|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Tanácsát és segítségét szeretném kérni, mert úgy érzem, az önsajnálat és örökös önostorozás miatt nem tudok túllépni bizonyos dolgokon és ez már felőröli minden energiámat. Van két gyönyörű kislányom, a kisebbikkel még itthon vagyok. Néhány nappal ezelőtt sajnos beütötte a kis szemöldökét és egy öltéssel össze kellett varrni. Azóta teljesen kétségbe vagyok esve, hibáztatom maga, gyakran rám tör a sírás, és egyszerűen nem tudok napirendre térni fölötte. Ami még nehezíti a dolgot, hogy anyósommal nem felhőtlen a viszony, vádaskodó, rosszindulatú velem szemben, folyton megjegyzéseket tesz rám is és a gyerekeimre is, aztán csodálkozik, hogy nem akarnak hozzá menni és elutasítóak vele szemben. Sokak szerint önismeretet kellene tanulnom, mert azért kerülök sokszor ilyen helyzetbe, mert nem bízom magamban, mindig mások elvárásainak akarok eleget tenni. Ha igazán őszinte akarok lenni, ebben van is némi igazság, mert anyósom azt hiszi, hogy az a tökéletes, amit ő tesz és ő mond. Pedig első kislányunk születése után ennek épp az ellenkezője bizonyosodott be. Hogy a tanácsai és okoskodása semmit sem ér. Sokkal könnyebb volt megnyugtatni a lányomat a saját módszereimmel. Mivel most már nagyobbak, másabb a helyzet, de napokkal azelőtt, hogy hozzájuk megyünk, ideges, ingerült vagyok, és ha ott vagyunk, alig várom, hogy hazajöjjünk. Gondoltam már arra is, hogy én nem megyek, de a lányokat nem akarom egyedül elengedni, nem szeretem, ahogy kényeskedik nekik, és állandóan kioktatja őket. Mit tehetnék? Min kellene változtatnom és hogyan tehetnék szert alaposabb önismeretre?
Segítő válaszát nagyon köszönöm.
Üdvözlettel: Andi
Teljesen megértem a helyzetét. Anyaként állandóan az a kétely merül fel az emberben, hogy vajon elég jól csinálja-e? Ez természetes, hiszen a gyermekei nagyon fontosak Önnek, és ez így van jól. Persze az is nagyon fontos, hogy az időről-időre felmerülő kételyek ellenére meg tudjon erősödni abban, hogy jó anya, meg tudja adni a gyerekeinek, amire szükségük van éppen. Ezt elsősorban az ő jó közérzetükből, kiegyensúlyozottságukból, valamint az Önnel való szeretetteli kapcsolatukból tudja lemérni. Az, hogy kívülállók mit gondolnak, ebből a szempontból sokadrangú. Az anyóssal kialakuló konfliktus gyakori sajnos, ha az anya-fiú kapcsolat nem tudott igazán éretté válni, így az anyuka vetélytársat lát a menyében. Ebben a helyzetben érthető, ha az anyós elfogultan, ellendrukkenként viselkedik a menyével, és akár anya-szerepében is megpróbálja őt - Önt - kikezdeni.
Önnek pedig joga, sőt gyermekei miatt kötelessége is, hogy megóvja magát az elbizonytalanító hatásoktól! Tehát ha távolmarad az anyóstól, az teljesen érthető. Ha van rá mód, érdemes erről beszélni vele, hogy miért választja ezt a megoldást, hátha némi belátásra jut ő is. Ami elgondolkodtatott, hogy férjét, gyermekei apját, anyósa fiát nem említette a levelében. Ő vajon hogyan foglal állást ebben a konfliktusban? Fontos, hogy az Ön pártára tudjon állni, és új családja mellett tegye le a voksát. Természetesen nem elvadítva magától a saját édesanyját, de azt, hogy Önt elfogadja az anyósa, csak fia támogatásával tudja elérni. Tehát elsősorban Önöknek kellene összefogniuk, egyetértésre jutniuk ebben a helyzetben ahhoz, hogy az mindenki javára rendeződhessen.
Üdvözlettel,