|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Nálunk sajnos az megy, hogy "mindig" én vagyok a hibás. Anyunak meg a mamának mindig a másik a hibás, ők maguk sosem semmiben. Sajnos hiába felnőttek, infantilis felnőttek. Mondig kell nekik egy bűnbak. NEm tudom miért? Kérem magyarázza el! Egyes embeeknek miért kell bűnbak? Magukba miért nem néznek? MAguk hibáit nem tudják beismerni.
MIért kell nekik mindig mást hibáztatni? Milyen mentalitás ez? Sajnos ők energivámpírok is. Részben energiavámpírok.
Anyuval megvan kötzünk a 3 lépés távolság. Mama szokta neheztelni, nem nagyon beszélgetünk egymással? Azt szoktam válasolni, minek beszélgessek vle, mikor sosem figyel. Azért is szokott összezördülés lenni, mert maguk mellett akarnak tudni. Én meg ugye nem hagyom magam. Elég rossz gondolkodásuk van. Köszönöm segítségét. Mono.
Úgy tűnik, beleragadtak a hibáztatás játszmájába. Ha Ön játssza a bűnbak szerepét, annyit tehet, hogy megvizsgálja, mivel ad okot, lehetőséget arra, hogy Önt hibáztassák, és megpróbál változtatni az ilyen típusú viselkedésén. Eggyel mélyebb szint, ha azt is felfedezni, Önnek milyen haszna származik abból, hogy a bűnbak szerepkörét választotta. Tudom, első hallásra furcsának tűnhet, hogy mi lehet ebben a jó, de egy játszmában mind egyik szereplőnek megvan a maga rejtett nyeresége, csak így maradhat fenn az egyensúly hosszútávon. Ha őszintén feltárja előttük, mi esik rosszul a viselkedésükben és mit szeretne ehelyett kérni tőlük, azzal kilép a játszmából. Természetesen a többiek megpróbálják majd visszarángatni, és mindez újabb konfliktusokat szülhet, de ha Ön kitartó, elszánt és türelmes, hosszútávon segíthet kialakítani egy új, egészségesebb egyensúlyt Önök között.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel,
Életvezetéssel kapcsolatban szeretném Öntől kérdezni,h hogyan érdemes hatékonyan fellépni a zsarnok,önző,követelőző emberrel szemben?Aki a szegény én-t játssza folyamatosan,s ha nem az van amit ő akar, akkor megsértődik,mártírkodik.Szép szó,elbeszélgetés kapcsán hárít,nem lehet megközelíteni.Miből tanul?Mitől fog tisztelni?Pl.megígérem h felhívom,s nem teszem..ebből tanul pl előbb utóbb?Vagy megígérem meglátogatom, nem teszem... Ilyen esetben mindig vádaskodik, holott ő is megtehetné,de ő azzal magyarázza,h ő a szülő, én a gyerek, az én dolgom őfelőle érdeklődni.Volt,h többször eleget tettem,"megfeleltem" az se volt elég,abban is volt hiba.....Hát mondja meg, szeretet ez?Ez nem szeretetet...se az ő se az én részemről...De nem csak családtagokkal,másokkal is ezt teszi.Munkahelyén is mindenki rossz,csak ő jó..stb..
Mit tanácsol?Egy alapos beolvasást?Azzal még szívességet is tennék tán neki,mert a megfeleléssel csak erőszakosabb lesz...Miért mondják mégis h okos enged?Sztem én nem vagyok okos azzal,h engedek.
Köszönöm válaszát.
Tehát egy szülőjével kapcsolatos "játszmáról" van szó, amelybe Ön már belefáradt. Az efféle játszmákról érdemes tudni, hogy mindig két fél szükséges a fenntartásukhoz, tehát ha Ön, az egyik fél elkezd másképpen viselkedni, a helyzet szükségképpen változni fog. Várhatóan szülője tiltakozással reagál majd az új helyzetre, amely a konfliktus átmeneti súlyosbodását okozhatja, ilyenkor fontos az Ön tudatos kitartása.
És milyen változtatás hozhat eredményt? Először is önmagában fontos tisztáznia egy-két dolgot: milyennek szeretné látni a kapcsolatukat, s benne saját magát? Hogyan tudná legjobban, legőszintébben kifejezni szülője felé a szeretetét? Ehhez természetesen vissza kell találnia az iránta érzett szeretethez, többek között azzal, hogy megbocsátja neki az okozott sérelmeket, elfogadva, hogy szülője a tőle telhető legtöbbet tette meg Önért. Figyelmét a jó tulajdonságaira, tettei mögött megbúvó jó szándékra kell irányítania, nem pedig a hibákra és a sérelmekre, hiszen utóbbi esetben ezeket gyarapítja.
Nagyon fontos eldöntenie, hogy mit tud őszintén adni neki, milyen helyzetben tudja igazán jól - vagy legalábbis a jelenleginél jobban - érezni magát vele? Mit tud tenni egy ilyen helyzet megteremtéséért? Mi az, amit nem fogad el tőle? Hogyan tudja vele ezt tárgyilagosan, határozottan, mégsem bántóan közölni?
A legfontosabb kiindulópont ebben a munkában, hogy Ön az, aki bármit tud tenni a saját boldogságáért, és ezt kötelessége is megtennie, nem várhatja el másoktól. Mint ahogy nem felelős mások boldogságáért sem - ez az ő dolguk. Viszont úgy tud legtöbbet adni az Ön körül lévőknek, ha Ön már boldog - ez nem önzés, hanem önszeretet. Ezzel kapcsolatban figyelmébe ajánlom hasonló című írásomat: monikaesatarot.blog.hu/2010/08/06/onzes_es_onszeretet
Illetve személyesen is szívesen állok rendelkezésére a feltüntetett elérhetőségeimen.
Üdvözlettel,