Tisztelt Professzor Úr!
45 éves nem szült nő vagyok. 12 éves korom óta menstruálok, erről naplót vezetek. A ciklusaim 26 naposak. Szeptember végén volt egy 17 napos ciklusom. Azonnal elmentem a nőgyógyászomhoz, aki egyébként endokrinológus is. Megvizsgált és hüvelyi ultrahang is készült. Nem látott eltérést. A méhnyálkahártya 3 mm-es volt. A lelkemre kötötte, hogy ha újra rendszertelenül jelentkezik a vérzésem azonnal menjek, mert akkor a méhnyálkahártyából szövettani mintavételre van szükség. Kérdeztem tőle, hogy egyebet tehetek-e, vagy csak várjak arra, hogy vajon rákos leszek-e vagy sem? Azt válaszolta, hogy Damoklész kardja lebeg a fejem felett és csak annyit tehetek, hogy ha beüt a baj, azonnal megyek egészségügyi küretre. Lesújtva hagytam el a rendelőt. Professzor Úr szerint is csak annyit tehetek, hogy passzívan várom, hogy mi történik velem? Nem lehet idejekorán megelőzni a bajt? Az volt az érzésem, hogy az orvosom akihez 8 éve járok, egy legyintéssel elintézett. Ez már úgyis a klimax és egy 45 éves nőnek már különben is mindegy? Úgy tudom, hogy számos dolog okozhat vérzészavart pl.:a pajzsmirigy alulműködés. Az orvosom mégsem tett arra kísérletet, hogy más irányban is vizsgálódjon. Fogalmam sincs, hogy például mennyi a TSH-m. A többi hormonomról nem is beszélve. Tényleg nem lehet/érdemes semmit tenni?
Várom megtisztelő válaszát.
Krisztina