Kedves Mónika! A problémám már régebbre nyúlik vissza, de csak az utóbbi egy-két évben csúcsosodott ki. Nem tudom mit tehetnék, hogyan küzdhetném le a betegségem, de így már borzasztó élni. Egy éve váltottunk lakóhelyet, a szülőházamtól 300 km-re. Távolsági buszra már egyáltalán nem tudok ülni és már eljutottam oda, hogy az autóban is félek, szorongok. Ahogy elhagyjuk a települést jelző táblát, már rám tör a menekülés, a szabadulás, szorongás érzése. Páni félelem lesz úrrá rajtam, pedig nem zárt térben vagyok, bármikor megállhatunk. Hányingerem van és folyamatosan vizelési ingerem. Órási csúcsforgalom van mindig ezen az útvonalon ami hazavezet bennünket és amikor állunk a sorban, fokozódik ez a roham, hogy Istenem, be fogok pisilni, nincs lehetőségem kiszállni, hiszen a dugóban állunk. Bizonytalan érzésem van ilyenkor és védtelennek érzem magam. Bármi megtörténhet velem, bármi rossz és nincs orvos a közelben, nincs segítség.......Mit tehetnék ez ellen az érzés ellen? A hét többi napján is sokat szorongok, mert sokat kell helyijáratos buszokon ülnöm (sok lámpa, megálló, dugó), de amikor meg gyaloglok, remeg a lábam és nem tudok menni a járda a közepén csak a szélén.Koordinációs zavarom van. Viszont amint közeledek a lakásunkhoz, már enyhül ez az érzés, tudok menni a járda közepén is, nem szédelgek annyira. Ön szerint ez milyen betegség lehet? Nagyon nehéz így, ilyen állapotban megélni a napokat, mert nem tudom önfeledten jól érezni magam sehol. Már szinte ki sem mozdulok otthonról, csak dolgozni járok. Szeretnék változtatni ezen 28 évesen.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel,
Beatrix