A lótusz szülésnek nevezett mozgalom hívei szerint a köldökzsinór elvágása helytelen gyakorlat, mivel így erőszakot teszünk az újszülöttön. Az ezt követő anyák a babán hagyják a méhlepényt, amíg a köldökzsinór elszáradása folyamán az magától le nem esik. A placentát egy kis kosárba teszik az újszülött mellé, esetleg pólyába csavarják. A száradási folyamat felgyorsítása érdekében gyakran lepik be sóval, a keletkező kellemetlen szagokat pedig illóolajok használatával próbálják elkerülni.

Az Instagramot és egyéb közösségi oldalakat ellepik az erről szóló fotók és az anyák megható vallomásai arról, mennyi örömet lelnek a szülésnek ebben a módjában, az orvosok azonban kevésbé lelkesek. Az angol Királyi Szülészeti- és Nőgyógyászati Kollégium 2008-ban még úgy foglalt állást, hogy a lótusz szülés belefér az nők saját testük feletti rendelkezési szabadságába, ám megemlítették, hogy az el nem távolított placenta gyulladást okozhat a baba szervezetében.

2012-ben azonban egy népszerű orvos és blogger, Dr. Amy Tuteur már a valaha volt legkiszámíthatatlanabb szülési gyakorlatnak nevezte a lótusz szülést, hozzátéve, hogy „ennek a bizarr módszernek semmiféle egészségügyi előnye nincs, viszont rengeteg a kockázata, főleg az által, hogy nagyon megnöveli a gyulladás esélyét.” 

Szakmai támogatók nélkül azonban nem virágozhatna a mozgalom. A négygyerekes ausztrál orvosnő, Dr. Sarah Buckley könyvet is írt a saját lótusz szüléséről Gyengéd szülés, gyengéd anyaság. Orvosi útmutató a természetes szüléshez, és a gyengéd gondozási módszerekhez címmel. Szerinte a méhlepény, ha így hagyják, három-hat nap alatt válik el az újszülöttől. Egy Mary Ceallaigh nevű dúla pedig a módszer két fajtájáról ír a honlapján: az egyik szerint a köldökzsinór a szülést követő négy-hat órán belül elvágható, a másik pedig az, amely ezt egyáltalán nem engedi, és szerinte szintén hosszú múltra tekint vissza.

A módszer ellenzői szerint a természet megfigyelése által könnyen megcáfolható a méhlepény megtartásának létjogosultsága. Az állatok ugyanis szülés után igyekeznek tőle mielőbb megszabadulni: a köldökzsinórt elrágják, a méhlepényt megeszik, néha még isznak is a magzatvízből. Ennek legfőbb oka, hogy a szülés nyomai oda ne vonzzák a ragadozókat, de kutatók szerint ezek a szövetek olyan jótékony anyagokat is tartalmaznak, amelyek segítik a regenerálódást, felkeltik az utódgondozási ösztönt, és megakadályozzák a szülés utáni depresszió kialakulását.
Ez már a modern anyák figyelmét is felkeltette, ezért – bár a friss elfogyasztásához keveseknek van gusztusuk – egész iparág épült a placenta porrá őrölt formában kapszulaként való terjesztésére. (Kapcsolódó cikkünk: Megenni a méhlepényt - Új trend?)

Kínában régóta használnak juhok méhlepényéből készült kozmetikumokat, mivel gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Óvatosnak kell azonban lenni vele, mert kísérletek igazolták, hogy kislányoknál korai nemi érést okoznak ezek a készítmények.

Kevésbé bizarr, és a világ több pontján máig élő hagyomány a placentának egy fa alá ültetése. Ausztráliában, Új-Zélandon vagy Malajziában, a kórházban fel is ajánlják az anyáknak, hogy a lepényt hazavihetik magukkal.

Bár Magyarországon a lótusz szülés nem jellemző, volt már rá példa, mások pedig lefagyasztva terveznek homeopátiás gyógyszert készíteni a placentából.

Mit gondolsz a szokatlan módszerekről - kipróbálnád valamelyiket?

Fotó: Angie Draiville/FREEIMAGES