SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK
Frank Orsolya


Frank Orsolya
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő

Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING

Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?

Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu

Témakörök

összes téma      9 éves     akit aa megcsalás szele megcsapott     alkoholfüggés     anyós     autizmus     birtokló szülõk     büntetés     családi kapcsolatok     családi kommunikáció     családi rendszerek     csecsemõ     dackorszak     daganatos beteg     döntés     döntések     életvezetés     fejlõdés     felelõsségvállalás     felnõtt gyerek     férfi-nõ kommunikáció     gyerekek     gyereknevelés     gyereknyelv     gyerekvállalás     gyermekek félelmei     gyermeki fejlõdés     gyermeknevelés     halál     halálfélelem     hasfájás     házasságcsapda     iskola     iskolakezdés     kamaszkor     kapcsolati gyász     kétéves gyerekek     komfortszoptatás; digitális gyermekvédelem; altatás; testmozgás     kommunikáció     konfliktuskezelés     kötõdés     krízis     megváltozott családi helyzet     mentális egészség     mozaikcsaládok     nagyszülõhöz fûzõdõ viszony     nõi szerep     önismeret     önkielégítés     önsorsrontás     ovis gyerek     ovis kor     ovisok     ovisok gondjai     óvoda     óvodás korú gyerekek     óvodaválasztás     párkapcsolat     patchwork - családok     patchwork családok     pszichiáter     pszichológushoz fordulni     pszichoterápia     ragaszkodás     serdülés     serdülõ     serdülõk     serdülõkor     sorskönyv     stabilitás     személyiségfejlõdés     szeparációs szorongás     szerelem     szexuális fejlõdés     szexualitás     szobatisztaság     szófogadás     teljesítmény-szorongás     terápia     testvér fogadása     testvérféltékenység     titok vagy nem titok a családban     totyogó; alvás; szülõ érzései     válás  

Kérdezz-felelek

Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.

Távol a szülõktõl

Kedves Orsolya!
Én már lassan egy éve,hogy a barátomhoz költöztem és együtt élünk közös háztartásban.
Mielőtt ide költöztem volna szüleimmel éltem külföldön laktunk,az interneten ismerkedtem meg a mostani barátommal,aki akkor kijött hozzám külföldre és akkor találkoztunk elsőre ,pár napot nálunk töltött a szüleimnél volt vendéglátva is,így a szüleim is megismerhették őt 3 nap alatt ,mivelhogy csak 3 napig volt nálunk.
Találkozásunk jól sikerült ,mert a barátom mikor jött vissza, kérte hogy jőjek vele én is hozzá hogy ismerjem meg a szüleit meg azt a helyet ahol ő lakik.
Szüleim már akkor nem akartak elengedni vele ,hogy olyan messzire a szomszédos országba elmenjek hozzuk,mivelhogy alig ismerem őt és hogy messze lakik.
Végül csak rábeszéltem ,hogy engedjenek el ,így eljöttem egy hétre ide hozzuk.
Megismertem szüleit,testvéreit meg a várost , ahol lakott,ez így rendbe volt jó volt minden és tetszett a város is.
Aztán mikor eltelt ez a hét náluk,a barátom haza vitt ,aztán ő is haza ment.
Ezután kezdődtek a viták otthon a családomban,a szüleimmel,mert nem akarták ,hogy többé találkozzak a barátommal,mondván hogy messze van ,más országban és hogy ők nem tudnának látogatni minden héten ,meg hogy elveszítenek engem meg minden félét mondtak hogy elvegyék a kedvem a barátomtól.
Én nem tudtam beletörődni abba ,hogy elveszítsem a barátom ,mert ha kis időre is találkoztunk,de nagyon megszerettük egymást és nagyon hiányoztunk egymásnak.
Közben a szüleim mindent elkövettek ,hogy felejtsem el őt,aztán a találkozásunk után tartottam a kapcsolatot a párommal az interneten ,egészen 2 és fel hónapig az alatt is ismerkedtünk a netten.
Ezután már nem birtam a sok otthoni veszekedést meg hogy elveszitem a parom nem tudtam kihez menjek ,kivel maradjak ,így ugy döntöttem,hogy az én boldogságom választom és igy nagy veszekedés után,a szüleim azt mondták ha elmegyek többé nem mehetek haza meg hogy kitagadnak,ennek ellenére utánam jött a párom és elvitt magához és azota mar lassan egy éve eggyütt élünk.
Fél év együtt töltött idő után haza mentünk ,akkorra már csak hozzuk mehettünk és már nem volt veszekedés,de mai napig is nem tetszik nekik és azt mondják szomorúságot,keserűséget hoztam nekik ezzel ,hogy elhagytam őket.
azt szeretném kérdezni,hogy jol döntöttem ,mikor nem őket választottam és eljöttem ide a páromhoz,vagy hibás vagyok és nem szabadott volna ezt tegyem velük?
Hozzá tenném azt is ,hogy még két fiu testvérem otthon él a szüleimmel együtt ,úgy hogy nem hagytam magukra teljesen.
Várom válaszát!
Tisztelettel:Kata

Kedves Kata!
Mi sem természetesebb, mint hogy a boldogságát választotta és nem a szüleit. Kár, hogy ők maguktól nem tudták, hogy az Ön szeretetét akkor is bírják, ha útjára engedik, sajnálom, hogy harc, választás, törés lett ebből az ügyből. És azt is látom, hogy Ön megérti a szülei érzéseit, azzal együtt, hogy a maga útját járja. Mindenféleképpen az a legjobb minden érintettnek, ha a kapcsolatukat minél hamarabb meggyógyítják. A szülőknek – ha nem jól kezelték is a helyzetet – valódi szívfájdalom, hogy Önt – legalábbis egy bizonyos értelemben - elveszítik, és biztos annak is megvan a maga oka, hogy miért élik ezt meg ilyen nehezen. Hiszen telve vannak jószándékkal és szeretettel, de ezt nem tudták okosan, elengedés által megmutatni, hanem ijedt kapaszkodásban: ki tudja, miért félnek ennyire az elvesztésétől. Másfelől az is bizonyos, hogy Önnek is szüksége lesz még a szeretetükre, támogatásukra, arra, hogy hátteret biztosítsanak, Ön mellé álljanak. Minél több jó kapcsolata van az embernek, annál biztosabban áll a világban és a kapcsolatainkat rendben tartani az egyik legfontosabb feladatunk. Úgy veszem észre, Ön már tudja, mik azok az üzenetek, amiket a szüleinek el kéne juttatni, ha beszél velük: „ha elmegyek, attól nem fogtok elveszíteni; ha elengedtek, megmaradok nektek és visszajövök, AKAROK veletek jó kapcsolatot, de párkapcsolat dolgában meg kell szereznem a tapasztalataimat, és ha nem járom az utamat, akkor nem is jutok el sehova. Még ha nem is ez lesz a végső, megállapodást és boldogságot hozó párkapcsolatom, meg kell hogy járjam, ami előttem van. A mi (szülő-gyerek) kapcsolatunk mélyebb és erősebb annál, hogy ilyesmitől megszűnjön, viszont ha „kitagadtok” (amit persze nem kell feltéten szó szerint venni, csak kétségbeesésükben erővel próbálkoznak), akkor biztos nem tudtuk megtartani.” Elmondhatja azt is: szeretnék majd rátok támaszkodni, szeretném majd megmutatni nektek az unokátokat, ha oda kerül a sor és nem szeretném, ha tönkretennénk a kapcsolatunkat. Nagy baj biztos nem fog érni ebben a kapcsolatban, ha pedig nem sikerül, akkor túlélem és továbblépek.
Sok sikert!


Frank Orsolya
2010-10-09 09:35:05
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
A szerkesztő ajánlja