|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Ténylegesen nem szeretnék kilépni a házasságomból, nem mennék bele semmilyen házasságon kívüli kapcsolatba, semmilyen szinten se, elveimmel, vallásommal ellentételesen. (tudom, hogy nem is működne a kapcsolat)
A házasságom nem éppen rossz, vannak problémák, de alapvetően működik. Biztos, hogy jobban is működhetne, de ezért tenni kellene, tenni, ahelyett, hogy álmodozok, egy reménytelen, elérhetetlen dologról..
Abban szeretném a véleményét kérni, hogy miként tudnám ezt az agyamban lezárni, és másképp gondolni (azaz nem gondolni rá).
Jelenleg csak egy megoldást látok, a munkahelyváltást. A baj az, hogy kimondottan szeretem a munkahelyemet, vidéken élek, ilyen lehetőségem itt a környéken már nem lenne, és anyagilag is szükségünk van rá.
Viszont szeretném megváltoztatni az iránta érzett gondolataimat, úgy érzem, hogy a tényleges, valóságos életben gátolnak abban, hogy igazán megéljem azt a jelent, amiben a családommal boldogan élhetnék, és nem a vele való ábrándozás körében az álomvilágban. Mit tegyek? Hogyan csináljam?
Ő sem lépne ki soha a házasságából, boldogan mesél róla, a feleségéről is többször. Rólam, úgy gondolom a viselkedéséből, hogy csupán a munka kapcsán gondolkodik, a munkámmal kimondottan elégedett, ezt többször elmondta négyszemközt is. Soha nem beszéltünk arról, hogy én, vagy ő mit érez (ha egyáltalán érez), én soha nem is mondanám el neki, és ahogy ismerem, ha bármit érezne is, ő akkor sem mondana semmit.
Amit szeretnék az a többi munkatárssal való azonos kezelés. Nem szeretnék róla álmodozni, nem szeretném várni a hívását, az e-maileket, a közös céges programokat. Mit tegyek? Ezerszer elmondtam magamban, hogy az a kapcsolat nem működne, és nem is szeretném feladni az életemet, ő se szeretné, de már megint azt várom, hogy újra együtt dolgozhassunk. Felejteni akarok, mit tegyek?
Gondolt már arra, hogy beszéljen a férjének erről az érzésről, és főleg a hátteréről? Hiszen ezek szerint tudatosította már magában, hogy a házassági problémák elől menekül el ebbe az álomvilágba, amit a főnökéről való ábrándozás jelent. Talán nem is ezzel a vonzalommal érdemes kezdeni, hanem magukkal a problémákkal. Aztán egy alkalmas pillanatban lehet arról is beszélni - valószínűleg megkönnyebbülést jelentene, és kifogyna a muníció az érzésből, ha ez egy felvállalható, s jó esetben a férje részéről is elfogadható dologgá válna, nem pedig titokként lebegne Önök között. Amint ez a titkos vonzalom elveszíti a kompenzáló funkcióját, szépen lassan feledésbe merül majd. De ehhez valóban szembe kell néznie/nézniük a kapcsolatukat terhelő gondokkal! Sokat segíthet ebben egy párterápia, de az első lépés így is mindenképpen az, hogy beszél a férjével hiányérzetéről, és arról, hogy szeretné, ha változna a kettejük kapcsolata. Tehát nem a vonzalomra kell "lőni", azt akarni megszüntetni, hanem az okra, ami kiváltotta.
Kellő erőt kívánok az első lépés megtételéhez!
Bizalommal fordulok Onhoz, kerem segítsen nekem. A párom (férfi) bevallja, hogy most depressziós, az állandó mókuskerék és nem tudja mi váltja ki. Ő is érzi, hogy nem normális, hogy az egyik percben azt mondja szeret, a másikban pedig azt, hogy már jó ideje nem szeret szerelemmel, csak barátilag, mint embert. 2009-ben szakítottunk 8 hónapra egy másik nő és az én depim miatt, de megváltoztam, meggyógyultam, igy hazajott. Szuletett is egy kislanyunk, most 9 honapos.
Ha rossz kedve van fenyeget, hogy elhagy, hogy hetvegenkent nala lesz a gyerek, pedig ha itthon van minimalis amit foglalkozik vele, van, hogy ket-harom napig nem is latja,hisz ejszaka jon haza. Het napbol 4-szer 21-24 ora kozott jon haza. Nem beszelget velem, ritkan csokol meg, is ritkan szeretkezunk. Azzal ervel, hogy vele tudja nem lehet elni, es tudja, most vele van a gond. Mikor azt mondtam neki,hogy akkor koltozzon el okt. vagy nov. elsejevel, azt mondta ezt o szabalyozza és nem akar minket elhagyni. Abban bizik,hogy ha nagyobb lesz a kicsi, akkor ismet jol fogja magat erezni velem. Hianyzik neki a kikapcsolodas, a kirandulas, hogy megszalljunki valahol, moziba, biliardozni, bowlingozni menjunk, de a kicsi mellett ezeket meg nem lehet. Azt mondta, mikor beszeltunk errol, lehet, hogy akkor minden rendbe fog jonni, ha ki tudunk szabadulni a mokuskerekbol, de kerdes, addig egyutt maradunk-e. Kezdetben mindig azt mondta, hogy velunk akar elmenni kirandulni, pihizni, setalni stb. nem massal, de mivel parszor rosszul sult el (gyerek hisztizett, nem volt konnyu etetni, tisztaba rakni, altatni ut kozben) elkedvetlenedett, es mar inkabb egyedul megy a haverokkal beszelgetni, vagy csak az anyjanal pihen a lakasaban, mig o dolgozik. Olyan,mintha idegesitene egy kisgyerek, meg akkor is ha az ove. De nem ertem, akkor miert akarja elvinni minden hetvegen egy esetleges szakitaskor. Pokhendi, kotekedo, fenyegetozo, lekezelo a stilusa, de ha eszhez ter, kedves, szivemnek kicsimnek hiv. Nem tudom mi ez a kettosseg nala, es mit tehetek csaladunk egyutt maradasaert. Mig terhes voltam honapokig nem kelhettem fel, veszelyeztetett terhes voltam, aztan a picivel nem tudunk kimozdulni. Masfel-ket eve nem tudunk ugy idot szanni egymasra, ahogy szeretnenk, foleg a parom, aki megbolondul ha otthon kell lennie,hiszen leteleme a joves-menes.Azt is elismeri,hogy valoszinu mostanra sokallt be attol, hogy nem tudunk eleget mozogni, csak 1-2 orat tudunk itthonrol elszakadni. Bizom benne, hogy megvarja mig a kicsi nagyobb lesz, ehet mar szendvicset es tobbet tudunk kimozdulni es konnyebben. Anyagilag is eleg rosszul allunk a honap vegen egyik naprol a masikra elunk.
Kerem szepen szakertelme segitsegevel adjon nekem tanacsot, irja le a velemenyet a kialakult helyzetrol és adjon egy-ket megoldasi alternativat, mert szamomra a mi csaladunk a legfontosabb, es orulnek ha egybetarthatnam.
Koszonom szepen kedves segitseget: Kati
nem könnyű a helyzet, amit leírt. Úgy tűnik, mindkettőjüknek külön-külön is sokat kellene tenni saját lelki egyensúlyuk megtalálásáért, egymásba kapaszkodva és egymást hibáztatva egyre nehezebbé válik fenntartani ezt a párkapcsolatot. Nem elhanyagolandó szempont a gyermekük lelki egészsége sem, aki mindenképp megérzi az állandó feszültséget Önök között. Természetesen a terápiás megoldás lenne a legszerencsésebb, egyéni és/vagy párterápia formájában, de ez anyagi ráfordítást igényel, ami az Ön által írottak alapján nem tűnik egykönnyen megoldhatónak.
Ennek híján az egyéni lelki egyensúlyuk megtalálását egyelőre én a különválásban látom, melynek során ki-ki rendezni tudja sorait a másik fél állandó, és valószínűleg nyomasztó jelenléte nélkül. Fontos lenne a nyugodt életritmus kialakítása, örömteli tevékenységek beiktatása, baráti és egyéb társas kapcsolatok ápolása ebből a szempontból. Feszültségmentes alapokról indulva jóval könnyebb ugyanis kettejük kapcsolatát is rendezni.
Minden jót,
Normális e,vagy próbáljak leszokni(ha igen,hogyan?)a következő szokásomról.
Lassan egy éve már,hogy megcsalt a férjem 23 évi házasság után egy fiatal ,családos nővel. A nő nagyon belezúgott, ezért aztán,amikor szakítottak,a férjem engem választott,minden lehetséges módon kavar,hazudozott...
Hogy képben legyek, megnéztem az iwiw adatlapját,képeit.Ugyanis azt is megtette,hogy "ellopott" képet a férjemről.feltöltötte magának,szerelmem felirattal, regisztrált a nevében...:((
Azóta is mindig nézegetem az iwiwen,őt is ,meg az élettársát is,hogy mit kavar éppen.
Most már egy jó ideje nyugi van.
Nem fáj,ha látom a képét,mert nem egy csinos nő,szóval csak a kíváncsiság hajt.
Lehet,hogy jobb lenne,ha abbahagynám, de hogyan,
vagy idővel leszokom róla?
Köszönöm. Gabika
Valóban furcsa szokás, amit leír, tehát arra a kérdésére, hogy érdemes-e leszoknia róla, a válaszom egyértelmű igen. Amennyiben nehéz azt a döntést meghoznia, hogy egyszerűen nem teszi ezt többé, hiszen nem segít a helyzetén, felhánytorgat valamit, amit talán jobb lenne lezárni, érdemes szakemberhez fordulnia a kérdés gyökerének feltárása céljából. Gyanítom, hogy férjével is maradt még némi rendeznivaló az incidens után, ezért nem tudott Önben nyugvópontra kerülni a dolog. Amennyiben úgy érzi, önállóan hiába kezdeményezi ezt a párbeszédet vele, egy támogató szakember vagy párterapeuta segíthet ebben Önnek, Önöknek.
Üdvözlettel,
Furcsán hangzik, hogy a MagneB6 tablettától függne párja lelki egyensúlya, főleg úgy, hogy húga elmondása szerint az indulatkontroll problémák mindig is jellemzőek voltak rá. Mivel tudtommal ez egy gyógyszernek nem minősülő készítmény, nem okozna különösebb gondot, ha párja ezt állandóan szedné, és közben viselkedése mindkettőjük megítélése szerint elfogadható volna. Gyanítom, hogy ez nincs így, MagneB6 ide vagy oda. Az indulati kontroll problémáknak általában mélyebb gyökerei vannak, amelyet egy önismereti célú tanácsadási vagy terápiás folyamat keretei között lehetne megnyugtató módon rendezni. Mivel valószínűleg párkapcsolati játszmák, összeillő minták tartják fent Önök között ezt a viselkedést, melyben Önnek is szerepe van, a párterápia vagy kettőjük párhuzamos terápiája lenne a leghatékonyabb ebben az esetben. Az egyéni tanácsadáson kívül csoportos módszerek is szóbajöhetnek, például pszichodráma, családállítás. Javaslom, hogy tájékozódjon a Napszikra Terápiás Stúdió terapeutáinak kínálatában a honlapon: www.napszikra.hu/szakemberek Saját módszereimről, csoportjaimról pedig itt olvashat részletesen: www.napszikra.hu/terapeuta/domjan-monika
Amennyiben úgy dönt, hogy bejelentkezik hozzám vagy valamelyik kollégámhoz, szeretettel várjuk! Ízelítőt pedig következő nyílt hétvégénken kaphat módszereinkből, március 26-27-én. A részletekről hamarosan a tájékozódhat a Napszikra honlapján.