|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Kedves Mónika!
Először is köszönöm lelkiismeretes, gondos, kedves válaszait minden kérdez nevében. Válaszaival sokat segít mindenkinek.
Akkor felvázolnám tömören,de azért röviden részletezve a problémámat, amivel már jó ideje küzdöm.
Kb.6 éve költöztem erre a településre, nem is ismertem senkit itt, a barátommal jöttem ide, viszont röviddel aztán véget is ért a kapcsoltatunk. Utána egy rövidebb kudarcra ítélt kapcsolat következett, végül megismerkedtem a jelenlegi párommal, ő most 36 és 24. Ez a bevezetése a problémának.
A párommal képzelem el a jövőmet, gyerkőceimet csak is tőle tudom elképzelni, a legjobb ember, akivel összehozhatott a sors. Igen hisztis a jellemem sajnos, de ő ezt is nagyon jól kezeli. 3 és fél éve vagyunk együtt, kb 2éve együtt is élünk gyakorlatilag. Mielőtt megismertem volna, hallomásból tudtam ki ő, népszerű a településen, mert van egy kisebb vendéglátó hely, amit ő üzemeltet régóta, és nem jó híre van az egyszerűbb nép szemében.
Olyan dolgokat hallottam, hogy oda csak \"beképzeltek\", \"nagyképűek\" stb. járnak. Való igaz, hogy nem az \"alja népe\", hanem kiegyensúlyozottabb életvitelű vendégek járnak.
Én önmagam mindig is az egyszerűbb nép közé soroltam, jó kedélyű, de szerény lány voltam mindig.
Ahogy összejöttünk, nem is jártam oda, mert valahogy nem volt szimpatikus a hely talán pont a pletykák miatt, nem tudom. Úgy éreztem nem tudok azonosulni azokkal az emberekkel, teljesen másnak éreztem magam. Maximum havonta egyszer elmentem egy vacsorára, (mert azok elég sűrűn szoktak lenni),de még a páromat sem mentem el soha megnézni, pedig szinte minden nap dolgozott ott ő is, mellesleg egy saroknyira lakunk onnan.
Aztán úgy alakult, hogy lassan két éve dolgozom is rendszeresen a sörözőben, mert úgy hozta a sors,hogy elveszítettem az előző munkámat. Az én barátnőim sem jártak be hozzám, én hiába mentem el hozzájuk, valahogy szépen lassan eltávolodtunk egymástól. Azóta nem is járok sehova szórakozni sem.
Magától értetődőnek tűnt, hogy be kell illeszkednem a vendégkörbe, mert muszáj, ott dolgozom, és a párom miatt is elkerülhetetlen. Az órási gond csak az, hogy még mindig ugyanazok az érzések vannak bennem, mint mielőtt összejöttünk volna. Olyan félelem érzés féle, nem igazán tudom ezt megfogalmazni. Úgy érzem ha nem dolgoznék ott, nem is mennék soha. Nem tudom mitől alakult ki ez az érzés, olyan kisebbség érzéshez hasonlít. Ha nem én dolgozom, szinte egyáltalán nem is szoktam menni. Az emberekhez próbáltam közelebb kerülni, de valahogy végül sosem alakult szorosabb kapcsolat senkivel,még mindig a párom barátainak gondolom őket, nem pedig közös barátoknak.
Nem tudom, hogy azért mert valóban igaz, amit az egyszerűbb emberek mondanak, vagy bennem van a hiba. Nekik is igazuk van egy kicsit. Persze lehet,hogy bennem is van, de valahogy megakarok tőle szabadulni, csak nem tudok. Ennyi idő elteltével sokszor falakat állítok magam köré, mert már nem is akarok egyikkel sem komolyabban barátkozni, mert előre tudom, hogy már nincs rá esély, mások vagyunk, és nem bízok meg senkiben.
Mi van velem? Lehet valahogy változtatni a gondolkodásomon, azon, hogy ne féljek az emberektől? Mert úgy érzem lenéznek vagy kibeszélnek, nem felelek meg. Ha így van, ha nem, valamit tennem kell, ez nem mehet így tovább, mert nem akarok depressziós lenni. Mi tegyek?
Nagyon köszönöm a válaszát!!
Ella
Kedves Ella!
Nagyon jól megfejtette, mi a problémája gyökere: a saját gondolkodásmódja. Amíg akár nyíltan, akár csak önmagában elhatárolja magát bizonyos emberektől, ők ezt megérzik, és szintén elhatárolódnak Öntől. Valójában teljesen mindegy, milyen körből választ barátokat, bármilyen társadalmi rétegbe tartozik egy ember, megvannak a maga értékei, és természetesen a korlátai is. Sőt, ez társadalmi rétegtől függetlenül így van. Ha egy embert szimpatikusnak talál, igyekezzen csak őmiatta kapcsolatba kerülni vele, és ne törődjön azzal, vajon mások mit gondolnak erről. Akik Önt saját maga miatt szeretik, elfogadják akkor is, ha nem minden tettével értenek egyet. Erre legjobb példa a párja, aki Ön mellett van azzal együtt, hogy Ön ellenérzéseket táplál az általa üzemeltetett vendéglátó hely iránt. Lehetetlen mindenkinek megfelelni, ha ezt valaki megpróbálja, lassan eljut odáig, hogy már senkinek nem felel meg, de leginkább önmagát veszíti el - ahogy ezt Ön is tapasztalja, és szenved tőle. Ha megváltoztatja a gondolkodását és elindul ezen az úton, vagyis a saját útján, egyre őszintébb kapcsolatok alakulnak ki Ön körül, leszakadnak azok, akik nem önmagáért szeretik, és ott maradnak azok, akikkel valódban szeretetik. Minél határozottabban meri meghozni a saját döntéseit, annál kevésbé fognak mások belekötni, legalábbis azok, akik fontosak az Önnek. A másoknak való megfelelésről való leszokáshoz és gondolkodásmódja megváltoztatásához szeretettel ajánlom Byron Katie-Michael Katz: Szükségem van a szeretetedre - vagy mégsem? című könyvét.
Sok sikert kívánok!
Nekem egy általános gondom van, és valószínű, hogy az önismereti zavaraimból ered, de nem tudom, hogyan tegyem magam túl rajta. Most különösen fontosnak érzem, hogy fejlesszek magamon, mert a kisfiam születése után megszűnt a munkahelyem, és most új helyen kellene bizonyítanom. A gondom az, hogy miközben úgy gondolom, óriási szakmai tapasztalatom van a területemen és középvezetőként dolgoztam már régebben is, az interjúk után, éles munkahelyi környezetben képtelen vagyok fenntartani a \"profi\" látszatát, és hebrencs hülyegyerekként kezdek viselkedni, folyton zavarban vagyok. Nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni, mert még a legokosabb gondolataim is elbagatellizáűlódnak az idióta viselkedésem miatt :(
Minden tanácsra nyitott vagyok, ha szükséges, akár terápiára is...
Köszönöm a válaszát előre is!
z
Azt gondolom, nincs egyedül a problémájával. Nem könnyű ugyanis egy teljesen más hozzáállást igénylő szereprendszerből - az anyaszerepből - a munkahelyi kihívások világába visszacsöppenni, ráadásul egy új környezetbe, ahol óhatatlanul előjön a bizonyítási kényszer is. Tehát nem csoda, ha megterhelőnek érzi a helyzetét, miközben természetes, hogy változtatni szeretne, hiszen jelenleg nem érzi magát komfortosan. Mivel már egy sikeres szakmai múlt áll Ön mögött, véleményem szerint ez komoly erőforrásként használható abban, hogy az új helyzetben is visszanyerje magabiztosságát. A legfontosabb szerintem, hogy a bizonyítási, megfelelési kényszert le tudja tenni, minél többet gondolva azokra az eredményekre és tudásra, amelyet eddig elért, felhalmozott. Ne akarjon mindenáron profinak látszani, hanem egyszerűen tudja, hogy az, és ezt nem kell állandóan bizonyítani. Ha esetleg egy-egy helyzetben nem is tökéletesen reagál, a tudás ott van Ön mögött, és ezt mások is tudják, hiszen ezért alkalmazták.
Néhány terápiás célú találkozás biztosan tud segíteni Önnek átgondolni, tisztázni a helyzetét, megkeresni a bizonytalanságot kiváltó gondolatokat, érzéseket, és azokat magabiztosságot adó érzésekkel, gondolatokkal helyettesíteni - mindezt úgy, hogy közösen megkeressük az Önben és környezetében rejlő, igénybe vehető erőforrásokat. A cél az lehet, hogy a problémás helyzetekhez való hozzáállását olyan irányban tudja átformálni, átdolgozni, hogy ne a szorongást, a görcsösséget hívják elő, hanem az elengedettséget és a spontaneitást.
Amennyiben úgy gondolja, hogy szeretné igénybe venni szakmai segítségemet, a megadott elérhetőségen be tud hozzám jelentkezni, és szeretettel várom a Napszikra Terápiás Stúdióban!