Kedves Erzsike! Én nem mondanám, hogy nem vagyok hívő, hisz Isten létezését hiszem. Ám a középkorban megégettek volna, eretnekként. Elkötelezetten hiszek a lélekvándorlásban. Erzsike Kedves! Nem örülök annak, amit írt. Egyrészt egy fiatal teremtésről van szó. A hét éves kisfiáról nem is beszélve. Több éve ápolom gyászolók lelkét, tanácsaimat legtöbben megfogadták. Igaz néha fájó a tanács. Ugyanis én nemcsak a gyászolók lelkével törődök, hanem az eltávozottakéval is. Erzsike, az eltávozott léleknek 42 napja van arra, hogy magától elinduljon a fény felé. Ez mindannyiunk spirituális feladata. Ha hozzátartozók vég nélkül siratják, sajnos nem tud elindulni. Addig nem, amíg az itt maradottak lelke nem nyugszik meg. Sajnos 1 év után már csak szakember segítségével valószínű az elengedés, bár megpróbálni érdemes. Mégis meg kell tenni, mert az ilyen lelkekből sajnos könnyen válhatnak bolyongó lelkek. Azt meg ugye mégsem akarja. Tehát erőt venni a könnyeken, és ha Ön nem sír, talán nem fog a kisgyerek se sírni. Ez nagyon fontos lenne. A Maga és a kisgyerek szempontjából pedig...azt szeretném mondani, hogy ezt nem érzem normálisnak. Én magam is foglalkozom radiesztéziával. Ezért például azt tanácsolom, ha lehetősége van rá, nézesse meg a lakását. Az Ön és gyermekének ágyát. Lehetséges hogy olyan helyen van, ahol a megnyugvást bizonyos földsugárzás akadályozza. Végul azért szeretnék két példát elmondani, ami elgondolkodtató lehet, és valamelyest alátámasztja az Ön esetét. Egyik engem megkereső gyászoló hölgy férje öngyilkos lett. Hosszú hónapokig, a számítógép amin skype chattel dolgozott a férfi, napra, órára pontosan bejelentkezett minden a skype listán szereplőnél a férfi nevével. Miközben a lakásban, ahol a számítógép volt senki nem tartózkodott. Az ismerősök figyelték. Minden héten aznap, és abban az időben, amikor meghalt. A másik eset. Ismerősünk a napokban halt meg. Nővérem, akivel munkaviszonyban is volt, a temetés napján, órára pontosan akkor, amikor az úr meghalt, kétszer egymás után ment ki az ajtóhoz, mert csengettek. Persze senki nem volt ott. Kedves Erzsike, mindezt azért írtam le, mert az, hogy napra pontosan kezdenek el zokogni, szerintem bizonyára független minden evilági dologtól, de nyomatékosan még egyszer kérem, próbáljon megnyugodni. A gyermeke, saját maga, és kedves Édesanyja érdekében. Kérem! Itt a nyár, menjenek a szabadba, élvezzék az életet! Ezt az életet azért kaptuk, hogy a lehető legjobban éljük és nem, hogy sírdogáljunk. A kedves Édesanyja sem akarja ezt. Ha úgy érzi nem megy, keressen meg. Mindennapos munkám mellett, ez életem legfontosabb feladata, hogy akik fájdalmukban rászorulnak, nekik segítsek. Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával. Nagyon, de nagyon sok erőt kívánok a megnyugváshoz. Szeretettel: