|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
A segítségét szeretném kérni,egy számomra már elég nyomasztóvá vált dologgal kapcsolatban.38 éves nő vagyok 5 éve vagyok a párommal, neki van 2 fiúgyermeke,(14-12 évesek) nekem nincs gyerekem, és nem is szeretnék. A gondom az,hogy túl sokat vannak itt a gyerekek(2 naponta) mert így egyeztek meg a volt feleséggel.Korábban is zavart de nem ennyire, és a kapcsolatunk elején mikor még nem laktunk együtt, nem volt gond, és nem is gondoltam hogy ilyen sokat lesznek itt.Úgy érzem nincs privát szférám, ráadásul kicsi a lakás is (33 nm) alig van hely, a nagyobb szobát uralják, mi be vagyunk szorulva egy fél szobába....ha jönnek, csak koszt és rumlit hagynak, nem esznek meg semmit amit főzök,vagy csak beleturkálnak, inkább hozatnak "mekis" kaját apuval...(már nem is főzök...)rendetlenek stb. a köszönésen kívül nem kommunikálunk, de én nem is akarok velük. Igazából nem is beszélnek, mert amikor itt vannak, csak a számítógép előtt ülnek, fejükön a fejhallgatóval.Sajnos az apjuk odavan értük, mindent megtesz értük, megvesz nekik . Ezért ezt ők maximálisan ki is használják, vitetik magukat mindenhova, nem tudnak önállóan közlekedni sem, vagy nem akarnak. Na persze, az anyjuknál nincs kánaán,de ez így is van jól.Amikor tudom, hogy idejönnek, már előző este gyűlölöm a napot, és mikor nyílik az ajtó kész vagyok...Sajnos már odáig jutottam,hogy kezdem utálni őket, a puszta jelenlétüket,amikor nincsenek itt minden jó. A párommal megbeszéltük a nyaralást is, és mindig mindenhova hozza őket, egész évben itt vannak, nyaralni sem lehet nélkülük?? Sajnos a párommal nem lehet beszélni, mert elvakult, és nyilván őket választaná, és ha ezt én felhoznám neki dühösen elzavarna az any..mba, de ez nem megoldás, mert nem húzom meg magam egy 2 gyerekes férfi mellett. Talán ha lenne egy nagyobb lakás, nem is tudom...Kérem adjon tanácsot mitévő legyek?? Köszönettel!
Tanácstalan vagyok. Úgy látom, hogy leírt egy helyzetet, amely úgy van, ahogyan van; az apuka és két gyermeke között nagyon erős a kötődés, ők a jelenlegi rendszerrel elégedettek; Ön is azt mondja, hogy nem fog tudni változtatni a férfi hozzáállásán, a szülő-gyerek kötelék erején... És azon sem szándékoznak változtatni, hogy Önök együtt élnek... - nemigen tudom, milyen megoldásra gondol. Ha egy nagyobb lakásban Ön el tudna húzódni és a saját életét élni a "gyerekes" napokon... - akkor kevésbé terhelné meg a kettejük kapcsolatát ez a rendszer? Ezt csak Ön ítélheti meg. Lehet, hogy választani lesz kénytelen, lehet, hogy alkalmazkodni...
Az persze kíváncsivá tett, vajon mi lehet a mögött, hogy Ön nem akar gyermeket, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, bár búvópatakként bőven lehet, hogy befolyásolja ezt a helyzetet.
Tartok tőle, hogy ezt senki más nem oldhatja meg...
Legjobbakat!