Tisztelt Kérdező!

Az előző kérdezőnek adott válaszomban részben Önnek is válaszoltam.
Egy dolgot emelek ki:
1.A pajzsmirigy-betegségek detektálása gyakran a TSH kóros értékén alapul, így a TSH referenciatartományának meghatározása nagyon fontos, egyúttal igen nehéz feladat. Az utóbbi három évtizedben a TSH felső határa a legújabb immunoassay-k megjelenésével a 10mIU/l szintről 2,5 mIU/l szintre csökkent. A TSH heterogén glikoproteinként található a keringésben; a különböző immunoassay-k specificitása pedig heterogén, így a TSH más-más isoformjait képesek detektálni. Ennek következtében a különböző vizsgálatok összehasonlítása nehézségekhez vezethet. A „normális” pajzsmirigy status meghatározása, a referencia populáció kiválasztása ugyancsak komoly problémákat vethet fel. Az Egyesült Államokban végzett National Health and Nutritional Examination Survay III (NHANES III) az anti-tireoglobulin antitest (TgAb) prevalenciáját 10%-nak, a tireoidea-peroxidáz (anti TPO) prevalenciáját 20%-nak találta a teljes populációban. Az ultrahang vizsgálattal detektálható hipoechogén inhomogenitás is gyakori eltérésnek bizonyult. A TSH referenciatartomány meghatározásában tulajdonképpen csak a következő kritériumoknak megfelelően lehet eljárni: vérvétel reggel éhgyomorra olyan betegekből, akik családi anamnézisében nem szerepel pajzsmirigy betegség, nem szednek gyógyszert, nincs látható illetve tapintható golyvájuk, a pajzsmirigy ultrahang képe eltérést nem mutat és sem anti TPO, sem anti TG pozitivitás nem detektálható. A NHANES III vizsgálatban az anti TPO pozitivitás a TSH növekedésével együtt emelkedett (5.5% 0.4-1.0 mIU/l TSH szintnél, 30.6% 3.5-4.0 mIU/l TSH szintnél, míg 80-90% 10 mIU/l feletti TSH esetén) így egyértelműnek mondható az immunrendszernek a TSH szintet befolyásoló hatása. Az előbbiek szerinti pajzsmirigy betegségektől mentes, 13344 személyből álló referencia tartományban a NHANES III szerint a medián TSH érték 1.39 mIU/l, a 2.5 és 97.5%-os percentilis határérték 0.45 illetve 4.12 mIU/l volt. Mindazonáltal a TSH érték nem követte a klasszikus gaussi eloszlást, tekintve hogy a referencia populáció mindösszesen 9%-ának volt a TSH értéke 2.5 mIU/l felett. Ezt az ún. okkult (antitest negatív) autoimmun pajzsmirigybetegségek TSH-t emelő hatásával lehetett magyarázni. A normál tartomány meghatározásánál figyelembe kell venni azt, hogy a NHANES III az USA-ban készült felmérés, ahol jól ismerten a jódellátottság –az állati takarmányok jódozásának is köszönhetően- normális. A magyarországi viszonyoknak talán jobban megfeleltethető az a németországi felmérés (NACB), amelyben 453 egészséges véradó TSH szintjét mérték. Ebben a csoportban a TSH alsó tartománya 0.4 mIU/l, míg a felső tartomány 3.7 mIU/l volt, és a NHANES III-hoz hasonlóan ez sem követte a gaussi eloszlást. A felső normális értékekben észlelt alacsonyabb százalékos arány a TSH receptor génpolimorfizmussal valamint TSH mikroheterogenitásával is magyarázható. A különbség az USA-ban és a Németországban észlelt eredmények között az előbbiben észlelt –kiegyensúlyozottabb jódellátottsághoz köthető- magasabb Hashimoto thyreoiditis arányra, míg az utóbbiban észlelhető –csökkent jódbevitelhez köthető- magasabb autonóm adenoma előfordulásra vezethető vissza. Magyarország speciális helyzetben van, hiszen a jódellátottság földrajzi régiónként jelentősen eltérő lehet. Ismert tény, hogy az Alföld északi része (leginkább a Jászság), Békés megye egy része az artézi kutak vizének köszönhetően jódban gazdag területnek minősül, míg az ország többi része leginkább jódban szegény területnek számít. Magyarországon eddig populációspecifikus, a jódellátottságot is figyelembe vevő referenciatartomány-meghatározás nem készült, így ennek elvégzése mindenképpen hiánypótló lenne. Addig is a magyarországi TSH referenciatartománynál a német populációban mért eredmények figyelembevétele célszerű.
A referenciatartomány meghatározásánál az életkort, valamint a hypothalamus – hypophysis – pajzsmirigy tengely szabályozási pontjainak (set point) a változását, az úgynevezett individuális TSH tartományt is figyelembe kell venni. Ismert tény, hogy a TSH szintje az életkor előrehaladtával nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél. A set point individuális; azonos T4 szint eléréséhez személyektől függően más és más TSH értékre van szükség, amely ráadásul egy egyénen belül is a legkülönbözőbb paraméterektől, biológiai helyzettől függően változik. Egy alacsonyabb T4 szint egyébként nem jelent feltétlen rosszabb pajzsmirigy funkciót, mivel az aktív T3 konverziót végző dejodinázok (leginkább a 2-es típusa) aktivitása növekszik, ahogy a T4 szintje csökken, így az aktív funkció akár változatlan is maradhat.
2. A pajzsmirigy hormonz alkalmazás módja:
A szükséges dózis napi egyszeri alkalommal beadható.
Lenyelés: a teljes napi dózist kevés folyadékkal (pl. fél pohár vízzel), egészben kell lenyelni reggel, éhgyomorra, legalább fél órával reggeli előtt.
A kezelés időtartama: a kezelés hossza a beteg egész életében tarthat hypothyreosis vagy strumectomia, malignus pajzsmirigy daganat miatti thyreoidectomiát követően, és recidíva profilaxisként euthyreoid struma resectióját követően. A hyperthyreosis kezelésénél kísérő gyógyszerként az euthyroid állapot elérése után addig, amíg a thyreostaticumot szedi a beteg.
A jóindulatú euthyroid struma kezelésénél a kezelés hossza hat hónaptól két évig lehetséges. Amennyiben ebben az időszakban a gyógyszer nem bizonyul elegendőnek, műtéti megoldást vagy radioterápiás kezelés megfontolandó.

Mit, ill. miket kell(ene) figyelembe venni (vázlatosan rövidítve!):
Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók miatt:

Antidiabetikumok:
A levotiroxin csökkentheti az antidiabetikumok hatását. Ezért a pajzsmirigy hormon kezelés kezdetén rendszeresen ellenőrizni kell a vércukorszintet, és ha szükséges, az antidiabetikumok adagolását módosítani kell.

Kumarin származékok:
Az antikoaguláns kezelések hatása növekedhet, mert a levotiroxin leszorítja az antikoaguláns gyógyszereket a plazma fehérjékről. Ezért a pajzsmirigy hormon kezelés elején gyakran kell ellenőrizni a véralvadási paramétereket, és szükség esetén módosítani kell az antikoagulánsok adagolását.

Kolesztiramin, kolesztipol
Ioncserélő gyanták, úgymint a kolesztiramin és kolesztipol szedése gátolja a levotiroxin felszívódását. Ezért a levotiroxint ilyen készítmények alkalmazása előtt 4-5 órával kell bevenni.

Alumíniumot, illetve vasat tartalmazó gyógyszerek, kalcium karbonát
Az irodalmi adatok szerint az alumínium tartalmú gyógyszerek (savlekötők, szukralfát) csökkenthetik a levotiroxin hatását. A levotiroxint ezért legalább 2 órával az alumínium tartalmú gyógyszerek előtt kell bevenni.
Ugyanez vonatkozik a vas és kalcium karbonát tartalmú készítményekre is.

Szalicilátok, dikumarol, furosemid, klofibrát, fenitoin:

A szalicilátok, a dikumarol és a furosemid nagy dózisban (250 mg), valamint a klofibrát, fenitoin és egyéb szerek leszoríthatják a levotiroxint a plazmafehérjékről, ami a T4 frakció növekedéséhez vezet.

Propiltiouracil, glükokortikoidok, béta szimpatolitikumok, amiodaron és jódtartalmú kontrasztagyagok:
Ezek az anyagok gátolják a T4-nek T3-ra történő perifériás átalakulását.

Magas jódtartalmának köszönhetően az amiodaron ugyanúgy előidézhet hyperthyreosist, mint hypothyreosist. Különös gondossággal kell eljárni az esetleges fel nem ismert pajzsmirigy autonomiával társuló noduláris golyva esetében.

Szertralin, klorokvin/proguanil
Ezek a szerek csökkentik a levotiroxin hatását és növelik a TSH szintet.

Enziminduktor hatású gyógyszerkészítmények
Az enziminduktor gyógyszerek, például a barbiturátok, fokozhatják a levothyroxin hepatikus clearance-ét.

Ösztrogének:
Ösztrogén tartalmú fogamzásgátlókat szedő vagy a post-menopausában, hormonpótló kezelésben részesülő nők levotiroxin szükséglete magasabb lehet

Proteázgátlók:
Beszámoltak arról, hogy a lopinavirral/ritonavirral együtt adott levotiroxin elveszítette terápiás hatékonyságát. Ezért a levotiroxin és proteázgátlók egyidejű alkalmazása esetén a betegek pajzsmirigyműködését gyakran kell ellenőrizni

Szevelamer
Beszámoltak arról, hogy a szevelamer növelheti a TSH szintet a szevelamer és levotiroxin együttes kezelés során. Ezért a két gyógyszer együttes alkalmazása esetén a betegek TSH szintjét gyakrabban kell ellenőrizni

Orlisztát
Orlisztát és levotiroxin együttes alkalmazása hypothyreosist okozhat és/vagy csökkentheti a hypothyreosis egyensúlyban tartását. Ez a jód sók és/vagy levotiroxin felszívódás csökkenése miatt következhet be.
A levotiroxinnal kezelt betegeknek kezelőorvosuk véleményét kell kérniük az orlisztát tartalmú gyógyszeres (pl. Alli) terápia elkezdése előtt, mivel előfordulhat, hogy az orlisztátot és a levotiroxint különböző időpontokban kell bevenni, és a levotiroxin dózist módosítani kell.

Szójakészítmények!:
A szóját tartalmazó vegyületek csökkenthetik a levothyroxin bélből való felszívódását. Ezért a hormon dózisának módosítására lehet szükség, különösen a szójatartalmú élelmiszerekkel kiegészített étrend fogyasztásának kezdetén vagy befejezését követően.

Összegezve: a kezelés egyéni adagolást igényel.
Jó egészséget kívánok:




Prof. Dr. Balázs Csaba
2015-05-06 18:00:23