|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
A probléma, amivel kapcsolatban a tanácsát kérem, az az, hogy kisebb eltérésekkel gyakorlatilag jópár éve nappal alszom és éjjel vagyok fent. Persze kínos erről írni, hiszen látszólag "megtehetem". Nincs munkám, se párkapcsolatom és még mindig anyámmal élek. Sokféle lelki problémám volt az évek alatt, de ezeken tulajdonképpen túl vagyok. De hogy mégsem vagyok rendben, azt jelzi az az önszabotálás, amivel tönkre teszem az életem, hisz ez az éjszakai élet nem élet. Lehet, hogy a korábbi félelmeim, csalódásaim, pánikom miatt menekülök az éjszakába? De én ezt már nem akarom! Arra gondolok már, isten valójában nem szeret engem, ha elveszi tőlem a Napot, a gyönyörű nappalt, amit pedig mindenkinek megad. Még egy rab is, bár nem szabad, de járkálhat a börtön udvarán a napsütésben. Én pedig szabad vagyok, bárhova mehetnék, mégsem halad az életem és ennek legfőbb akadálya hogy képtelen vagyok nappal fent lenni. Ha reggel sikerül elaludnom, akkor is estig alszom de ha délutánig kibírom, akkor is, pár óra eltéréssel. Ahelyett, hogy húsz óra fentlét után már át tudnám aludni magam a másnap reggelbe. Nem, nem lehet, nekem fent kell lennem éjjel, nincs mese. Nem tudom, ki rendezi ezt az ördögi színjátékot, mert ez egy ördögi kör. Hogyan léphetnék ki ebből? Már kezdek idegileg kikészülni, minden nap órákig sírok, dühöngök és imádkozom és semmi változás. Tudom már, hogy tele vagyok régi fájdalmakkal, keserűségekkel, hogy igazából mindig éreztem, ha isten szeretne, nem ért volna ennyi bántás. Már tudom, milyen fontos a megbocsátás. A hitem is megingott már rég, önbizalmam sose volt igazán, de idővel enyhültek a problémáim, vagy csak elnyomtam őket. Igazából borzasztóan el vagyok keseredve, hogy 40 évesen itt tartok és még arra is képtelen vagyok, hogy az isten napja lesüssön rám. Hogyan léphetnék ki ebből az ördögi körből?
Lehet, hogy a levelemet nevetségesnek találja, de ez van és számomra ez már nem élet.
Köszönöm válaszát, üdvözlettel Veronika.
Együttérzek Önnel, ez valóban kínzó probléma lehet. Ugyanakkor inkább következménynek gondolom, ahogy Ön is nagyon jól megfogalmazta, menekülésnek a nappali élettől. A felnőtt élettől... Önostorozás helyett (Isten bünteti) talán inkább a felnőtt létbe való átlépés akadályainak elhárítására lenne érdemes koncentrálnia - munkavállalás, önálló egzisztenciateremtés, és az ebből fakadó önbizalom már alapot adhat a párkereséshez is. Ha valódi feladatai lesznek, amelyek a nappalhoz kötődnek, az biztosan segíteni fog az átállásban. Valószínűleg szakember segítségére is szüksége van ahhoz, hogy szembenézzen a valós problémáival és főleg, hogy lendületet kapjon a továbblépéshez.