Amikor valakit nagy megrázkódtatás ér, az öngyógyítás sok esetben nem elég, vagy csupán átmenetileg hoz enyhülést. A traumába sajnos bele lehet ragadni. A legnehezebb úgy átélni valamit, ha nem fejezhetjük ki az érzelmeinket.

Köztudott, hogy a lelki és a testi egészségünk összefügg és kiegészíti egymást. Testünk tükrözi mindazt, ami bennünk zajlik. Az érzelmi rossz közérzet többnyire megelőzi a közelgő fizikai problémát. Felmérések szerint a fizikai betegségben szenvedők 75%-a küzd érzelmi problémákkal.

A maximalizmus sok gondot okozhat az életünkben, ha nem csípjük nyakon időben és nem tereljük egészséges mederbe. A maximalisták nagyobb eséllyel válnak depresszióssá, sokkal többet idegeskednek az átlagosnál és a szuicid hajlam is erősebb lehet bennük az átlagosnál. Sokak számára a maximalizmus egyet jelent a nagy eredményekkel. az átlagember nem gondol arra, milyen pusztító lehet a maximalizmus.

A kommunikációnknak csupán egy része látszik, akár a tengerben pihenő jéghegy csúcsa. A mélyben láthatatlanul és kimondatlanul számos információ rejtve marad az avatatlan fülek és szemek számára. A nyelvészek között nincs egységes állásfoglalás arra vonatkozóan, hogy a kommunikációnk milyen arányban tevődik össze verbális és nonverbális részekből. A legtöbbek által elfogadott elmélet Albert Mehrabiant California-i professzor elmélete, aki szerint az üzeneteink 55 százaléka testbeszéd, 38 százalék a hangtónus és csupán 7 százalék a kimondott szó.

Sokat halljuk, olvassuk: "Legyél tudatos! Ismerd meg magad!" - amely felszólítások arra biztatnak, hogy foglalkozzunk többet önmagunkkal.

Mit is értünk a túl jó szülő fogalma alatt? Ez esetben a túl jó fej szülőt jelenti. Anyaként nem kell és nem is lehet mindent tökéletesen csinálni, a legfontosabb, hogy a kisgyermek mindent megkapjon a fejlődéséhez és ahhoz, hogy a benne lévő lehetőségek kibontakozhassanak. Az "elég jó" azt jelenti, hogy nem baj, ha néha hibázik és ezeket a hibákat a legjobb tudása és a gyermek szükségletei szerint igyekszik korrigálni.

A generációváltás során számos cég elvérzik és ennek a megfelelő utód hiányán felül számos oka lehet. Az egyik ilyen leggyakrabban előforduló ok a felkészületlenség. Ez egy nagyon nehéz és sokrétű feladat, amelynek útját számos megromlott családi kapcsolat és kudarcok szegélyezhetik.

A konfliktusok az együttélés elkerülhetetlen részei. Általuk, csiszolódunk, fejlődünk. Minden jót és minden rosszat együtt hozunk létre a családi kapcsolatainkban és megoldani is együtt tudjuk őket. Fontos, hogy tudjunk szembe nézni és jól kezelni a konfliktusokat.

Az, hogy a munkavállalóink elkötelezettek legyenek, egy sok lépésből álló, hosszútávú és jól felépített folyamat. Az eredménye sem azonnali, de minden nap tehetünk valamit a működéséért.

Az életben az egyik legnehezebb feladat beismerni, ha tévedtünk és mindezt még nehezebb megtenni vezetőként. Ha hajlandóak vagyunk elismerni, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek azzal sokat teszünk a pozitív megítélésünk érdekében. A hiba beismerése, a felelősség vállalása egyértelművé teszi a csapatunk számára, hogy mi magunk is elszámoltathatók vagyunk, ezzel bizalmat ébresztünk bennük és jó példával járunk elöl. A hibánkból mi magunk és mások is tanulságot vonhatnak le és a csapattagok is könnyebben beismerik majd, ha tévednek.