|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Segítséget szeretnék kérni anyukám és a barátom terén.....sajnos nem tudom hogy mit kéne csinálni. Az anyukám lebetegedett évekkel ezelött és elveszítette a munkahelyét idökzöben kb. már vagy 2 éve. Azóta mást se hallgatok töle napi 24 orába, hogy igy a volt munkahelye meg úgy.....nekem szerencsére volt munkahelyem és addig beszéltem a munkáltatómnak még felvette az anyukámat. Nem volt könnyü , mert ez egy házi segítségnyujtásos munkakör ahol az embereket magamnak ekll összeszedni. Egy kedves ellátottam segítségével anyának is össze tudtam szedni. Gondoltam, hogy végre msotmár megnyukszik, hogy van állása hiszen 50évesen eléggé nehéz a munkaerő piacon föleg hogyha valaki beteg is. Hát sajnos nem így történt , mert még mindig egyfolytába a volt munkahelyét majmolja amivel teljesen kikészit engem. Föleg azzal, hogy mindenkinek ugy tálalja fel, hogy mi egy tök csoró család vagyunk és segitsenek anyagilag.....sokan nem tudják h avn munkahelyem meg neki is....és ez nagyon bánt az anyukámba már rendesen égek miatta amit csinál. tudom hogy enm sok pénzünk van még igy se hogy msotmár ö si dolgozik de azért annyira rossz helyzetbe sem vagyunk már. Ez az egyik problémám....a másik pedig a barátom. Mindig megjegyzést tesz hogy én nem tudok fözni sütni pedig 23 éves vagyok....ez rosszul esik töle mer sokszor ugy érzem mint hogyha ö elvárná hogyha majd összeköltözünk, hogy feszt cseléd legyek a háznál....nekem az h fözzek süssek meg takaritsak nem okoz örömöt és azt sem értem, hogy attól hogy ö férfi miért ne cisnálhatná meg ö is? Elvárná h dolgozzak meg persze csináljam meg a házi munkát pedig én is egy ember vagyok....azon kivül többször is mondott olyat hogy ö nem elsz sneki eltartoja....nem si várom el de akkor ö miért várja el h én ugymond megcsináljam a nöi kötelességeimet majd ha összeköltözünk, de ö mint férfi a család fenntartásra meg majd sz....-ik majd rá.......A másik meg attol félek még h ugye neki nincs munkahelye és sokszor mondta h ö felmegy pestre ami azt jelentené hogy menjek én is amjd utána. csak sajnos én nem tudnék utána menni mer nekem azért anya is itt van akinek be kell segitenem. Egyszerüen enm tudom, hogy mit tegyek megbolondulok szinte már ettöl az egésztöl.....pedig szeirntem a barátomnak si jobb lenne ha itt maradna mer neki is itt vannak a szerettei azon kivül itt nem kell rezsit meg albit fizetni ott viszont kéne és hát van egy kisfia aki nem tölem van akkor viszont öt sem láthatná mindig mert budapeströl feszt oda meg vissza menni nem kis pénz....
Tényleg komoly segítséget adott édesanyjának, és jogosan kérheti tőle, hogy ne hozza Önt kínos helyzetbe mások előtt, és ne panaszkodjon Önnek egyfolytában. Megkérdezheti tőle, hogy mi bántja még mindig, és miben tud Ön segíteni - de ha erre nem ad választ, akkor egy idő után nem marad más, mint a megterhelő helyzetek elkerülése, visszautasítása. Sajnos előfordulhat, hogy édesanyja Öntől (és másoktól) várja minden problémája megoldását, de nem azzal segítenek, ha minden felelősséget átvállalnak tőle.
A barátjával kapcsolatban helyesen teszi, ha képviseli az érdekeit, igényeit - ma már nem olyan világot élünk, hogy automatikusan leosztódnának a férfi és a női szerepek, a munkamegosztásban igenis kölcsönösen kell megegyeznie a párnak. A költözéssel kapcsolatban számomra nem derül ki, hogy Ön valójában mit szeretne és miért: helyben maradni, együtt lenni a párjával, az édesanyját segíteni... De Ön mit szeretne? Véleményem szerint ennek a kérdésnek az őszinte megválaszolása sokat segít majd a döntésben.
Üdvözlettel,