|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Igen tipikus, amit leír, nagyon sok emberrel találkozom, aki ebben a helyzetben van. A fiatalabb generációnak mindig irgalmat, az idősebbeknek pedig rugalmasságot és tiszteletet szoktam tanácsolni... mindkettőnek azt, ami a számára a legnehezebb. A kérdésére aligha létezik válasz, de ha édesanyja elolvassa a cikkeket és "kritikának veszi", az még nem jelenti, hogy ne tanulhatna belőle, meg ne fontolhatna valamit a tartalmukból. Önnek mint fiatalabbnak mindenképpen figyelmébe ajánlanám, hogy a kettejük kommunikációján Ön tud mozdítani. Talán meg is lepődik majd, de ha egyszer nyugodtan, kedvesen elmondja az édesanyjának, hogy fájdalmat okoz, hogy ő soha nem érdekelődik az Ön dolgai, ügyei, érdekei iránt, még az is előfordulhat, hogy meghallja és változtat valamin. A saját érzések ilyetén megosztásán túl a másik dolog, amit használni lehet, és amiben szintén Önnek kell kezdeményező szerepben lennie, az a cikkekben is említett Szerződés eszköze. Lehet, hogy kisebb-nagyobb sértődések árán, de az idősődő, magányos, érzelmileg önállótlan szülőt is rá lehet szoktatni, hogy bizonyos időpontokban beszéljenek, és bizonyos időszakokban ne; megegyezésre lehet vele jutni az érintkezés rendszerét, gyakoriságát, módját illetően: főként ha az ő igényei is meghallgatásra találnak.
Az azonban, hogy Önnek fájdalmat tud okozni a bántásaival, már csak belső munka árán haladható meg. Ha ebben vagy a kérdés más aspektusában szeretne személyes segítséget kapni, keressen bátran pszichológust, akivel részletesen átbeszélheti a gondjait és megtalálhatja saját megoldásait, megkönnyebbülését.
36 eves vagyok es a szulokkel kapcsolatban szeretnek kerdezni. Teljes csaladban nottem fel, nagyon jo korulmenyek kozt. Panaszra nem lehet okom, megis van...
Valahogy ugy erzem, hogy szuleim a mai napig nem fogadjak el, hogy felnottem, sot mar sajat gyermekem van. Tanacsok,tanacsok es tanacsok minden teren, a nap minden napjan. Kulfoldon elunk ferjemmel es kislanyommal, megis erzem az allando feszultseget. Sokszor vitazunk apro, semmi dolgokon meg igy tavuton is, mert ugy erzem, hogy allandoan iranyitananak. Amit csinalok valahogy soha nem eleg jo, elismero szot nem kaptam vagy 20 eves es allando bennem a bizonyitasi vagy - gondolom ebbol kifolyolag. Miota megvan a kislanyom, a helyzet szinte rosszabbodott, mindig van egy mondat, ami megkerdojelezi tetteim helyesseget.
Probaltam tobbszor is beszelni veluk, egyszeruen nem megy. Nincs valtozas. Mindig egy nagy vita a vege, es ugy latom, hogy meg sem ertik, hogy mi a problemam. Mintha nem is hallanak, hogy mit beszelek. Nagyon frusztralo, mert imadom oket es csak arra vagyom,hogy hagyjak elni az eletem es nevelni sajat gyermekem (neha ugy viselkednek, mintha tegnap kaptam volna kolcson a lanyom ) es fogadjak el, hogy mas vagyok mint ok.
Csak peldanak hozom fel, hogy mikor 28 evesen szerettem volna elkoltozni, a kerdes az volt, hogy miert, nem jo nekem otthon veluk?
Mit tehet az ember lanya, ha egyreszt ugy erzi, hogy legszivesebben tobbet nem allna szoba a szuleivel, masreszt meg gyotor a lelkiismeret, hogy rossz vagyok hozzajuk, ritkan latom oket, ha igen, akkor vitazunk, de ennek ellenere jol vagyok es elem az eletem? Van megoldas? Nem egyetlen gyerek vagyok/
Nem szeretnem, hogy onzonek tunjek es barmit megtennek, hogy javitsak a helyzeteten, de tanacstalan vagyok. Ugy erzem tele vagyunk apro sertesekkel, melyeket egymasnak okoztunk es nem tudunk rola beszelni. Szerintuk nincs semmi gond, hisz mi bajom is lehetne...
Koszonom a valaszt, tovabbi jo munkat
Valahányszor olyan felnőttől kapok levelet, akit a szülei saját tulajdonuknak tekintenek, mindig ugyanaz a két ellentmondás okoz fájdalmas tehetetlenség-érzést bennem. Az egyik az, hogy az idős szülők nem értik meg, hogy akkor kapnának többet, azaz jobb minőségű kapcsolatot a gyereküktől, ha elengednék, de nem értik meg és nem változnak, mert idősek. A másik pedig, hogy a fiatal felnőttben is egyszerre munkál az "imádom őket; nekik akarok bizonyítani; javítani akarok a helyzetükön" és a "legszívesebben többet nem állna szóba a szüleivel". És mégis egészen nehezen teszik meg a legkisebb lépést is, hogy távolságot teremtsenek olyan szülőkkel szemben, akik sokszor már a felnőtt gyermekük párkapcsolati, családi békéjét fenyegetik és semmilyen mértékben vagy módon nem befolyásolható a viselkedésük. Ezért ez nem olyan helyzet, ahol a szakember megmondhatja, mit helyes tenni: hiába is mondaná. Ez olyan helyzet, ahol az érintettnek magának kell végigmenni egy folyamaton, amely során aprólékosan megérti ezt a helyzetet és saját elhatározásra jut. Szakember segítségével ugyanakkor esetleg egy-egy olyan komoly beszélgetést is elő lehet készíteni, amelynek a során talán sikerül a szülők füléig mégis elhatolni. Mindenképpen azt gondolom, hogy szakszerű segítség nélkül ezt a helyzetet nehéz megoldani, és hogy feltétlen találni kell valamilyen megoldást, mert az nem rendjén való, hogy az Ön mindennapi életvitelét, életminőségét, hangulatát napi szinten befolyásolják, harminc éves kor fölött!, a több száz kilométerre élő szülei. Ez mind Önnek, mind a kapcsolatainak, családjának árt és semmiképpen sem kívánatos. Van, ahol a megértés nem segít, csak a távolság, de annyira minden esetben tartozunk a szüleinknek, hogy ha távolságot, korlátokat iktatunk be, akkor azt érthető - akár írásos - kommentárral lássuk el, hogy a szülő értse, milyen feltételekkel, módon, mértékben kell közelednie ahhoz, hogy a viszony helyreálljon. Az írásos közlés jelentőségteljesebb is, és egyben módot ad a szülőknek, hogy amikor az első felháborodásuk vagy fájdalmuk elmúlt, újra elolvashassák és megértsék az üzenet lényegét. Azonban nagyon, de nagyon nem mindegy, hogy egy ilyen - akár írásbeli, akár szóbeli - üzenet hogyan van megfogalmazva. A "hogyan" fontosabb, mint a "mit", és ez is egy ok, hogy feltétlen kérem, kérje szakember segítségét.
Sok sikert!