|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Mit jelent az, ha valaki azért lép ki egy kapcsolatból, mert számára "túl gyorsan történtek köztünk a dolgok, amiket nem tud feldolgozni" és hogy "gyorsan telítődik a dolgokkal, emberekkel"? Hogyan lehetséges "kiégni" egy néhány hónapos kapcsolatban? Véleményem szerint éppen annyi dolog történt, ami ebben az időszakban normálisnak mondható. Rendben is volt minden, szerelemből és azonos lelkiség miatt kezdtünk el járni. Később egy általános depresszív állapot uralkodott el rajta, amiből nem tudott kimozdulni ("nem tudom mit akarok", "nincs kedvem reggel felkelni", "fáradt vagyok", "kiesett a kezemből az irányítás", "nincs önbizalmam"stb), pedig nem így ismertem meg. Velem sem találkozni, sem pedig kommunikálni nem volt hajlandó igazán, pedig előtte mindent meg tudtunk beszélni őszintén, türelemmel. Csak azokkal töltötte az idejét "szívesebben", akiket már régóta ismer, és akiket egyébként sem nagyon tud elkerülni (lakótárs, család).
/huszonéves pár/
Üdvözlettel: É.
Lehetséges, hogy korábbi párja súlyosan sérült kötődési mintázatot mutat - amennyiben igaz, amit állít, és nemcsak azért mondta mindezeket, hogy Önt lerázza. Bár az sem teljesen egészséges viselkedésre utalna... Az is lehet, hogy autisztikus vagy depressziós - a leírtak alapján ilyen tippjeim vannak. A szerelem állapota átmenetileg kimozdíthatja a mentális betegeket megszokott állapotukból, de ahogy múlik a hév, úgy jönnek elő újra a régi problémák, tünetek - esetleg fokozott erősséggel. Rajta segíteni már nemigen tud - az a kérdés inkább, hogy Ön hogyan tudja feldolgozni ezt a fájdalmas élményt! Fontos lenne megértenie, mi vezette egy ilyen partnerhez, miért nem vette előbb észre a "jeleket", és miért ragaszkodik hozzá még mindig. Javaslom,hogy vegyen igénybe professzionális segítséget a feldolgozás, elengedés megkönnyítése érdekében, valamint azért, hogy a jövőben elkerülje az ehhez hasonló csapdahelyzeteket.
Üdvözlettel,
42 éves nő vagyok, és boldog házasságban élek. A férjem egy rendkívül jó ember, boldog vagyok vele. Együtt élünk 2 éve, és 1 éve házasodtunk össze. Előtte volt egy kapcsolatom egy nálam idősebb férfival, akkor még nem ismertem a férjemet. Ezzel a férfival voltam 4 és fél évet, ez inkább távkapcsolat volt, de rendszeresen találkoztunk. Minden nap beszélgetünk netten keresztül, szinte úgy éltünk mint egy pár. Voltak szép pillanataink, de inkább számomra fájdalmas időszakok voltak ezek . Nagyon sokszor megalázott, megbántott, csak hogy kidobjam őt. Női mivoltomat megsértette , de volt hogy normális volt, és szeretett engem. Sokszor olyan dolgokat kért tőlem, amit nem akartam, nem szerettem volna megtenni, de megtettem, ..csak hogy ne dobjon ki, mert féltem hogy akkor egyedül maradok. Azt akarta én dobjam ki, nem ő , így legalább nem lesz lelkiismeret furdalása. Sokat sírtam mellette , de nem tudtam elhagyni, nem ment. Utolsó évbe mikor még együtt voltunk, megismerem egy férfit ,aki megmutatta milyen is az igazi, őszinte szerelem, milyennek is kell lenni egy igazi férfinak egy nővel. , ...de nem mertem még akkor sem kidobni az akkori páromat,hisz nem tudtam hogy lesz e az új kapcsolatomból valami. Kettős szerepet játszottam,...vele már nem találkoztam, csak netten beszélgettem vele, az új szerelmemmel szinte minden nap. A szívem akkor már az új férfihoz vonzott( a leendő férjemhez ).Pár hónap múlva megszakadt a kapcsolatunk, kölcsönösen kidobtuk egymást . Időközben összeköltöztem az új szerelmemmel , és később összeházasodtunk, és boldogok vagyok. De....ami miatt írtam önnek Mónika, ..lelkileg kivagyok készülve, nem tudom elfelejteni azt a szemét férfit, aki megalázott évekig. Akiért mindent megtettem, hogy ne dobjon ki, és most szenvedek. Nagyon bánt hogy el kellett viselnem a sok mocskosságát évekig , hogy annyi évig tűrtem neki, és hagytam hogy úgy viselkedjek ahogy neki épp jó. Lelkileg megvisel, és fáj az egész, fáj a lelkem, és átkozom azt a napot hogy megkellet ismernem , és hogy tűrtem a a lelki kínzásait. Nem tudom miért hagytam hogy ezt tegye velem, más kidobta volna őt már az első héten, de én nem ....miért ..miért nem tettem meg ..mindig ezt kérdem magamtól.... Utálom , és megvetéssel gondolok rá, szeretnék bosszút állni rajta, ..tudom ez nem megoldás, ettől még megtörténtek azok a dolgok, amikre kényszerített. Hogy tudnám elfelejteni ezt a beteg férfit?....én már csak így nevezem .Hogy tudnám elfelejteni ,hogy ne érezzem magam rosszul , hogy ne viselne meg lelkileg.? Tudom hogy ami velem történik ez nem normális dolog, ..ezért szeretném ha tanácsot adna, hogy hogyan kezeljem ezeket a múltbéli fájdalmakat.
Válaszát köszönöm,tisztelettel Amanda.
Gratulálok, hogy ki tudott törni egy bántalmazó kapcsolatból, ez sokaknak nem sikerül, vagy csak évtizedek és a teljes tönkre menetel után! Nekem úgy tűnik, hogy Önnek ez sokkal hamarabb sikerült - ettől persze még fontos, hogy lelki nyugalomra leljen a történtekkel kapcsolatban. Egyfajta megbocsátásra, elfogadásra lenne szükség - nem is annyira a volt párja, hanem saját maga irányába. Az első lépés ilyenkor , bármilyen furcsa, az elszenvedett fájdalom újra-átélése: akár egy estét rászánva, egyedül, vagy a férjével, esetleg egy jó barátnőjével, akiben megbízik - elmondani, elsírni, kikiabálni mindazt a dühöt, fájdalmat, keserűséget, amit Önnek ez az ember okozott. Cenzúra és korlátok nélkül mindent kimondani, és az előtörő érzelmeket visszafojtás nélkül megélni, megszenvedni. Lehet el nem küldött levél formájában, vagy naplószerűen megírni mindezt, a lényeg az érzelmek maradéktalan átélése. Ezt a nehéz epizódot általában azonnali megkönnyebbülés, megnyugvás követi, de előfordulhat, hogy többször meg kell ismételni, mert marad még Önben harag, fájdalom. Onnan lehet tudni, hogy elérte a célját ez a "gyakorlat", hogy elkezdenek a másik fél szempontját megértő, enyhülést hozó gondolatok megjelenni: "Végül is csak egy beteg ember"; "Valószínűleg ő sokkal jobban szenved saját magától, mint én, mert ő nem gyógyult meg" - ilyesmik. És végül - ez már valóban a megbocsátás, elfogadás fázisa - elkezdi úgy érezni, hogy már nem bánja, ami történt, okult belőle, fejlődött általa.
Sok sikert, erőt kívánok a folyamathoz!
Olyan súly vaan a lelkemen,hogy már az élettől is elment a kedvem,pedig van egy csodálatos kislányom,aki mintha csak Isten gyermeke lenne.....
Férjemmel nem működik a házasságunk,mégcsak 2éve vagyunk házasok.Nem jó úton haladtunk eddig,különböző családi mintákat hoztunk magunkkal,talán ebből is fakad a legtöbb probléma.
Illetve,én elég gyenge lelkű vagyok,lelkizős,férjem pedig nem.
Döntés előtt állok,hogy együtt maradjunk,vagy elváljanak útjaink.3 hónapja külön élünk,azidő alatt többször elhangzott a válás gondolata.Rajtam múlik,hogyan tovább,nekem kell eldöntenem,mert férjem,nem hajlandó tovább várni a döntésemre.Miatta-nagyrészt! miatta került a házasságunk válságba,mégis csodálkozik,hogy a múlt sérelmeiből táplálom a jövőt.Sajnos a múlt árnyéka kísért engem,nehezen felejtek,viszont nem akarom elveszíteni.
A gondom az,hogy az édesanyám,akinél vagyunk most a gyermekemmel,végignézte az elmúlt 2év alatti lelki bánataim,és teljes szívébő haragszik a férjemre,és nem támogatja a békülésünket,olyan formában,hogy,ha visszamegyek hozzá,ő az eddigi támogatását megvonja-mind anyagilag,és lelkileg is.
Nem ez az első,hogy külön vagyunk a férjemmel,ezért áll így a dolgokhoz anyu is.......megértem.
Viszont én iszonyúan kínlódok.A férjem,ha más lánnyal lesz,én abba belehalok.Pedig lenne nekem is más,de nem tudom a férjem elengedni........
Önző vagyok?
Sokszor dühkitöréseim vannak,és türelmetlen vagyok,szeretném ezt a nehéz lelki terhet ledobni magamról úgy,hogy senki ne sérüljön.....ami szinte lehetetlen.
?iért ragaszkodok ahhoz a férfihoz annyira,akitől több bántást kaptam,mint kedvességet a 2 év alatt?????
Miért nem tudom elengedni,és hagyni,hogy esetleg mással boldogok legyünk mindketten?
Én igazából szeretem őt,csak azt nem érzem,hogy ő ugyanolyan öszintén szeret engem,és a kislányt.
Anyagiasnak tart engem,holott ő pár ezer Ft-ot is megjegyez,ha ki kell adni számára nem fontos dologra.
És én szeretem,és ragaszkodok hozzá......szüleim mmeg már bolondnak néznek,pedig érett,diplomás nő vagyok.
Sajnos kezelésekre eljárni nincs alkalmam......magamban örlődök.
Véleményére nagyon kíváncsi vagyok,és előre is köszönöm.
Üdvözlettel:Á.R
Sokféle és meglehetősen zavaros, kaotikus motivációról, érzelemről tanúskodik a levele. Ahhoz, hogy világosan döntsön, és fel tudja dolgozni ezt a helyzetet, amelynek kialakításában pontosan ugyanannyira részt vett, mint a férje, rendezni tudja a vele való viszonyát, alapos, elmélyült szembenézés szükséges. Jelen helyzetében nagyon jól jönne egy szakképzett tanácsadó vagy terapeuta támogatása, esetleg egy terápiás vagy önismereti csoport, ahol a külső visszajelzések segítenének Önnek tisztáznia magában a tisztázandókat. Honnan ez ragaszkodás, amely távolról sem egyezik ám a szeretettel, milyen indulatok próbálnak időről-időre felszínre törni Önben... Amennyiben feldolgozás nélkül lép tovább a helyzetből, ugyanez a fajta probléma újra szembejön majd, csak valószínűleg egyre súlyosabb, erőteljesebb formában. Férjével való kapcsolatát - az együtt vagy külön kérdéstől függetlenül - pedig közös gyermekükre való tekintettel mindenképpen fontos rendeznie. Javaslom, gondolja át, hogy nem éri-e meg némi idő, energia és anyagi befektetéssel szakember segítségét igénybe vennie - a Napszikra Stúdióban számtalan felkészült terapeuta közül választhat: www.napszikra.hu
Egy könyvet pedig jó szívvel ajánlok figyelmébe, melynek címe: Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig.
Üdvözlettel: