|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Tisztelt Doktornő!
A segítségét szeretném kérni. Tavaly jöttem össze a párommal, akit szeptembertől férjemnek nevezhetek. Azért (is) jött ilyen korán az elhatározás, hogy összekötjük az életünket, mert időközben kiderült, hogy babát várunk. Természetesen nagyon örülünk neki, annak ellenére, hogy korán jött, és mindketten nagyon várjuk, hogy megérkezzen. De... Sajnos tavaly kezdtem el az egyetemet, amit most a baba miatt halasztanom kell. Nem is ez a baj, hanem, hogy egy év alatt szakítottam a szülői házzal, kollégista és egyetemista lettem, aztán feleség és most anyuka. Jelenleg (az elmúlt 1 évben háromszor költöztem) itt lakunk anyósoméknál, a férjem pedig folytatta az egyetemet. Viszont nagyon kevés ideje van rám, és a nap nagyrészében egyedül vagyok. Az anyósom nagyon pedáns asszony, így a házimunkában nem enged besegíteni, mert ahogyan én csinálom nem megfelelő, és a baba érkezéséhez szükséges dolgok beszerzését sem csinálhatom. Mivel ezeket mind ő csinálja, azt sem tudom, hol vannak a baba ruhái, játékai, sőt vannak olyanok, amiket nem is láttam.
Ha a férjemnek panaszkodom ilyen dolgokról, az édesanyjaa pártját fogja, én viszont nem érzem itt magam anyának, mivel velem is gyerekként bánnak. Ellenőrzik, mennyit eszem, és hogy beveszem-e a vitaminjaimat. Ráadásul anyósom azon gondolkodik, hogyan fogja majd ellátni a picit a sok munka mellett. Ezek után úgy érzem magam, mint egy béranya, és depressziós lettem a bűntudat miatt, mire a férjem elhidegült tőlem.
A segítséget előre is köszönöm,
Tisztelettel:
Zsanee
Kedves Zsanee,
a helyzet valóban tarthatatlan az Ön leírása alapján. Tényleg úgy tűnik, hogy gyerekszerepet osztottak Önnek ebben a családban, amely nagy ellentmondást jelent az egyenrangú társ és az édesanya szerepekkel, amelyeket egészséges módon be kellene töltenie. Kérdés, hogy honnan ered az az erős bizonytalanság Önben, amely a helyzet elfogadására alkalmassá tette? Például miért egyezett bele, hogy az anyósánál lakjanak, miért nem teremtettek önálló otthont új családjuknak? Az anyagi szempontok azt gondolom, másodlagosak, mégha ténylegesen megoldandó problémát jelentenek, akkor is. Férje is ragaszkodik a gyerek-szerephez édesanyja mellett, és úgy tűnik, elbújik a felnőtt élet és a családfői szerep nyújtotta kihívások elől. Természetesen valóban nem könnyű olyan gyorsan felnőni ezekhez a feladatokhoz, ahogy Önökkel történt, de mégsincs más út. Nem biztos, hogy segít, ha férjét győzködi arról, hogy miben kellene másképp viselkednie, amit viszont biztosan megtehet, ha Ön viselkedik másképp, és nem fogadja el a szűkre szabott kereteket. Ehhez konfliktusokat is vállalnia kell, és tudom, hogy nehéz ennek egyedül nekifutni, viszont másként elveszíti önmagát és sem a feleség, sem az édesanya szerepben nem fog tudni helytállni. Érdemes bíznia abban, hogy valószínűleg nem szívesen, de férje és anyósa is ráébred egyszer, hogy nem vezet jóra, ha Önt fájdalmas és elnyomott helyzetben tartják.
Természetesen a külső segítség nagyon jól jön ilyen helyzetben, akkor is, ha csak Ön fordul szakemberhez támogatásért, persze még szerencsésebb, ha férjével együtt vesznek részt a tanácsadási folyamatban. Ebben az esetben örömmel állok rendelkezésére a megjelölt elérhetőségeimen.
Sok erőt kívánok helyzet megoldásához!
Üdvözlettel,
Nekem egy általános gondom van, és valószínű, hogy az önismereti zavaraimból ered, de nem tudom, hogyan tegyem magam túl rajta. Most különösen fontosnak érzem, hogy fejlesszek magamon, mert a kisfiam születése után megszűnt a munkahelyem, és most új helyen kellene bizonyítanom. A gondom az, hogy miközben úgy gondolom, óriási szakmai tapasztalatom van a területemen és középvezetőként dolgoztam már régebben is, az interjúk után, éles munkahelyi környezetben képtelen vagyok fenntartani a \"profi\" látszatát, és hebrencs hülyegyerekként kezdek viselkedni, folyton zavarban vagyok. Nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni, mert még a legokosabb gondolataim is elbagatellizáűlódnak az idióta viselkedésem miatt :(
Minden tanácsra nyitott vagyok, ha szükséges, akár terápiára is...
Köszönöm a válaszát előre is!
z
Azt gondolom, nincs egyedül a problémájával. Nem könnyű ugyanis egy teljesen más hozzáállást igénylő szereprendszerből - az anyaszerepből - a munkahelyi kihívások világába visszacsöppenni, ráadásul egy új környezetbe, ahol óhatatlanul előjön a bizonyítási kényszer is. Tehát nem csoda, ha megterhelőnek érzi a helyzetét, miközben természetes, hogy változtatni szeretne, hiszen jelenleg nem érzi magát komfortosan. Mivel már egy sikeres szakmai múlt áll Ön mögött, véleményem szerint ez komoly erőforrásként használható abban, hogy az új helyzetben is visszanyerje magabiztosságát. A legfontosabb szerintem, hogy a bizonyítási, megfelelési kényszert le tudja tenni, minél többet gondolva azokra az eredményekre és tudásra, amelyet eddig elért, felhalmozott. Ne akarjon mindenáron profinak látszani, hanem egyszerűen tudja, hogy az, és ezt nem kell állandóan bizonyítani. Ha esetleg egy-egy helyzetben nem is tökéletesen reagál, a tudás ott van Ön mögött, és ezt mások is tudják, hiszen ezért alkalmazták.
Néhány terápiás célú találkozás biztosan tud segíteni Önnek átgondolni, tisztázni a helyzetét, megkeresni a bizonytalanságot kiváltó gondolatokat, érzéseket, és azokat magabiztosságot adó érzésekkel, gondolatokkal helyettesíteni - mindezt úgy, hogy közösen megkeressük az Önben és környezetében rejlő, igénybe vehető erőforrásokat. A cél az lehet, hogy a problémás helyzetekhez való hozzáállását olyan irányban tudja átformálni, átdolgozni, hogy ne a szorongást, a görcsösséget hívják elő, hanem az elengedettséget és a spontaneitást.
Amennyiben úgy gondolja, hogy szeretné igénybe venni szakmai segítségemet, a megadott elérhetőségen be tud hozzám jelentkezni, és szeretettel várom a Napszikra Terápiás Stúdióban!