyamatot amire más orvosok /vizsgálat nélkül!/ javasoltak azonnali műtétet. Nem tudom megérteni, hogy miért van az, hogy olyan orvos ellen aki a betegeiért van, akit a betegek tisztlenek és szeretnek, aki jó a betegekhez, akihez időpontot is nehéz kapni annyira sok betege van, a kórház így lépjen fel. A kórháznak nem érdeke, hogy olyan orvost foglalkoztassanak akire méltán büszkék lehetnek? Elfogadhatatlan , hogy a kórház sem a Doktor Úr ennyi éven át befektetett munkáját, sem a Doktor Úr szakértelmét, de még csak a betegek érdekit sem tartja szem előtt!
Tisztelettel és Üdvözlettel
S.Mónika
Tisztelt S. Mónika!
Nagyon köszönöm levelét, együttérző sorait. A leírtakat én is nagyon fájlalom......
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-07-28 17:42:53
Nagyon köszönöm levelét, együttérző sorait. A leírtakat én is nagyon fájlalom......
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-07-28 17:42:53
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}