Kudarctűrés kisgyereknél

Kedves Ibolya!
 
Az, hogy a különféle frusztráló helyzetekben a máfél éves gyerekek a fejüket ide-oda verik, valóban teljesen érthető, normális viselkedés. Abban azonban tévednek eddigi tanácsadói, hogy ez valamiféle határpróbálgató akció volna, és ezért pl. magára kellene hagyni a gyereket. A gyerek nem ellenség, nem is rosszindulatú, hanem fejlődik, de még számos tekintetben éretlen. Az ilyen korú kicsik még nem tudják a saját feszültségeiket szabályozni, megérteni, kezelni, szavakba foglalni. Ezért nekünk kell őket szabályoznunk, terelgetnünk, tanítgatnunk. Ha magára hagyjuk, senkitől sem tanulja meg, későbbi életében is "rosszul szabályozott" - fegyelmezetlen, nyugtalan, csapongó - lehet. A korai években az a dolgunk, hogy minél többet mellettük legyünk - akár a háztartás és egyéb teendő rovására - és terelgessük, tanítgassuk őket. A gyereknek ilyenkor érdemes elmondani, mit érez, hogy mi a helyzet és hogyan oldható meg. Nem fegyelmezni, nem tiltani, hanem először a saját érzését visszatükrözni, aztán a valóságról, a tényekről és a lehetőségekről beszélni. "Haragszol, mert leesett a maci. Nézd, itt nem fér be a kezed. De itt a résen be tudunk nyúlni és föl tudjuk venni. Most tovább játszhatunk vele. " Minél többször hagyjuk, hogy ő maga oldja meg, annál kompetensebb, ügyesebb lesz.
Ha ebben a légkörben nő föl, a mi terelgetésünk mellett, akkor egy idő után érteni fogja a saját érzéseit, eligazodik közöttük és ugyanígy megérti a valóságot és eligazodik benne. Azt szokja meg, hogy kiismeri magát az érzései, a valóság és a lehetőségek világában és később is ezzel az életérzéssel fog élni. Ezt a munkát elvégezni ebben a korban az egész család szempontjából és a gyerekek érdekében sokkal fontosabb mint kisebb hétköznapi teendőket.
 
Kérem, ha bármi további kérdéssel vagy nehézséggel találkozik, hívjon bátran.