Kedves Zsuzsa!
33éves nő vagyok, bár számomra ez lényegtelen. Anyu rettent kellemetlen helyzetekbe tud hozni. Vagy a viselkedésével, vagy azzal amit mond és nem gondolkodik. Egyáltalán mintha nem is akarna belegondolni, hogy ez nekem milyen kellemetlen. Tudom, hogy nem direkt csinálja, mert egyfajta együgyűség van benne. Hiába beszélem meg vele az adott történést, semmi. Van, hogy azt mondja ő azt viccnek szánta, vagy valamivel kimagyarázza. Nem tudom már mi a bánatot tudnék tenni. Abszolút nem akar gondolkodni, bele gondolni. Azt szoktam magamban gondolni, hogy ez az ő szegénységi bizonyítványa, ám ezzel én nem vagyok kisegítve. Járok dolgok miatt pszichológushoz, hogy jobban megértsem anyu dolgait, ám ezek a helyzetek aztán csúcsok tudnak lenni. Anyu azt szokta mondani, hogy azok az emberek értik a viccet, hogy ő hogy gondolja. Elég kellemetlen dolgok. És ha nem értik? MIt csináljak, mikor már annyiszor beszélgettem vele erről és akkor is. anyu elvált, volt neki barátja, most nincs, meghalt, nem is akar. Pedig kívülállóra másként hallgatna.