|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
42 éves nő vagyok, és boldog házasságban élek. A férjem egy rendkívül jó ember, boldog vagyok vele. Együtt élünk 2 éve, és 1 éve házasodtunk össze. Előtte volt egy kapcsolatom egy nálam idősebb férfival, akkor még nem ismertem a férjemet. Ezzel a férfival voltam 4 és fél évet, ez inkább távkapcsolat volt, de rendszeresen találkoztunk. Minden nap beszélgetünk netten keresztül, szinte úgy éltünk mint egy pár. Voltak szép pillanataink, de inkább számomra fájdalmas időszakok voltak ezek . Nagyon sokszor megalázott, megbántott, csak hogy kidobjam őt. Női mivoltomat megsértette , de volt hogy normális volt, és szeretett engem. Sokszor olyan dolgokat kért tőlem, amit nem akartam, nem szerettem volna megtenni, de megtettem, ..csak hogy ne dobjon ki, mert féltem hogy akkor egyedül maradok. Azt akarta én dobjam ki, nem ő , így legalább nem lesz lelkiismeret furdalása. Sokat sírtam mellette , de nem tudtam elhagyni, nem ment. Utolsó évbe mikor még együtt voltunk, megismerem egy férfit ,aki megmutatta milyen is az igazi, őszinte szerelem, milyennek is kell lenni egy igazi férfinak egy nővel. , ...de nem mertem még akkor sem kidobni az akkori páromat,hisz nem tudtam hogy lesz e az új kapcsolatomból valami. Kettős szerepet játszottam,...vele már nem találkoztam, csak netten beszélgettem vele, az új szerelmemmel szinte minden nap. A szívem akkor már az új férfihoz vonzott( a leendő férjemhez ).Pár hónap múlva megszakadt a kapcsolatunk, kölcsönösen kidobtuk egymást . Időközben összeköltöztem az új szerelmemmel , és később összeházasodtunk, és boldogok vagyok. De....ami miatt írtam önnek Mónika, ..lelkileg kivagyok készülve, nem tudom elfelejteni azt a szemét férfit, aki megalázott évekig. Akiért mindent megtettem, hogy ne dobjon ki, és most szenvedek. Nagyon bánt hogy el kellett viselnem a sok mocskosságát évekig , hogy annyi évig tűrtem neki, és hagytam hogy úgy viselkedjek ahogy neki épp jó. Lelkileg megvisel, és fáj az egész, fáj a lelkem, és átkozom azt a napot hogy megkellet ismernem , és hogy tűrtem a a lelki kínzásait. Nem tudom miért hagytam hogy ezt tegye velem, más kidobta volna őt már az első héten, de én nem ....miért ..miért nem tettem meg ..mindig ezt kérdem magamtól.... Utálom , és megvetéssel gondolok rá, szeretnék bosszút állni rajta, ..tudom ez nem megoldás, ettől még megtörténtek azok a dolgok, amikre kényszerített. Hogy tudnám elfelejteni ezt a beteg férfit?....én már csak így nevezem .Hogy tudnám elfelejteni ,hogy ne érezzem magam rosszul , hogy ne viselne meg lelkileg.? Tudom hogy ami velem történik ez nem normális dolog, ..ezért szeretném ha tanácsot adna, hogy hogyan kezeljem ezeket a múltbéli fájdalmakat.
Válaszát köszönöm,tisztelettel Amanda.
Gratulálok, hogy ki tudott törni egy bántalmazó kapcsolatból, ez sokaknak nem sikerül, vagy csak évtizedek és a teljes tönkre menetel után! Nekem úgy tűnik, hogy Önnek ez sokkal hamarabb sikerült - ettől persze még fontos, hogy lelki nyugalomra leljen a történtekkel kapcsolatban. Egyfajta megbocsátásra, elfogadásra lenne szükség - nem is annyira a volt párja, hanem saját maga irányába. Az első lépés ilyenkor , bármilyen furcsa, az elszenvedett fájdalom újra-átélése: akár egy estét rászánva, egyedül, vagy a férjével, esetleg egy jó barátnőjével, akiben megbízik - elmondani, elsírni, kikiabálni mindazt a dühöt, fájdalmat, keserűséget, amit Önnek ez az ember okozott. Cenzúra és korlátok nélkül mindent kimondani, és az előtörő érzelmeket visszafojtás nélkül megélni, megszenvedni. Lehet el nem küldött levél formájában, vagy naplószerűen megírni mindezt, a lényeg az érzelmek maradéktalan átélése. Ezt a nehéz epizódot általában azonnali megkönnyebbülés, megnyugvás követi, de előfordulhat, hogy többször meg kell ismételni, mert marad még Önben harag, fájdalom. Onnan lehet tudni, hogy elérte a célját ez a "gyakorlat", hogy elkezdenek a másik fél szempontját megértő, enyhülést hozó gondolatok megjelenni: "Végül is csak egy beteg ember"; "Valószínűleg ő sokkal jobban szenved saját magától, mint én, mert ő nem gyógyult meg" - ilyesmik. És végül - ez már valóban a megbocsátás, elfogadás fázisa - elkezdi úgy érezni, hogy már nem bánja, ami történt, okult belőle, fejlődött általa.
Sok sikert, erőt kívánok a folyamathoz!
Életvezetéssel kapcsolatban szeretném Öntől kérdezni,h hogyan érdemes hatékonyan fellépni a zsarnok,önző,követelőző emberrel szemben?Aki a szegény én-t játssza folyamatosan,s ha nem az van amit ő akar, akkor megsértődik,mártírkodik.Szép szó,elbeszélgetés kapcsán hárít,nem lehet megközelíteni.Miből tanul?Mitől fog tisztelni?Pl.megígérem h felhívom,s nem teszem..ebből tanul pl előbb utóbb?Vagy megígérem meglátogatom, nem teszem... Ilyen esetben mindig vádaskodik, holott ő is megtehetné,de ő azzal magyarázza,h ő a szülő, én a gyerek, az én dolgom őfelőle érdeklődni.Volt,h többször eleget tettem,"megfeleltem" az se volt elég,abban is volt hiba.....Hát mondja meg, szeretet ez?Ez nem szeretetet...se az ő se az én részemről...De nem csak családtagokkal,másokkal is ezt teszi.Munkahelyén is mindenki rossz,csak ő jó..stb..
Mit tanácsol?Egy alapos beolvasást?Azzal még szívességet is tennék tán neki,mert a megfeleléssel csak erőszakosabb lesz...Miért mondják mégis h okos enged?Sztem én nem vagyok okos azzal,h engedek.
Köszönöm válaszát.
Tehát egy szülőjével kapcsolatos "játszmáról" van szó, amelybe Ön már belefáradt. Az efféle játszmákról érdemes tudni, hogy mindig két fél szükséges a fenntartásukhoz, tehát ha Ön, az egyik fél elkezd másképpen viselkedni, a helyzet szükségképpen változni fog. Várhatóan szülője tiltakozással reagál majd az új helyzetre, amely a konfliktus átmeneti súlyosbodását okozhatja, ilyenkor fontos az Ön tudatos kitartása.
És milyen változtatás hozhat eredményt? Először is önmagában fontos tisztáznia egy-két dolgot: milyennek szeretné látni a kapcsolatukat, s benne saját magát? Hogyan tudná legjobban, legőszintébben kifejezni szülője felé a szeretetét? Ehhez természetesen vissza kell találnia az iránta érzett szeretethez, többek között azzal, hogy megbocsátja neki az okozott sérelmeket, elfogadva, hogy szülője a tőle telhető legtöbbet tette meg Önért. Figyelmét a jó tulajdonságaira, tettei mögött megbúvó jó szándékra kell irányítania, nem pedig a hibákra és a sérelmekre, hiszen utóbbi esetben ezeket gyarapítja.
Nagyon fontos eldöntenie, hogy mit tud őszintén adni neki, milyen helyzetben tudja igazán jól - vagy legalábbis a jelenleginél jobban - érezni magát vele? Mit tud tenni egy ilyen helyzet megteremtéséért? Mi az, amit nem fogad el tőle? Hogyan tudja vele ezt tárgyilagosan, határozottan, mégsem bántóan közölni?
A legfontosabb kiindulópont ebben a munkában, hogy Ön az, aki bármit tud tenni a saját boldogságáért, és ezt kötelessége is megtennie, nem várhatja el másoktól. Mint ahogy nem felelős mások boldogságáért sem - ez az ő dolguk. Viszont úgy tud legtöbbet adni az Ön körül lévőknek, ha Ön már boldog - ez nem önzés, hanem önszeretet. Ezzel kapcsolatban figyelmébe ajánlom hasonló című írásomat: monikaesatarot.blog.hu/2010/08/06/onzes_es_onszeretet
Illetve személyesen is szívesen állok rendelkezésére a feltüntetett elérhetőségeimen.
Üdvözlettel,