Kedves KAtalin!
33éves nő vagyok, pár éve ismét szülőfalumba vagyok munka miatt. Itt leginkább a családi házban mamával és anyuval lakom. Sajnos együtt. Amiért írok. Anyu tele van méreggel, haraggal. Annak idején elváltak, sajnos a mamától azt az anyai képet látta, hogy a családra építik fel életüket. fáradhatatlanul. Igen rossz gondolkodásuk tud lenni, elmartak már maguk mellől embereket, persze maguk hibáit nem látják, csak a másik hibás mindig mindenben. Amivel nem tudok mit kezdeni, anyu tud rám haragudni, mert jobban hasonlítok apura, így nem tudom engem mennyire lát, vagy csak aput bennem. Sok harag van benne, idős korára már a harag el is változtatta az arcát. A kisugárzása is olyan. Beszélgetni nigen lehet vele, szent meggyőződése, hogy ő csinálja és tudja jól a dolgokat. Elég fafejűek tudnak lenni. Anyu egyke volt, voltak élet próbálgatásai, azon kívül leginkább szimbiózisban élnek. Társfüggők, azon az áron is, ha egymás idegeire mennek és terhesek a másiknak. Azon kívül, hogy valahogy nagyon szeretném azt megoldani, hogy elkerüljek itthonról, nem tudom mit kezdje azzal, hogy anyu rám vetíti azt a haragot, amiért apura haragszik. Sajnos mind a ketten önzőek, anyunak az tetszene, ha minig minden körülötte forogna. NEhéz természete tud lenni, kritizáló, bíráskodó, oktondi. Mind a kettőjüknek rettent önértékelésük van, mártírkodnak.
Leginkább a rám kivetített haraggal nem tudok mit kezdei Volt már, hogy azt mondtam neki egymást választottátok én csak elszenvedője vagyok. Van egy pszichológus ismerősünk oda rájöttem azért nem akar jönni, mert vállalnia kellene magát. Másokat bírálnak, kritizálnak, nekem is szokta néha anyu mondani milyen stílusom van, mondtam neki majd levideózom az övé milyen. Olykor leutánzom, hogy észrevegye magát. Köszönöm segítségét.