Kedves Jósnő!
Hosszú ideje szeretek egy férfit, nős, gyermektelen, tőlem fiatalabb, nagyon sármos, szerintem igazi férfi. Nem felhőtlen a házassága, s az enyém sem. Férjem féltékenyen szeret, de bennem ez az érzés évekkel ez előtt kihalt. Nagy gyerekeim vannak, de egyenlőre összekötnek minket, sok külső körülménnyel együtt. A férfi kit szeretek tudja érzéseimet, látja ragaszkodásomat, nem ellenséges velem. Próbál becsületes maradni feleségéhez. Napi szinten többször találkozunk, igaz rövid időkre. Belsőségesebb volt a kapcsolatunk egy évvel ezelőtt, de talán sokat és gyorsan akartam s ő nem erre vágyott. Nem volt közöttünk soha semmi ártatlan puszin kívül. Lénye betölti gondolataim éjjel s nappal egyaránt. Kérdésem reménykedjek-e abban hogy közelíteni fog hozzám, (mit érez irántam?) vagy el kell engednem nem érdemes a szerelmemre, esetleg a ragaszkodásom terhes a számára. Köszönöm előre is válaszotokat. Üdvözlettel Tünci
XVIII. Remény lapját választottam