|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
A következőkben szeretném segítségét kérni.
Van egy gyönyörű 1,5éves kislányom. Ősi ösztöneim egyre erősebben súgják, hogy itt az ideje még egy gyermek érkezésének. Egyre gyakrabban gondolok és vágyom rá.
Viszont erősen visszatart az az érzés, hogy onnantól nem tudok annyi törődést, időt adni a kislányomnak. Sokszor úgy érzem az új jövevény teljesen elválasztana bennünket.
Néha szinte teljesen elutasítom magamban a tervezett gyermeket ezekért az érzésekért.
Továbbá félek a szülés utáni időszaktól, a kórházi tartózkodástól. Hiszen akkor több napra nélkülöznie kell a lányomnak.
Félek, hogy mindezt nehezen éli meg.
Ezek az érzések, gondolatok mint egy erős gát állandóan előttem vannak.
Ilyenkor normális dolog ez?
Hogy tudnám legyőzni?
Üdvözlettel: Horváth Réka
Véleményem szerint teljesen normális dolog az ilyenfajta vívódás, és nem szükséges legyőzni, inkább elfogadni érdemes, akkor előbb-utóbb magától feloldódik. Reális az aggodalma, hogy egy kistestvér születése kapcsán kevesebb figyelmet tud majd fordítani nagyobb kislányára, azonban ez az élet természetes erőpróbái közé tartozik. Amennyiben kellő figyelemmel, szeretettel tud felé fordulni a már korlátozottabb időben, és türelemmel el tudja neki magyarázni a helyzetet, amint már megérti, valamint ugyanilyen türelemmel viseli az ő érthető tiltakozását az új helyzet, és akár a kistestvér jelenléte ellen, egészségesen, megerősödve, tanulva-fejlődve kerülnek ki a helyzetből mindannyian.
Üdvözlettel,