Tisztelt Doktor Úr!
Köszönöm a gyors válaszát, a tegnap késői levelemre (40 éves nő). Igazából már én is gondoltam a menopauzára. A rossz eredményt tegnap kaptam postán, talán tényleg depressziósra sikerült a levelem. Nem érzem magam annak, már 20-as éveimben, mikor a mióma(miómák) kialakultak olvastam, hogy ez inkább a változókorú nők betegsége, tudomásul vettem, volt közel 10 év,amikor nem változott a méretük és a kialakulása évében jártam meg minden hónapban a poklot. 5 éve lettem pajzsmirigybeteg, a petefészek eltávolítás után pár hónappal kezdődtek a tünetek, valószínű a nagy jódozás, illetve a sokáig használt Betadin kúp miatt, a pajzsmirigy betegségre kapott gyógyszertől elkezdődött a libikóka, túl és alulműködés, hízás-fogyás, izzadás-szárazság, én már akkor mondtam az orvosomnak, akár a klimax, most éppen nem kell szednem semmilyen gyógyszert, jók a pajzsmirigy eredményeim, rendszeresen sportolok, energikus vagyok még a betegség ellenére is szinte mindig csak a menstruáció után érzem magam élettelennek.Idén két hónapot váratlanul kimaradt a menstruációm, 20 éve nem éreztem magam annyira könnyűnek, energikusnak, felszabadultnak, mint abban a két hónapban, teherbírásom nagyobb lett, a sportban akkor teljesítettem a legjobban. Aztán újra megjött és azóta jönnek a fáradékonyabb időszakok, tudom, hogy a méh eltávolítás nem old meg minden problémát, csak nem tudom kezelni. Évekig ittam a cickafart teát, azokban az években nem is nőtt a mióma, aztán kiderült, hogy ösztrogénem magasabb, akkor olvastam, hogy a cickafarfű ösztrogént tartalmaz, elkezdődött cisztikus petefészkem lenni, ami jó az egyik problémára, kihoz egy másikat. Amikor a pajzsmirigybetegségemre gyógyszert kapok, mindig jobb a közérzetem, de tudom, már előre, hogy kezdődnek a menstruációs zavarok, annyira tehetetlennek érzem magam, pedig nagyon együttműködő beteg vagyok, mindig vallom, hogy nekem is meg kell küzdenem a gyógyulásért. Köszönöm.