Tisztelt Katalin!

Ez az érték az autoimmun betegség része lehet. Tisztázni kell(ene), hogy más autoimmun betegség fennáll-e.

Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-24 11:21:44

Tisztelt Hozsu!

Biztos vagyok benne, hogy lesz korábbi időpont, ha feliratkozik a listára. A találkozásunk során meg tudjuk beszélni, hogy miképpen lehet kezelését változtatni.
Jó egészséget kívánok szívélyes üdvözlettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-24 11:19:55

Kedves Netty!

A lelet önmagában nem okoz gondot, a kérdés az, hogy van-e pajzsmirigygyulladása.
Jó egészséget kívánok,üdvözlettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-24 11:16:42

Tisztelt Lázárné!

Ezt jól teszi.

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-23 16:26:32

Tisztelt Dr. Vízkeleti Vivien!

Köszönöm megtisztelő bizalmát. Ön nagyon sok információt leírt, és arra komoly szakvéleményt kért. A kérdései világosak és érthetőek, de a választ etikai és szakmai okokból attól kaphatja meg, aki a korábbi vizsgálatokat végezte és a gyógyszeres szedés indikálta, ill. a leletei birtokában van. Nehéz szívvel mondom és írom, de nemcsak az etikai, de a jogi korlátok is kötnek!

Mégis miben segíthetek?

Definíció és alapvető megállapítások :
A diabetes insipidus (DI) a szervezet vízmegőrző képességének rendellenessége. Polyuriával és polydipsiával járó kórkép, amelyet a vesetubulusok distalis részében folyó, vazopresszinfüggő fakultatív vízreszorpció-kiesés okoz. A zavart az ép szomjazási központ kompenzálja. A DI-t a vazopresszin (VP) relatív vagy abszolút hiánya (centrális diabetes insipidus = CDI) vagy a vesetubulus VP iránti érzéketlensége (nephrogen diabetes insipidus = NDI) okozza.
Centrális diabetes insipidus (CDI)
A CDI-t az arginin-vazopresszin (AVP) szintézisének vagy elválasztásának részleges, illetve teljes hiánya és a vesetubulusok AVP iránti érzékenysége jellemzi. Krónikus betegség, amely hirtelen kezdődhet, és hirtelen meg is szűnhet.
Gyakoriság
A CDI nem gyakori betegség; feltételezik, hogy 25 000 ember közül évente egy betegszik meg. Nőknél és férfiaknál egyforma gyakorisággal jelenik meg.
A szervi okok között trauma, idegsebészeti beavatkozás, a hypothalamus vagy a hipofízis tumorai, metasztázisai, gyulladásos megbetegedései, infiltrátumai és véráramlási zavarai szerepelnek. A primer intracranialis tumorok közül leggyakrabban a craniopharyngeoma, míg a metasztatikus tumorok közül leginkább a tüdő-, a mell- és a prosztatarák áttétei okoznak CDI-t. A terhesség III. trimeszterében kifejlődő tranzitórius DI-t az AVP fokozott inaktiválódása okozza. A terhesség vége felé a placentáris vazopresszináz fokozott aktivitása miatt az AVP turnovere megnő, s ha az AVP elválasztása nem tud ezzel lépést tartani, kifejlődik a DI, amely a szülés után rendszerint spontán megszűnik. Lehet a CDI ismeretlen eredetű (idiopátiás) vagy világra hozott, familiárisan előforduló (autoszomális, domináns módon öröklődés). A CDI ritkán diabetes mellitusszal, nervus opticus atrophiával és süketséggel társulhat (Wolfram-szindróma).A Wolfram-szindróma autoszomális recesszív módon öröklődik,a 4.kromoszóma rövid karján lokalizált WFS1 gén mutációjával függ össze.
Nephrogen diabetes insipidus (NDI)
NDI-ben az AVP termelése és elválasztása érintetlen; a célszerv, a nephron distalis kanyarulatos csatornái és gyűjtőcsatornái az AVP-hatással szemben refrakterek.
Kórokok sokfélék lehetnek:
A betegség lehet veleszületett vagy szerzett.
A veleszületett forma ritka (prevalenciája 4:1 millió). Az X-kromoszómához kötötten öröklődik, csak férfiaknál fordul elő. A rendellenesség oka az AVP2-receptor (AVPR2) kódoló gén mutációja. A receptorhiba generalizált, az extrarenalis VP2-receptorok is involváltak. A VP1-receptor által közvetített AVP-hatások (pl. a cardiovascularis) érintetlenek. Újabban a veleszületett NDI-nek olyan változatát is leírták, melyet az AVP dependens vízcsatornát kódoló gén (AQP2 gén) mutációja okoz. Az utóbbi autoszomális recesszív módon öröklődik. A NDI szerzett formája gyakoribb. Krónikus vesebetegségek, anyagcsere-rendellenességek (hypercalcaemia, hypokalaemia, köszvény, cystinosis), ozmotikus diuretikumok (mannitol, glükóz), szisztémás betegségek (amyloidosis, myelomatosis, Sjögren-szindróma), gyógyszerek (lítium, demeclocyclin, vinkrisztin, methoxyfluran anaesthesia), terhesség/fokozott PGE2 szintézis/ okozhatják.Az AVP-rezisztenciát kiváltó tényező az AVP intracelluláris hatását közvetítő biokémiai folyamatok egy vagy több pontján gátolja meg az antidiuretikus hatás kifejlődését.
Tünettan:
A DI tünetei a perzisztens polyuria, a szomjúságérzés és a polydipsia. A vizelet mennyisége változó, függ a betegség súlyossági fokától: részleges DI-ben néhány liter naponta, a betegség komplett formájában a 18–20 litert is elérheti.A polyuria mértékét az adenohypophysis működése is befolyásolja:hypopituitarismus fennállása a diurésis mérséklődését,annak szubsztituciója a polyuria fokozódását vonja maga után. A betegek szomjúságukat gyakran csak jéghideg vízzel tudják oltani. Ha a polyuria nem nagy fokú, a betegek megszokják, és állapotukat nem találják terhesnek. Természetesen az alapbetegség tünetei is színezik a klinikai képet. A beteg víz- és elektrolit-háztartása kompenzált, ha ép a szomjúságközpont. Teljes DI-ben a vizelet fajsúlya 1001–1005 g/ml, részleges DI-ben 1010 g/ml-ig emelkedik. A vizelet ozmolalitása teljes DI-ben 200 mosmol/kg-nál kisebb. A plazma ozmolalitása és a szérum Na-szintje kissé meghaladja a normális értékeket.
A hipofízisnyél destrukciója után néha jellegzetes háromfázisú vizeletürítési zavar mutatható ki. A 4–5 napig tartó polyuriás-polydipsiás szakaszt egy kb. 5–7 napos antidiuretikus periódus követi. A harmadik fázist a permanens polyuria-polydipsia kifejlődése jellemzi. Szerencsés esetben a permanens polyuria nem alakul ki, illetve később rendeződik a vizeletürítés. A háromfázisú diuretikus válaszra tekintettel a vizeletmennyiség, a vizelet- és a szérumozmolalitás gondos ellenőrzése szükséges minden, a hipofízis környékét érintő műtéti beavatkozást követően.
Az autoszomális, domináns módon öröklődő CDI férfiaknál és nőknél is előfordul. A betegség expresszivitása az érintett egyéneknél különböző. A polyuria-polydipsia a születés utáni 6. hónap és a 6. életév között jelentkezhet. Az AVP szintézise és elválasztása az élet első néhány évében normális lehet, majd fokozatosan csökken éveken át, ami a tünetek súlyosbodásához vezet.
A veleszületett NDI-ben a polyuria rendszerint már csecsemő- vagy korai gyermekkorban manifesztálódik. Néha súlyos dehidrációt, hypernatraemiát, hipertermiát és mentális retardációt okoz. A húgyutak jelentősen kitágulhatnak (hydroureter, hydronephrosis).Szerzett NDI-ben a tünetek enyhébbek, a vizelet mennyisége 3-4 liter/24 óra.
Általános diagnosztikus ajánlások:
• DI-re akkor gondolunk, ha a vizelet mennyisége napi három liternél több, és a vizelet fajsúlya 1010 g/ml alatt van.
• A gyakorlatban első lépésként célszerű azokat a kórképeket (diabetes mellitus, krónikus vesebetegségek kompenzáló polyuriája, primer hyperaldosteronismus, hyperparathyreosis) elkülöníteni, amelyek polyuriát okozhatnak. Ezt követheti a CDI, a NDI és a dipsogen diabetes insipidus (DDI = primer polydipsia = PP) egymástól történő elkülönítése.
• DI klinikai gyanúja esetén a diagnosztikai vizsgálatok alkalmazása fekvőbeteg-intézetben javasolt.
• A vizsgálóeljárások értékelésében figyelembe kell venni, hogy bármilyen eredetű tartós túlhidrálás csökkenti az endogén AVP elválasztását, másrészt a tartós vízdiuresis “kimosó” hatására a vesevelő koncentrációgradiense is mérséklődik, ezért a vazopresszin kevésbé hatásos.
Alapvizsgálatok:
A napi vizeletürítés, folyadékfelvétel, vizeletfajsúly, vizelet- és plazmaozmolalitás, vércukor, szérum Na-, K-, Ca-, P-, alkalikus foszfatáz-, UN-, kreatininszintek meghatározása és általános vizeletvizsgálat.
Az AVP-elválasztás mértékét jelző indirekt próbák
• Orális víz- és sóterheléses próba
E próbákat két különböző napon végezzük el.
Kivitelezés: az éhgyomorral érkező beteggel 20 ml/testtömegkg mennyiségű csapvizet, illetve 0,9%-os NaCl-oldatot itatunk fél óra alatt. A folyadék elfogyasztását követő négy óra alatt ürített vizelet mennyiségét lemérjük, és azokat egymással összevetjük.
Értékelés: tájékoztató jellegű vizsgálatként használható. Normális AVP-rezerv esetén a sóterhelés utáni diuresis jelentősen kisebb, mint a vízterhelés utáni, míg DI-ben azzal azonos, vagy több annál.
Radiológiai képalkotó vizsgálatok
A T1 súlyozott MRI-vizsgálattal az egészséges egyének neurohypophysisében ún. “hyperintens” jel észlelhető, melyet feltételezhetően az AVP-tartalmú neurosecretoros granulumok jelenléte idéz elő.Szerzett CDI-ben a “hyperintens” jel hiányzik, míg DDI (PP)-ben és NDI-ben jelen van.Az autoszomális,domináns módon öröklődő CDI-ben a ”hyperintens”jel a betegség korai fázisában jelen lehet,majd később-a polyuria súlyosbodásakor-eltűnik.Mivel súlyosabb dehidráció esetén a ”hyperintens”jel eltűnhet a NDI-s betegek neurohypophysiséből is, ezért a jel vizsgálatakor fontos a megfelelő hidráltsági állapot fenntartása. A “hyperintens” jel elvesztésének vagy jelenlétének igazolása mellett az MRI a hypothalamus- és a hipofízistumorok kimutatásának is jó eszköze.
Általános terápiás ajánlások:
• A kórképet kiváltó alapbetegség kezelésének jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: lehetőség szerint törekednünk kell az oki terápiára!!!!!!!.
• Ha nem található olyan betegség, amely a DI-t előidézhette, a kezelés célja csak a diuresis mérséklése lehet.
• A napi 2–3 literes polyuriát még nem feltétlenül szükséges kezelni, ha a beteg megfelelő vízfelvétele biztosított.
• A megfelelő hidrálásról gondoskodni kell. Különösen fontos ez csecsemőknél, gyermekkorban,időskorban és eszméletlen betegeknél.
A CDI specifikus kezelését a VP-szubsztitúció jelenti.Napjainkra a DDAVP/Desmopressin/ Magyarországon csaknem teljesen kiszorította a CDI terápiás eszköztárából az egyéb,rövidebb hatástartamú VP-készítményeket/mint pl. a vizes VP-injekciót és a szintetikus lizin VP-orrsprayt/. A DDAVP hosszú hatástartamú (kb. 8–12 óra), mintegy húszszor hatékonyabb antidiuretikum, mint az AVP, és a terápiában alkalmazott dózisban gyakorlatilag nincs presszorhatása.A DDAVP gyermekek és felnőttek kezelésére egyaránt alkalmazható.Az adagolást egyénileg kell beállítani. A vizelet térfogatát és ozmolalitását kell titrálni az optimális adag kialakításához.A nyugodt alvás biztosítása céljából cészerű a kezelést este kezdeni,néhány nap után szükség esetén reggel is adható;máskor naponta háromszori adás normalizálja a vizelet mennyiségét. Mellékhatásként ritkán fejfájást okoz, ami a dózis csökkentésével rendszerint megszüntethető.. Túladagolása vízmérgezéshez vezet, amit a szérum alacsony Na-szintje jelez. A szer adásának szüneteltetésével és a vízbevitel átmeneti korlátozásával a vízmérgezés tünetei 24–48 óra alatt megszüntethetők.
Felnőttek napi adagja: • orrspray (1 ml = 0,1 mg DDAVP, 1 puff = 10 g):
1- 3-szor 1-2 puff;
• injekció (1 ml = 4 g DDAVP, iv., sc. és im. adható):
1-2-szer1-4 ug;
• tabletta (1 tbl. = 100, illetve 200 g DDAVP):
szájon át 3-szor 100-200 ug.
Az NDI kezelése
Nincs specifikus terápiája. Mivel az alkalmazott készítmények sódepletáló hatásuk révén csökkentik a polyuriát, javasolt a sóbevitel enyhe megszorítása is.
•A nem szteroid gyulladáscsökkentők mérséklik a vizelet mennyiségét és enyhén emelik a vizelet ozmolalitását. Közülük a leghatékonyabb és elsőként választandó szer az Indomethacin kapszula.. Adagja: napi 2-3-szor 50 mg. Antidiuretikus hatása a bevétel után 2–4 óra múlva kezdődik és 6–8 órán át tart. Hátránya: gyomornyálkahártyát irritáló hatása, ami a gyomorsav szekrécióját csökkentő készítmények adásával mérsékelhető.
• Diuretikumok
Hydrochlorothiazid tabletta, adagja: napi 1-2-szer 25–50 mg, tartama 24–48 óra.
Amilorid hydrochlorid tabletta, adagja: napi 1-2-szer 5–10 mg.
Káliumkímélő diuretikum, különösen hatékonyan mérsékli a lítium által kiváltott polyuriát.
• Szokásos kombinációs kezelése fokozhatja az antidiuretikus hatást. Az elérhető eredmény azonban még így is szerény (kb. 50%-os diuresiscsökkenés).
- Indomethacin + Hydrochlorothiazid vagy
- Amilorid + Hydrochlorothiazid
A kombinációs terápiában a gyógyszerek szokásos napi adagja megegyezik a monoterápiában javasolttal.
A hyperosmolaris encephalopathia kezelése sürgősségi ellátást tesz szükségessé, aminek célja a testfolyadék pótlása, az ozmotikus homeosztázis és az agysejtek volumenének helyreállítása. Célszerű úgy megválasztani a vízpótlás sebességét, hogy a szérum Na-szintje óránként csak 0,5-1 mmol/lrel csökkenjen. A pótló folyadékot a keringési elégtelenség és a hyponatraemia mértékéhez, továbbá az utóbbi kifejlődésének sebességéhez igazítjuk.
• Mérsékelt fokú hypovolaemia és hypernatraemia (<160 mmol/l): hipotóniás(0,45 %-os) NaCl-infúzió vagy orális folyadékpótlás javasolt.
• Akut hypernatraemia, keringési elégtelenség nélkül: 5%-os glükózinfúzió a követendő eljárás.
• Súlyos, fokozatosan (több mint 24 óra alatt) kialakuló hypernatraemia, keringési elégtelenséggel: fiziológiás konyhasóoldat infúziójával a folyadékterek kellő hígulása és a volumenpótlás is biztosítható.

Mindehhez hozzá kell tennem, hogy valószínűleg csökkent pajzsmirigyműködést is találtak, ennek okát is kívánatos volna megkeresni és kezelni!!!!!!.
Reményem szerint a műtét elkerülhető lesz, mert szavaiból azt érzem, hogy az adenoma viszonylag kicsi (1,0 cm-t nem haladja meg).
Jó egészséget kívánok,tisztelettel:




Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-23 16:25:25

Tisztelt Kérdező!

Köszönöm megtisztelő bizalmát. Ön nagyon sok információt leírt, és arra komoly szakvéleményt kért. A kérdései világosak és érthetőek, de - legnagyobb sajnálatomra - a választ etikai és szakmai okokból attól kaphatja meg, aki a korábbi vizsgálatokat végezte. Gyermekgyógyászati vizsgálatot, ll. gyermek endokrinológiai kivizsgálást javaslok.
Jó egészséget kívánok:


Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-23 16:09:00

Tisztelt Kérdező!

A gondot a szeptált, több cystát képező pajzsmirigygöb jelentheti.
Egyébként anaplasztikus rák ennek helyén nem alakul ki.

Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-23 16:06:23

Tisztelt Kérdező!

Az autoimmun eredetű pajzsmirigybetegségek (ha kiderül ennek fennállása!), gyakran társulnak más kórképpel. Ezek felhívják a kezelő orvos figyelmét arra, hogy a pajzsmirigybetegség mellett más autoimmun kórkép is jelen lehet. Az egyik, gyakori betegség, a mellékvese gyulladása. Ezt e betegséget Addison kórnak hívja a szakirodalom és előfordulhat önmagában, de a leggyakrabban más betegséghez társul. A csökkent hormontermelése életveszélyes krízist eredményezhet. A műtét előtt ennek kizárását javaslom és az aneszteziológussal történő konzultációt.

Jó egészséget kívánok:


Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-23 16:03:19

Tisztelt M. Renáta!

Sajnos esete nem egyedi. Akinek autoimmmun eredetű pajzsmirigygyulladása van, annak gyakori, hogy igen magas a TSH értéke, mert TSH elleni antitest van jelen, ezt ki tudjuk mutatni. Ez az ún. makro-TSH valóban gondot okoz, ha csak a TSH-t igyekeznek "kezelni". Az elmúlt hónapban egyik szűrővizsgálat során az egyik hölgynekl 100 felett TSH-t mutattak ki és elkezdték Euthyrox-al kezelni, már 500 ug! -t kapott és súlyos szívritmuszavarok miatt intenzív kardiológiai osztályra került. Ekkor kerestek meg, s a vizsgálat után sikerült kiderítenem, hogy valóban inaktiv TSH van jelen és a hormonálisan aktív TSH közel a normális tartományban van. Azóta a állított kezelésre jól érzi magát.

Mi az a TSH?
Kárpátinfo.net| 09/25/2012 - 11:46 | Utolsó módosítás: 09/25/2012 - 11:46 | Életmód


Laboratóriumi értékek: száraz adatok, melyek mögött egészség, vagy betegség húzódik meg. Elég, ha ez alapján kezeljük a beteget, vagy járjunk utána, milyen egyéb okok játszhatnak még szerepet a tünetek megjelenésében.

A TSH az egyedüli vizsgálat, amely a pajzsmirigybetegségek felismeréséhez és kezeléshez szükséges?
A kérdés gyakorlatilag minden betegben felmerül, sőt azokban is, akiknek szűrővizsgálatuk során végzik el ezt a tesztet. Azt tapasztalom, hogy a TSH körül az orvosok körében is vannak bizonytalanságok, ha más nem, akkor az ún. normál érték kérdése borzolhatja a kedélyeket. Több betegem beszámolójából is idézhetnék, sajnos elég sok a kedvezőtlen tapasztalat, mégis egy gyakori példát emelnék ki: Túlműködést mutató TSH értékek esetén a tünetek alapján fontos utána járnunk, hogy a pajzsmirigy működés zavarát nem agyalapi mirigy eredetű eltérés okozza-e. Hiba lenne tehát pusztán a számokra hagyatkozva kezelni a beteget.
Mi tehát a TSH?
Egy olyan fehérje, amelyet az agyalapi mirigy - nem a pajzsmirigy - állít  elő, de szükséges a pajzsmirigy működéséhez. Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, amennyiben a TSH lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk fokozott működésről. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei „normálisak” vagy az ún. referencia tartományon belüliek?
A jelenleg rendelkezésünkre álló vizsgálati módszerek nem az aktív, a pajzsmirigy működését fokozó TSH aktivitását, hanem mennyiségét mérik. Ezért fordul elő gyakran, hogy két egyénnek azonos a TSH értéke, mégsem azonos a pajzsmirigyműködése. Fontos azonban tudni - a teljesség igénye nélkül -, hogy nincs „köbe vésett” normális érték!
Figyelembe kell venni a következőket:
a referenciatartomány meghatározásánál az életkort (TSH szintje az életkorral nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél)
- a beteg lakóhelyének jódellátottságát
- a beteg nemét
- az évszakot
- napszakot
- a kísérő betegségeket (az intenzív osztályokon az infarktusos betegek, ill. a krónikus súlyos senyvesztő betegek vérében a TSH érték alacsony, vagy nem is mérhető.
- az alkalmazott gyógyszereket (ide tartoznak többek közt a szív-, és gyomorproblémákra szedett, vagy hormonális fogamzásgátló készítmények is)
- a vizsgálati módszereket
- a beteg vérében kimutatható autoimmun gyulladást jelző anyagokat (pl. TPO elleni antitestek)
- felszívódási viszonyokat
TSH elleni antitest jelenlétét!
- terhesség esetén az értékek szintén változnak
Mi az ún. normál érték?

A TSH esetében a 0,4 és 2,5 közötti referencia tartományt tekintjük normál értéknek, a 0,1 és 0,4 közötti érték esetén ún. szubklinikus alul működéséről beszélünk, ez alatt valódi alul működésről. Szubklinikus túlműködést 2,5 és 10 között állapítunk meg, túlműködés esetében ez az érték 10 és 100 közötti. Hangsúlyozni kell, hogy a számok csak irányadóak és nem jelentenek az esetek egy jelentős részében diagnózist.
A fentiek alapján további vizsgálatot és egyénre szabott kezelést javaslok, jó egészséget kívánok, tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-22 14:02:51

Tisztelt Hozsu!

Miként azt korábban említettem nem a TSH-t kell(ene) kezelni, hanem a beteget. Amennyiben panaszai vannak, akkor lehetséges, hogy a más hormonkészítményt kellene szednie. Kérdése nem ritka, mert a betegek gyakran teszik fel a kérdést:miért nem érzem olyan jól magam a kezelés hatására, mint a betegség előtt?
Ebben a jól ismert kérdésben foglalják össze a betegek a legfőbb panaszaikat, amelyet a szakirodalomban úgy interpretálnak, hogy a betegek életminősége nem megfelelő. Mi ennek a jelenségnek az oka?
A csökkent működés oka az, hogy a pajzsmirigy hormonjainak mennyisége a szükségesnél kevesebb. Ez a szervezet egészének, minden szervének zavarához vezet.
A legfontosabb tünetek:

Fáradékonyság, feledékenység, meglassult gondolkozás
Depresszióra hajlam
Hízás, csökkent étkezés mellett
Rekedtség
Végtagokban zsibbadásérzés
Száraz, viszkető hideg, megvastagodott bőr
Székrekedés
Halláscsökkenés
Szemhéj körüli duzzanat (ödéma)
Menstruációs zavarok, terméketlenség
Csökkent libidó (nemi vágy)
Lassú szívműködés
Emelkedett koleszterin szint
A csökkent pajzsmirigybetegség legfontosabb tünetei
Ismert, hogy a pajzsmirigy „igazi” hormonja a T3 (trijódtironin), amely 100-szor erősebb hatást fejt ki, mint az elő-hormonnak tekinthető T4 (tiroxin). Az enzimek (fehérjék), a dejodinázok (D1 és D2 enzimek) hatására képződik az aktív T3 és a biológiai hatással nem rendelkező ún. reverz T3 (rT) . Ráadásul az egyes szervekben az enzimek mennyisége eltérő lehet, ezért az aktív T3 mennyisége is különböző . Könnyen belátható, hogy a T3 a tulajdonképpeni gyógyszer, amelynek feladata a fenti tünetek megszüntetése. A TSH és a T4 tehát közel normális lehet, mégis a betegnek T3 hiánya van, mert nem képződött a szövetekben elegendő ebből a hormonból. Az esetek egy részében nincs is különösebb probléma, mert a szervezetben található enzimek megfelelő mennyiségű T3 képzését biztosítják. A gond az, hogy az enzim aktivitása nem mindig megfelelő és nem mindenkinél egyforma (!), ezért a fenti tünetek még akkor sem szűnnek meg, ha több T4-t kap a beteg. Ezekben az esetekben ugyanis nem képződik a kívánt mennyiségű T3, amely képes bejutni a megfelelő szervekbe.
Miért fontos ezt tudni?
Sokan csodálkozva fogadják és kérdezik, hogy a T4 (tehát a tiroxin) miért okoz olyan eltérő hatásokat, tüneteket. Egyeseknek a T4 szívdobogást, másoknak jelentős fogyást, hasmenést okoz. A titok nyitja a fenti enzimekben keresendő. Mi a vérben határozzuk meg a T4 szintjét, pedig a dejodináz-1.- és 2.-től függő aktív T3 a szövetekben képződik (pl. a szívben), ezért sem lehet egyértelműen következtetni a T4 szintből a T3-ra. Tehát a T4 adása esetén – amennyiben a beteg dejodináz-1. és 2. szintje alacsony, akkor a bevitt T4-ből (pl. Letrox) képződött aktív T3 mennyisége lényegesen kevesebb, ezért az a látszat mintha a gyógyszer nem hatna. Napjainkban ez a kérdés ismét rendkívül aktuális és egyre többen javasolják a T4 helyett olyan gyógyszer(ek) alkalmazását, amelyek a T3 és T4 kívánt keverékét tartalmazzák.
Ez annál is inkább indokolt, mert az alábbi tünetek T4-gyel nehezen, ill. nem teljes mértékben befolyásolhatók:
Fáradékonyság, feledékenység, meglassult gondolkozás
Depresszióra hajlam
Hízás, csökkent étkezés mellett
Menstruációs zavarok, terméketlenség
Végtagokban zsibbadásérzés
Hogyan lehet segíteni?
A T4-ből képződő aktív hormon, azaz a T3 mennyiségét a következőképpen növelhetjük:
A T4-hez eltérő mennyiségű T3 –t adunk (ez jelenleg az USA-ban 1:2,5, 1:5 , 1:10 arányban)
A másik lehetőség, hogy a csökkent aktivitású enzim működését fokozzuk. Erre azért van lehetőség, mert ezek szelént tartalmazó, ún. szelenoproteinek, a szelén hiányában ugyanis a működésük csökken, szelén adásával pedig növelhető. Mivel az agyba a T4 nem tud bejutni csak a T3, ezért a szelén kezelés elősegíti a T3 képződését is és az agyi funkció javulását is.
A megfigyelés és az új eljárás célja az egyénre szabott gyógyszerek és azok dózisának meghatározása. Ezeknek egész skálája ismert, melyek közül az összetétel alapján a kezelő orvos a beteg tünetei és laboratóriumi leletei alapján válogathat (2. táblázat). Fontos azonban tudni, hogy a kezeléshez szükséges a T3 és a T4 szinteknek , ill. a T4/T3 aránynak a vérben történő meghatározása, mert a TSH önmagában nem elegendő.
A cél tehát nem egyetlen laboratóriumi adat (pl. a TSH) „beállítása”, hanem a komplex kezeléssel a betegek életminőségének javítása és lehetőség szerinti teljes helyreállítása.

Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-22 13:52:33

Tisztelt Hozsu!

Miként azt korábban említettem nem a TSH-t kell(ene) kezelni, hanem a beteget. Amennyiben panaszai vannak, akkor lehetséges, hogy a más hormonkészítményt kellene szednie. Kérdése nem ritka, mert a betegek gyakran teszik fel a kérdést:miért nem érzem olyan jól magam a kezelés hatására, mint a betegség előtt?
Ebben a jól ismert kérdésben foglalják össze a betegek a legfőbb panaszaikat, amelyet a szakirodalomban úgy interpretálnak, hogy a betegek életminősége nem megfelelő. Mi ennek a jelenségnek az oka?
A csökkent működés oka az, hogy a pajzsmirigy hormonjainak mennyisége a szükségesnél kevesebb. Ez a szervezet egészének, minden szervének zavarához vezet.
A legfontosabb tünetek:

Fáradékonyság, feledékenység, meglassult gondolkozás
Depresszióra hajlam
Hízás, csökkent étkezés mellett
Rekedtség
Végtagokban zsibbadásérzés
Száraz, viszkető hideg, megvastagodott bőr
Székrekedés
Halláscsökkenés
Szemhéj körüli duzzanat (ödéma)
Menstruációs zavarok, terméketlenség
Csökkent libidó (nemi vágy)
Lassú szívműködés
Emelkedett koleszterin szint
A csökkent pajzsmirigybetegség legfontosabb tünetei
Ismert, hogy a pajzsmirigy „igazi” hormonja a T3 (trijódtironin), amely 100-szor erősebb hatást fejt ki, mint az elő-hormonnak tekinthető T4 (tiroxin). Az enzimek (fehérjék), a dejodinázok (D1 és D2 enzimek) hatására képződik az aktív T3 és a biológiai hatással nem rendelkező ún. reverz T3 (rT) . Ráadásul az egyes szervekben az enzimek mennyisége eltérő lehet, ezért az aktív T3 mennyisége is különböző . Könnyen belátható, hogy a T3 a tulajdonképpeni gyógyszer, amelynek feladata a fenti tünetek megszüntetése. A TSH és a T4 tehát közel normális lehet, mégis a betegnek T3 hiánya van, mert nem képződött a szövetekben elegendő ebből a hormonból. Az esetek egy részében nincs is különösebb probléma, mert a szervezetben található enzimek megfelelő mennyiségű T3 képzését biztosítják. A gond az, hogy az enzim aktivitása nem mindig megfelelő és nem mindenkinél egyforma (!), ezért a fenti tünetek még akkor sem szűnnek meg, ha több T4-t kap a beteg. Ezekben az esetekben ugyanis nem képződik a kívánt mennyiségű T3, amely képes bejutni a megfelelő szervekbe.
Miért fontos ezt tudni?
Sokan csodálkozva fogadják és kérdezik, hogy a T4 (tehát a tiroxin) miért okoz olyan eltérő hatásokat, tüneteket. Egyeseknek a T4 szívdobogást, másoknak jelentős fogyást, hasmenést okoz. A titok nyitja a fenti enzimekben keresendő. Mi a vérben határozzuk meg a T4 szintjét, pedig a dejodináz-1.- és 2.-től függő aktív T3 a szövetekben képződik (pl. a szívben), ezért sem lehet egyértelműen következtetni a T4 szintből a T3-ra. Tehát a T4 adása esetén – amennyiben a beteg dejodináz-1. és 2. szintje alacsony, akkor a bevitt T4-ből (pl. Letrox) képződött aktív T3 mennyisége lényegesen kevesebb, ezért az a látszat mintha a gyógyszer nem hatna. Napjainkban ez a kérdés ismét rendkívül aktuális és egyre többen javasolják a T4 helyett olyan gyógyszer(ek) alkalmazását, amelyek a T3 és T4 kívánt keverékét tartalmazzák.
Ez annál is inkább indokolt, mert az alábbi tünetek T4-gyel nehezen, ill. nem teljes mértékben befolyásolhatók:
Fáradékonyság, feledékenység, meglassult gondolkozás
Depresszióra hajlam
Hízás, csökkent étkezés mellett
Menstruációs zavarok, terméketlenség
Végtagokban zsibbadásérzés
Hogyan lehet segíteni?
A T4-ből képződő aktív hormon, azaz a T3 mennyiségét a következőképpen növelhetjük:
A T4-hez eltérő mennyiségű T3 –t adunk (ez jelenleg az USA-ban 1:2,5, 1:5 , 1:10 arányban)
A másik lehetőség, hogy a csökkent aktivitású enzim működését fokozzuk. Erre azért van lehetőség, mert ezek szelént tartalmazó, ún. szelenoproteinek, a szelén hiányában ugyanis a működésük csökken, szelén adásával pedig növelhető. Mivel az agyba a T4 nem tud bejutni csak a T3, ezért a szelén kezelés elősegíti a T3 képződését is és az agyi funkció javulását is.
A megfigyelés és az új eljárás célja az egyénre szabott gyógyszerek és azok dózisának meghatározása. Ezeknek egész skálája ismert, melyek közül az összetétel alapján a kezelő orvos a beteg tünetei és laboratóriumi leletei alapján válogathat (2. táblázat). Fontos azonban tudni, hogy a kezeléshez szükséges a T3 és a T4 szinteknek , ill. a T4/T3 aránynak a vérben történő meghatározása, mert a TSH önmagában nem elegendő.
A cél tehát nem egyetlen laboratóriumi adat (pl. a TSH) „beállítása”, hanem a komplex kezeléssel a betegek életminőségének javítása és lehetőség szerinti teljes helyreállítása.

Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-22 13:52:17

Tisztelt Kérdező!

Köszönöm megtisztelő bizalmát. Ön nagyon sok információt leírt, és arra komoly szakvéleményt kért. A kérdései világosak és érthetőek, de a választ etikai és szakmai okokból attól kaphatja meg, aki a korábbi vizsgálatokat végezte és a gyógyszeres szedés indikálta, ill. a felvilágosítást adta. Nehéz szívvel mondom és írom, de nemcsak az etikai, de a jogi korlátok is kötnek! Noha e-mailen szakvéleményt és tanácsot adni kényelmi szempontból előnyösebb lenne, mégis azt kell, hogy mondjam, szakmailag nem vállalható. Szakmai véleményt, tanácsot csak úgy tudok felelősen adni, ha nem csak a leírható eredményeket van lehetőségem megítélni, de Önt is láthatom, megvizsgálhatom, és így a klinikai képet, kórtörténetet, labor- és ultrahang eredményeket egyben, egységben holisztikusan értékelhetem. Kérem, hogy keressen fel személyesen, ahol mindent részletesen átnézhetünk, értékelhetünk, a megoldást megtalálhatjuk.
http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/egeszseg_orvos-valaszol/18076/az_orvosi_tanacsok_konziliumok_dilemmai
Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-20 18:02:27

Tisztelt Lujza!

Panaszainak több oka is lehet:
a. ) bél eredetű betegség (IBS)
b.) tejcukor érzékenység (az Euthyroxban tejcukor is van!)

Panaszai fennállása esetén további kivizsgálást javaslok, jó egészséget kívánok?


Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-20 16:41:44

Tisztelt Egnisz!

A gyógyszergyárakban a levegőben lévő hormonálisan aktív molekulák valóban gyakran okoznak gondot.
I. Ezek egy része ú.n. EDC anyag.
Mik azok az EDC anyagok? Ezek a hormonháztartást megzavaró vegyületeket, amelyek károsítják a természetes hormonok termelését, kibocsátását, transzportját, kötödését, reakcióját, vagy kiürülését. Az EDC anyagok egyre nagyobb mennyiségét állítják elő és egyre számottevőbb mennyiségben kerülnek a természetbe, így az eddig elhanyagolhatónak számító szennyezések jelentőssé váltak. Ilyenek a lángfogó polibrómozott -bifeniléterek (PBDPE-k), biszfenol-A és benzinadalékok. Ezen vegyületek káros hatásai sokáig ismeretlenek maradtak, mivel meghatározásukhoz nem állott rendelkezésre megfelelően érzékeny analitikai eljárás. Az EDC-re jellemző a DDT története. Fél évszázad telt el azóta, hogy a DDT rendkívüli rovarölő (inszekticid) tulajdonságát felismerték és harminc éve, hogy katasztrofális környezeti hatásaira rádöbbenve használatát a fejlett országokban betiltották.
A legfontosabbak a következők:
Alkilfenolok és származékaik
Ftalátok
Biszfenol-A és hasonló fenolok
PCB (poliklórozott-bifenilek) vegyületcsoport
Égéstermékek (ezek nemcsak a gumiabroncsok, híradástechnikai termékek égetésekor szabadulnak fel, hanem nagyobb mennyiségben repülőterek környéki is kimutathatók
Halogénezett többgyűrűs égetési melléktermékek (dioxinok)
Rovarirtók (peszticidek)
Gyógyszerek (pl. Cordarone, Amiodaron)
Fémek és fémtartalmú vegyületek
Természetes anyagok (fitoösztrogének)
Ezek az anyagok nem kis részben felelősek hazánk népesedési helyzetéért. A kutatások azt bizonyították, hogy a DDE,  a DDT főmellékterméke, a testben hatásos anti-androgén, ami azt jelzi, hogy gátolja a férfi hormon hatásait. E tulajdonsága miatt, legalábbis részben, okozója a férfiak között egyre gyakoribb meddőségnek és impotenciának. Jóllehet a fejlett országokban a DDT használatát már legalább húsz éve betiltották vagy korlátozták, azonban nagyon lassan bomlik le (felezési ideje a természetben mintegy száz év!), felhalmozódik és koncentrálódik a táplálékláncban, s káros hatásai vannak a vadon élő állatok szaporodására is. Ezzel magyarázható, hogy használatának betiltása ellenére a DDT még ma is kimutatható minden ember szervezetében, főleg a zsírsejtekben. Az ösztrogén-jellegű (női hormon) EDC-k hatására mellrák alakulhat ki, de az utóbbi években a hererákos esetek száma is erősen emelkedett. Más anyagokról, így a fogamzásgátló tablettákról is egészségkárosító hatást tételeztek fel. Ez nagy mennyiségben igaz is, azonban szerencsére csak kis mennyiségben kerülnek ki a természetbe, ezért jelentőségük még nem nagy (ivóvízben még nem sikerült kimutatni hitelt érdemlően jelenlétüket). A környezetre sokkal jelentősebb veszélyt jelentenek a mosószerek, lágyítók, ugyanis ezek több ezer tonnás mennyiségben szennyezik a természetet. Az EDC hatású mosó- és mosogatószereket gyakran mutatták ki ivóvízből is. Miután minden évben számos új vegyi anyag kerül forgalomba és a környezetbe az újabb és újabb mosószerekkel, kozmetikumokkal, műanyag adalékokkal, festékekkel (ezek cumisüvegekben, gyermekjátékokban is kimutathatók!), a jövőben a rendelkezésre álló
vizsgálati módszerekkel azt is meg kellene rendszeresen határozni és ellenőrizni, hogy ezekből nem szabadul-e fel hormonhatású anyag.
Az EDC anyagok egy külön csoportját alkotják a TDC („thyroid disrupter chemicals” azaz a pajzsmirigyet károsító anyagok).
A háztartási vegyszerek között található perfluór-oktánsav pajzsmirigybetegséget okoz! („Household chemical perfluoro-octanoic acid linked to thyroid disease”).
A legújabb statisztikai adatok a következők:
Az USA-ban a National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) III (2009) által végzett részletes felmérés szerint 17.353 felnőtt egyénből 7,5% volt pajzsmirigybetegek (20 millió ember!)
A csökkent pajzsmirigyműködés azt mutatta, hogy hypothyreosisos betegek 65%-ban volt kóros vérzsír (koleszterin) érték és koszorúér betegség. A betegek hormonális kezelésével a vérzsír szintek normalizálódtak és a koszorúér rizikó 9-31%-ra csökkent
Az USA-ban 11 millió ember ivóvizében a perklorát szint magas, az anyatejben 10,2 ug/l, a tehéntejben 2 ug/l, ami súlyosan károsítja a magzat és az újszülött pajzsmirigy működését, rontja szellemi fejlődésüket.
A DDT és metabolitjai rendkívül lassan bomlanak le, felezési idejük 60-100 év.
Több ezer tonna biszfenol-A kerül ki a természetbe évente, elsősorban mint epoxigyanták ipari mellékterméke, de műanyag-adalékként, és fogtömésekben is alkalmazzák.
A hagyományos szennyvíz-tisztítók csak kis mértékben távolítják el a biszfenol-A-t
Perfluor-oktánsav (PFOA) és származékaik. Ezek a teflon bevonatban találhatók és pajzsmirigybetegséget okozhat! (Teflon chemical may harm thyroid)(Wales J et al. 2009).
II. Az ösztrogén dominancia nem egyszerűen laboratóriumi, hanem klinikai fogalom, ezért annak kivizsgálása és egyéni kezelése indokolt.
Mi az ösztrogén dominancia lényege?
A női testben termelődő sok-sok hormon közül jelentőségüknél fogva kiemelkedik az első számú nemi hormon az ösztrogén és a másodlagos (ellensúlyozó) nemi hormon a progeszteron. A betegség lényege a két hormon arányának felbomlása, amelyet az ösztrogén túlsúly vált ki.
Ösztrogén
- Első számú női nemi hormon (többek közt ösztradiol, ösztriol, ösztron alkotja)
- Felelős a másodlagos női jegyek (mellek, méh) és menstruáció kialakulásáért
- A menstuációs ciklus első felében (1-14. nap) van jelen, petefészekben termelődik
- Zsírraktárakat növeli, izomtömeget csökkenti
Nemcsak a petefészek állítja elő az ösztrogént, hanem a testzsír is. Így férfiakban és nőkben is egyaránt jelen van. Egy kövér férfiban akár több ösztrogén is lehet, mint egy fiatal szikár hölgyben. Fontos! Azoknál, akinek teljes petefészek-eltávolítást hajtottak végre, annak is magas lehet az ösztrogén szintje.
Progeszteron
- Másodlagos női nemi hormon, „ellensúlyozó” hormon
- Felelős a terhesség létrejöttéért, a terhesség fenntartásáért
- A menstruációs ciklus második felében van jelen, peteérés után - 20 mg/nap mennyiségben - termelődik
- Petefészekben és kis mennyiségben a mellékvesékben termelődik
Az ösztrogén dominancia, ill. a progeszteron hiány tünetei  
- Terméketlenség, meddőség
- Tüszőrepedés nélküli ciklusok
- Vetélés!
 - Premenstruális szindróma (PMS)! 
- Depresszió, hangulatváltozások, ingerlékenység, kimerültség, alvás-, memóriazavar
- Migrén, krónikus fejfájás
- Alacsony libidó
- Endometriosis!
- Erős menstruációs vérzés, szabálytalan menstruációs ciklusok, pecsételő vérzés
- Hüvelyszárazság
- PCOS - policisztás petefészek
- Korai menopauza
- Korai serdülőkor
- Pajzsmirigybetegség !
- Lassú anyagcsere, megnövekedett hasi zsírszövet, hízás
- Magas vérnyomás
- Vízvisszatartás, ödémák, puffadás
- Hajhullás
- Száraz bőr, száraz szem, szájszáradás
 - Osteoporosis - Csontritkulás
 - Autoimmun betegségek, allergiára való hajlam
- Magnézium hiány
 Ebből következően további kivizsgálás és oki kezelést javaslok.

Jó egészséget kívánok, tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-20 16:37:22

Tisztelt Olga!

Természetesen egyéni elbírálás kérdése, de amennyiben gluténérzékenység valamelyik formája fennáll, akkor a gluténmentes étrend javasolható.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-20 16:24:31

Tisztelt Kérdező!

Köszönöm kérdését.
Gyakran kapok kérdést a kedves Olvasóktól, hogy a pajzsmirigyükben göböt észleltek és azt írják, hogy ezen a területen az orvosok körében is sok a tanácstalanság. Ezért egy rövid összefoglalót mellékelek, amelyben egyúttal bemutatok egy általam végzett viszonylag egyszerű, nem műtéti megoldást ezeknek a betegeknek a gyógyítására.A pajzsmirigy göbös betegségei gyakran nem, vagy későn kerülnek felismerésre. Néha csak a „rutinszerűen” elvégzett vizsgálatok hívhatják fel rá a figyelmet, máskor a beteg észleli a furcsa göböt vagy göböket. Jelentőségük az, hogy nem csak kozmetikai gondot jelentenek, hanem jó és rosszindulatú daganatokat is rejthetnek. Ezek fokozott működéssel járó göbök lehetnek, amelyek sok hormont termelnek („meleg” göbök). Ezek kimutatásához a pajzsmirigy megtapintása és hormon meghatározások mellett izotópos vizsgálat is szükséges. A túlműködés a hagyományos gátlószeres kezeléssel csak átmenetileg gyógyítható(!), a készítmény elhagyása után a túlműködés ismét jelentkezik. A végleges gyógyulás izotóp terápiától, esetleg műtéttől várható.
Az ún. hideg göböknek két fő csoportja van:
• A rosszindulatú daganatok nem járnak túlzott hormon-termeléssel, különböző méretű „hideg” göbök formájában jelentkeznek. A diagnosztizálásukhoz az ún. tumor marker (thyreoglobulin) meghatározása és szövettani, citológiai vizsgálat szükséges („vékonytű biopszia”). Kezelésük műtéttel és izotóppal lehetséges.
• A jóindulatú göbök egy része ún. pajzsmirigy tömlő, szakszóval ciszta. Ezek kialakulásának sok oka lehet.
Ma már tudjuk, hogy vannak több cisztával járó betegségek („policisztás pajzsmirigyek”), amelyek részben örökletesek, részben autoimmun folyamat következményei. Ezek eltávolítására általában műtétet javasolnak. Vannak azonban olyan esetek, amikor a műtét elkerülhető.
A göb a leszívás és sklerotizációja elvégezhető, ha:
a.) a göb nem többrekeszes
b.) nem túl nagy 5,0cm-nél kisebb
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-20 13:51:32

Tisztelt Brigi!

A hosszú időn át alkalmazott hormonális fogamzásgátlóktól mindig óvom a hölgyeket! Sajnos erre ismét szomorú adatott produkált.
Ami a migrénes típusú fejfájásait illeti, az valóban az ún. PMS körébe tartozhat. Mi is a PMS?
Premenstruációs tünetegyüttes (PMS) tünetei és kezelése

A nők gyakorta éreznek érzelmi és testi tüneteket a havivérzést megelőzően. Ezeket nevezzük összefoglaló néven premenstruációs tünetegyüttesnek (szindrómának). A havivérzés közeledtével jelentkező tünetegyüttesben ma már több, mint 150 féle panaszt tartanak nyilván. Ilyenek az emlőérzékenység, hányinger, ingerlékenység, szorongás.
Előfordulás
Premenstruációs panaszokat a hormonálisan aktív nők közel 80%-a tapasztal. 20-40%-ban a panaszok jelentősek, rontják az életminőséget, az esetek 2,5-5,0 %-ában pedig átmeneti munkaképtelenséghez vezetnek. Gyakrabban fordulnak elő vérzési rendellenességek, valamint szorongásos kórképek, depresszió egyidejű fennállása esetén.
Okok
Minden kétséget kizáróan nem egyetlen kórokra vezethető vissza. Kialakulásában hormonális, genetikai, táplálkozási és viselkedési tényezők játszhatnak szerepet. Az alábbiakban a lehetséges okokat részletezzük:
Hormonális tényezők:
A havivérzés közeledtével az ösztrogének és a progeszteron szintje csökken. A tünetek ezzel párhuzamosan jelentkeznek. A tüszőrepedés rendszeres elmaradása és/vagy sárgatest-elégtelenség esetén is gyakoribb és súlyosabb az állapot. A hormonális egyensúlyhiány szerepére utal az a tény is, hogy a kiegyensúlyozott hormonkínálatot biztosító fogamzásgátló tabletták sok esetben kedvezően befolyásolják a tünetek gyakoriságát és súlyosságát.

A mineralokortikoidok a mellékvesekéreg felszíni rétegében (zona glomerulosa) termelődő szteroidhormonok (dezoxikortikoszteron = "DOC", és az aldoszteron), melyek a vese kanyarulatos csatornáiban fokozzák a nátrium és víz visszaszívódását, valamint a kálium és hidrogénion kiürülését. Ezáltal fontos szerepet játszanak a szervezet só- és vízháztartásában, a vérnyomás és a vér vegyhatásának (pH-értékének) szabályozásában. A mineralokortikoid termelésben bekövetkező változások okozhatják a PMS-re jellemző puffadásérzést.

A prolaktin az agyfüggelékmirigy (hipofízis) savasan festődő (acidofil) sejtjeiben termelődő, 198 aminosavból álló fehérjehormon. Régebben csak a tejelválasztásban tulajdonítottak neki jelentőséget. Mára kiderült, hogy valamennyi nemi hormon hatását és termelődését csökkenti, ezáltal fontos szabályozó szerepet tölt be a nemi aktivitásban és a fogamzóképességben is. PMS során az emlők érzékenységét, feszülését okozhatja, bár néhány tanulmány szerint a prolaktin termelésének csökkentése a panaszokat érdemben nem befolyásolja.

A prosztaglandinok hormonszerű vegyületek, melyek számos élettani funkcióban játszanak szerepet: szüléskor a vérnyomás, véralvadás és az érfalak átjárhatóságának szabályozásában fontosak. Az ellentétes hatású prosztaglandinok egyensúlyának megbomlása ödémát, magas vérnyomást, éreredetű fejfájást idézhet elő.

A szerotonin és gamma-amino-vajsav (GABA) az agy fontos ingerületátvivő anyagai (neurotranszmitterei). Az agy alacsony szerotonin termelése depresszióhoz, szorongáshoz vezet, melyek a PMS legjellemzőbb tünetei közé tartoznak.

Az endorfinok stressz hatására az idegrendszerben termelődnek. Élettani szerepük a fájdalomcsillapítás és a fájdalom ingerküszöb megemelése. Az endorfinok elégtelen termelődése ugyancsak szerepet játszhat a PMS létrejöttében.

A táplálkozás szerepe:
Az asszonyok többsége a táplálkozás megváltoztatásával csökkenteni képes a PMS tüneteit. Bizonyos ételek és italok kerülése a tüneteket sokkal elviselhetőbbé teheti.
A vér alacsony cukorszintje (hipoglikémia) gyakorta előfutára a PMS-szindróma kibontakozásának.
Depresszió: Mivel az asszonyok többségénél a PMS meghatározó tünete a depresszió, jogos a feltételezés, hogy depressziós egyéneknél a PMS könnyebben alakul ki. Egy jelentős nemzetközi tanulmány szerint a PMS-ben szenvedők 57-100%-ánál már fordult elő depressziós epizód, szemben a PMS-ben nem szenvedők 0-20%-os arányával.
Tünetek:
Mentális problémák: csökkent koncentrációkészség, döntésképtelenség.
Fájdalmak: fejfájás, emlőérzékenység ízületi és izomfájdalmak.
Idegrendszeri problémák: álmatlanság, aluszékonyság, étvágytalanság, bizonyos ételek túlzott kívánása, fáradtság, levertség vagy éppen mozgás és beszédkényszer ("agitáció"), a nemi késztetés megváltozása, ügyetlenség, szédülés, hangyamászás érzése
Gyomor-bélpanaszok: hányinger, hasmenés.
Vegetatív zavarok: erős szívdobogás-érzés ("palpitáció"), fokozott verejtékezés.
Só- és vízvisszatartás: puffadás, testsúly-növekedés, csökkent vizelet-elválasztás.
Bőrpanaszok: akne, zsíros bőr és haj.
Diagnózis
A PMS kórismézése bonyolult az okok ismeretének hiánya és más betegségekre is jellemző, nehezen elkülöníthető tünetei miatt. A panaszok ciklusos előfordulása döntő a diagnózis felállításában: menstruáció közeledtével erősödnek, majd a havivérzés jelentkezésével megszűnnek.
A ciklusosság felismerése céljából menstruációs naptárt kell vezetni, amibe az egyes napokon tapasztalható tüneteket egyenként fel kell jegyezni. A panaszokat több hónapon át célszerű megfigyelni. Ha ugyanis csak szórványosan észlelhetők, valószínűleg nem PMS-ről van szó.
A diagnózis másik kulcsa a PMS-hez hasonló más kóros állapotok kizárása, így:Meg kell vizsgálni a pajzsmirigy működését.

Kezelés :az okok tisztázás után lehetséges!

Jó egészséget kívánok:


Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-17 12:50:00

Tisztelt Hérics!

Köszönöm megtisztelő bizalmát. Ön nagyon sok információt leírt, és arra komoly szakvéleményt kért. A kérdései világosak és érthetőek, de a választ etikai és szakmai okokból attól kaphatja meg, aki a korábbi vizsgálatokat végezte és a gyógyszeres szedés indikálta, ill. a felvilágosítást adta. Nehéz szívvel mondom és írom, de nemcsak az etikai, de a jogi korlátok is kötnek! Noha e-mailen szakvéleményt és tanácsot adni kényelmi szempontból előnyösebb lenne, mégis azt kell, hogy mondjam, szakmailag nem vállalható. Szakmai véleményt, tanácsot csak úgy tudok felelősen adni, ha nem csak a leírható eredményeket van lehetőségem megítélni, de Önt is láthatom, megvizsgálhatom, és így a klinikai képet, kórtörténetet, labor- és ultrahang eredményeket egyben, egységben holisztikusan értékelhetem.

Addig is miben segíthetek?

A pajzsmirigy egy 20-40 g-os, a nyakon a pajzsporc előtt elhelyezkedő szervünk, amely két hormont állít elő: a tiroxint és a trijódtironint. Ezek a hormonok  szabályozzák a szervezet energiaegyensúlyát, ami azt jelenti, hogy nyáron kevesebb, télen több hormont képeznek. Ezen túlmenően a pajzsmirigy hormonjai maghatározó fontosságúak minden szervünk működése szem-pontjából a szívműködéstől a hajképződésig. Kiderült, hogy a nők sterilitásának, az ismételt  vetéléseknek a hátterében is a pajzsmirigy működésének zavara áll.  Ennek a népegészségügyi jelentőségű kérdésnek a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy 2014 április 16-17 között  Washingtonban  megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol   igyekeztünk a külföldi kollégákkal összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési  rendellenességek közötti tudományosan megalapozott  kapcsolatokat. Később a Debrecenben rendezett kongresszuson részletesen ismertettem a terhesség, a vetélések endokrinológia és immunológiai hátterét. Ezen túlmenően ajánlásokat kidolgoztunk ki a kezelésre, megelőzésre egyaránt.
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
1.A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
2.A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal  növekszik.
3.A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a  nem terheseknél találtakéval.
4.A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
5.A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
6.A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva
7.A már korábban csökken pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
8.A nem megfelelően kezelt terhesek gyermekeinek pajzsmirigy működése, ill. idegrendszeri-szellemi fejlődése (IQ) károsodott lehet.
9.  A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
10. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek  8-18%-ban  autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.
11.A pajzsmirigy fokozott működésének megállapítása nehezebb, mint a nem terheseknél, mert  egyes tünetek: idegesség, gyengeség, alvási zavarok, izzadékonyság a  terhességben  egyébként is megfigyelhető tünetek. Ezt nehezíti az is, hogy a hagyományos hormonszintek sem nyújtanak a diagnózishoz mindig segítséget. Azt javasolják, hogy ilyen esetben endokrinológus  segítségét vegyék igénybe a diagnózistól  a kezelésig .

Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajánlja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-,  bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun  pajzsmirigybetegség állhat!).
Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták

A fokozott rizikójú nők kiszűrése  lényegesen  csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
Tehát: a pajzsmirigy betegségei okozhatnak meddőséget, vetélést,  koraszülést, fejlődési zavarokat.
Jó egészséget kívánok:



Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-17 12:42:01

Tisztelt Kérdező!

Ezek az önmaguknak ellentmondó laboratóriumi leletek azt gondolom nem igényelnek kommentárt. Ez is azt mutatja, hogy a „Ne laborleletet kezeljük, hanem beteget.”
A hormonális betegségek kezelése nagy odafigyelést és türelmet igényel beteg és orvos részéről egyaránt. A laboreredmények mellett figyelembe kell venni az egyedi: életkorból, nemből és életmódból adódó eltéréseket is. megközelítés.
A hormonális betegségek közt elsőként talán a pajzsmirigy rendellenességeit emelném ki, mely hazánkban, különösen nők körében fordul elő gyakran. A pajzsmirigy betegségei számtalan tünetet produkálhatnak, melyek kapcsán a betegek gyakran csak évek múlva kerülnek a megfelelő szakemberhez. Szülés után gyakori a pajzsmirigy gyulladásos megbetegedése, mely többek közt depresszióhoz hasonló panaszokat is okozhat. Emellett számos egyéb, „hétköznapi” probléma hátterében is állhat pajzsmirigy elváltozás. Ilyen például a tartós fáradékonyság, vagy épp idegesség, a túlzott mértékű hízás, fogyás, hajhullás, vagy meddőség, hogy csak a leggyakoribb panaszokat említsem.
A hormonrendszer bonyolult szerkezet, az eltéréseit sem értékelhetjük pusztán feketén-fehéren. Bizonyos hormonok szintje például napszakonként is eltérő lehet, ezért tartom fontosnak, hogy ne csak a laboreredményekre hagyatkozzunk a diagnózis felállítása során. Fontos, hogy holisztikus szemléletben, vagyis nem csak a tüneteket, hanem az egész embert vizsgálva közelítsük meg a háttérben álló okok feltárását. A holisztikusnak nevezett orvoslás célja, hogy az embert egységnek tekintse. Nem a szervek, hanem a lélek és a test egységének. A pajzsmirigybetegségekről is kimutatott, hogy jelentős részük autoimmun eredetű. Tehát nem egyetlen szerv, hanem a szervezet betegsége. Vizsgálni és gyógyítani ezért az egész embert kell.
Hogyan zajlik az első vizsgálat, a holisztikus szemlélet jegyében?
A vizsgálatra érkező páciensekkel első körben részletesen elbeszélgetek a panaszaikról, tünetekről. A kikérdezés során egyaránt körbejárjuk az örökletes betegségek témakörét épp úgy, mint a beteg életében bekövetkezett nagyobb változásokat, például stresszhelyzeteket, melyek szerepet játszhattak a panaszok megjelenésében. Amennyiben pajzsmirigybetegség gyanúja merül fel, ultrahangos vizsgálatot végzek, melyből feltérképezhetők a pajzsmirigy alaki elváltozásai:megnagyobbodása, vagy göbök jelenléte. Vérvizsgálattal ellenőrizzük a szükséges hormonszinteket, immunológiai teszteket végzünk, majd a vizsgálati eredmények és a beteg panaszainak függvényében döntök a további vizsgálatokról, vagy kezelés összeállításáról. A későbbi konzultációk során, a beteg tapasztalatait is figyelembe véve folytatjuk, vagy módosítjuk a terápiát.
A hüvelygyulladás (főleg a visszatérő forma) a helyi immunológiai tényezőkkel függ össze, ez s további immunológiai, immuno-endokrin kivizsgálást tesz szükségessé.
Jó egészséget, oki kezelést javaslok, jó egészséget kívánok:


Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-17 12:31:46

Tisztelt Kérdező!

Sajnos leveléből nem derült mi, hogy mi okozta a pajzsmirigy túlműködését, mivel egészen más a helyzet az autoimmun és a nem autoimmun eredtű között.
I.Az emlő folyamat és a pajzsmirigy betegségeinek összefüggése nem mai keletű. Jóllehet az emlőrák tüneteit már az egyiptomi papirusztekercseken is leírták, a betegség megelőzése és gyógyítása korunk orvostudományának egyik legnagyobb feladata. Magyarországon 2004-ben 2285 nő halt meg ebben a rettegett betegségben, a számítások alapján azonban 1,26 millióra teszik a veszélyeztettek számát! Az emlőrák rendkívül heterogén betegség nem csak kialakulása, mérete, kiterjedése, de lefolyása alapján is. Abban azonban minden tanulmány megegyezik, hogy a korai felismerés, a legalább évente elvégzett, nem fájdalmas emlőszűrés lényegesen csökkentheti a betegség halálozását. A megelőzés, a betegség kialakulásának jobb megismerése miatt a kutatások egyik fontos iránya az, hogy keressék azokat a rizikófaktorokat, amelyek a betegség létrejöttében és biológiai tulajdonságaiban szerepet játszanak. A genetikai (örökletes) és szerzett faktorok egész sorát sikerült már megtalálni. Az utóbbi időben vetődött fel, hogy ez a kórkép a pajzsmirigybetegségeivel is kapcsolatban lehet. A gyanú, hogy a két betegség összefügghet tulajdonképpen régi keletű. Beatson már 1896-ban megfigyelte és leírta, hogy emlőrákos betegeinek kezelése pajzsmirigy kivonatával előnyösnek bizonyult (Lancet 1896, 2: 104). Ez a korai megfigyelés feledésbe merült és csak a legújabb statisztikai adatok hívták fel a figyelmet arra, hogy a pajzsmirigy betegségei gyakran társulhatnak mellrákkal. Eddig azonban arra gondoltak, hogy csak véletlen egybeesésről lehet szó. A két mirigy felépítésének, működésének, immunológiájának jobb megismerése arra ösztönözte a kutatókat, hogy górcső alá vegyék ezt a fontos problémát. Japán szerzők 1982 óta vizsgálták a két betegég kapcsolatát és azt találták, hogy a mellrák előfordulási rátája magas a pajzsmirigybetegekben (16,4%). Azt is kimutatták, hogy, 201 emlőrákos betegből 33 betegnek pajzsmirigyműtétük is volt (Nio Y. Anticancer Res. 2009,29,1607). Jóllehet a pajzsmirigy gyulladásos betegségei és az emlőrák között közvetlen kapcsolatot eddig nem bizonyították, de a csökkent pajzsmirigyműködés (hipotireózis) és a daganat rosszindulatúságának foka között összefüggést tudtak igazolni. Ez év nyarán jelent meg ugyanis az a tanulmány, amelyben a szerzők az vizsgálták, hogy az emlődaganat sejtjei egérbe ültetve miképpen viselkednek (Martinez-Oglesisa O. és munkatársai, Plos, 4, 1-10, 2009). Azt a meglepő felismerést tették, hogy azokban az egerekben, amelyeknek a pajzsmirigyük csökkent működésű volt a daganatsejtek lényegesen gyorsabban növekedetek és vezettek az állatok pusztulásához. Miután a hipotireozis fő oka hazánkban is az autoimmun pajzsmirigybetegség, ezért a két betegség egyikének meglétekor minden esetben kell vizsgálni a másik esetleges meglétét. A csökkent pajzsmirigyműködés kezelése előnyös lehet az emlőrákos betegek számára.
Melyek a legfontosabb gyakorlati következtetések ezekből a megfigyelésekből:
1. A pajzsmirigy megbetegedései esetén feltétlen gondolni kell emlőrák veszélyére és fel kell hívni a figyelmet a mammográfia szükségességére.
2. Az autoimmun pajzsmirigybetegség fennállása hajlamosít a csökkent működésre, azért az emlőrákos betegek pajzsmirigyének vizsgálata és szükség esetén kezelése növeli a túlélés esélyeit.

II. A PCOS gyakran társul pajzsmirigy autoimmun betegségével

A PCOS genetikailag alapvetően meghatározott, de környezeti tényezők által is jelentős mértékben súlyosbított betegség, aminek kialakulása általában már a pubertás előtt megindul. Létrejöttében több, részben egymást erősítő folyamat játszik szerepet. Alapvető az petefészkek fokozott férfi hormon (androgén) elválasztása, amihez a mellékvesék többé-kevésbé szintén aktívabb androgén termelése társul. A petefészkek kóros hormontermelése részben – alkati okok által meghatározott –az agyalapi mirigy hormonjának, az LH- termelődésnek a FSH rovására történő fokozódásának – a következménye. Ezen hormonzavar részben elsődleges, de részben a kóros női hormonok (ösztrogén, progeszteron) és az androgén arány eredménye is.
A magas inzulin szint (hyperinsulinaemia) is alapvető szerepet játszik a betegség mechanizmusában. A hyperinsulinaemia csökkenti mind a szex-hormon kötő fehérje (SHBG), mind az inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-1) szintjét, aminek fokozott nemi hormon, IGF-1 hatás lesz a következménye. A hyperinsulinaemia és inzulin rezisztencia egymást kölcsönösen fokozzák, ami a PCOS mechanizmusának egyik önerősítési körét hozza létre, s magyarázza, hogy a PCOS súlyosbodását sokszor súlygyarapodás idézi elő.
Tünetek:
A PCOS a serdülőkortól kezdődően okozhat panaszokat, menstruációs zavart, majd meddőséget, infertilitást, illetve hyperandrogen tüneteket: hirsutismust (fokozott szőrnövekedést, férfias jellegű hajhullást. A PCOS súlyfelesleg esetén gyakrabban manifesztálódik, ezért gyakori a túlsúly vagy elhízás. A PCOS és a metabolikus szindróma (kóroe elhízás) (MS) között olyan szoros kapcsolat van, hogy tágabb értelemben a PCOS a MS egyik manifesztációja. A PCOS a szénhidrát anyagcserezavar vonatkozásában – különösen, ha elhízás is társul – jelentős kockázati tényező: a relatív kockázat a 2-es típusú diabéteszre 7,5 szeres.
A PCOS gyakori, de pontos előfordulását csak becsülni lehet: a nők 5-10 %-a lehet érintett! Fontos tudni, hogy morfológiailag a PCO (a polycystás ovarium maga) még gyakrabban mutatható ki, kb. a nők 30 %-ában, klinikai tünetek és panaszok nélkül is. Egyéb hyperandrogen állapotok másodlagosan is okozhatnak PCO-t. Ugyanakkor lehetséges PCOS ki nem mutatott ciszták nélkül is.
Diagnózis
A PCOS diagnózisa a Rotterdami kritériumok (2003) alapján történik. A diagnózis akkor állapítható meg, ha 1./ két tünet jelen van a következő háromból: a./ menstruációs zavar b./ androgén túlsúly klinikai és/vagy laboratóriumi jelei, c./ ultrahanggal igazolt PCO és 2./ nem más endokrin kórkép okozza a tüneteket.
A beteg vizsgálata
Vizsgálni kell a hirsutismus súlyosságát, a hajhullás mértékét és jellegét A hormonvizsgálatok egy részét (az „alapvizsgálatokat”) a ciklus (ha van) első napjaiban (2-4. nap között) kell végezni. Ilyenek LH, FSH, tesztoszteron, SHBG, ösztradiol, prolaktin. Célszerű a szabad tesztoszteron mérése vagy a szabad tesztoszteron index kiszámítása (ami 4 feletti érték esetén számít emelkedettnek). Jellegzetes, de nem kellően érzékeny jel a ciklus elején mért, emelkedett, kettő feletti LH/FSH arány.
Szükség lehet a teljes körű lipid vizsgálatra, a szénhidrát anyagcsere időszakos ellenőrzésére, a kortizol és vérzészavar esetén, a pajzsmirigy csökkent működés kizárása céljából TSH vizsgálatra.
Elkülönítő diagnózis
- Prolactinoma (prolaktin emelkedés mértéke alapján)
- Hypo-, hyperthyreosis
- Egyéb eredetű szekunder vérzészavarok
- Androgén termelő tumor
- Kortizol rezisztencia

A kezelés elvi céljai:
- a hyperandrogen állapot csökkentése,
- a meddőség kezelése,
- a diabétesz, a kardiovaszkuláris betegségek és az endometrium karcinóma kockázatának csökkentése.
A vázolt önerősítési körök magyarázzák, hogy különböző módokon lehet a PCOS-t okilag kezelni. Ezek:
1. Az inzulin szint csökkentése (életmódi kezelés, inzulin-érzékenyítő gyógyszerek).
2. A nemi hormon hatások normalizálása, a sex hormonkötő globulinok (az SHBG) szint emelésével
Helyes, ha a beteg aktuális kezelését évekre elnyúló gondozás követi, melynek során az aktuális terápia mindig alkalmazkodik a nő változó élethelyzetéhez.
Összegezve immuno-endokrin vizsgálat után lehet továbblépni a kezelésében.

Jó egészséget kívánok:


Prof. Dr. Balázs Csaba
2016-01-17 12:24:29