|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
én egy elvált anyuka vagyok, van egy 15 éves lányom, aki egy nagyon jó gyerek, nagyon jó a kapcsolatunk. Megismerkedtem a jelenlegi párommal, akivel szintén nem volt gond, a gyerek azonnal megszerette, a párom is a gyerekemet, olyanok mint egy igazi apa-lánya kapcsolat. A gond ott kezdődött amikor megismertük a párom lányát aki 9 hónappal idősebb az én lányomnál, 16 éves. És én még ilyen kamaszt nem láttam és nem tudom hogy kellene kezelnem. Hihetetlenül el van kényeztetve, kicsit azt érzem, hogy elkényeztettették és most tologatják a szülők ide oda, mintha egyiknek sem kellene csak muszályból van vele. Amit meg is értek, ha két napig nálunk van teljesen elszívja az energiámat. Úgy éreztem eleinte hogy szeretethiányos és törődésre vágyik, és próbáltam ezt megadni, de kezdek belefáradni. Önző, senkire és semmire nincs tekintettel, csak az Ő igénye ki legyen elégítve. Az apját elmondja mindennnek, de az anyját is, de ha az apja nem vesz meg neki valamit, akkor minket is megpróbál az apja ellen fordítani, hogy így dobjon az apjának egy pofot, hogyha nem veszed meg akkor tessék. Csak arról tud beszélni, hogy neki mit vegyünk, nincs barátnője, nincs barátja, senki nem marad meg mellette hosszútávon. A saját anyjával nem tud sehová elmenni mert azonnal összevesznek. De az anyja nem is foglalkozik vele, így bármilyen tervünk van azt átírja, mert vele senki nem foglalkozik csak az apja. Nem tudja a szabályokat betartani, fütyül mindenre ha nálunk is van, természetes hogy én kiszolgálom, a gyerekem átadja a szobáját, és minden úgy történik ahogy Ő szeretné, ha nem akkor jön a sírás és a hiszti. Nem tudom mi lenne a legjobb, már azon is elgondolkodtam hogy inkább a páromat engedem el, de ezt nem tudom kezelni. Javasoltam hogy menjen el szakemberhez, azt mondta az anyja elvitte mikor volt a válás de csak azért hogy legyen egy papirja a válás során a férje ellen, és amikor volt a következő időpont akkor haragba voltak az anyjával és nem vitte a gyereket hogy nehogy ellene mondjon bármit. Tehát itt nem tudom miről lehetne beszélni. A szülők válása undorító volt, szétcincálták egymást, a gyerekkel mit sem törődve, és a mai napig nem beszélnek a szülők egymással. A multkor azt mondta a gyerek hogy Ő olyan mint egy öröklött butordarab, senki sem akarja kidobni mert csak az örökség része, de igazából senkinek sincs rá szüksége. Hozzánk nagyon ragaszkodik a maga módján, szívesen van nálunk, érzi a szeretetem, cssak aztán egy két nap után már csíp, harap, támadja a lányomat és akár engem is. Egy kedves szava nincs az apjához, nem tud ölelni, mikor először megöleltem olyan volt mint egy fadarab, mert nekik ez nem volt az életük része. Iszik 16 évesen, vad buliba elengedik.Nem tudom hogy forduljak hozzá, mit kezdjek vele. Szeretnék segíteni rajta, mert félek hogy rossz vége lesz a gyereknek, de nem tudom mivel segíthetnék neki vagy hogy?
Nagyon sajnálom, hogy egy ígéretes párkapcsolat révén egy másik család érzelmi rendszerébe keveredett. Minél inkább bonyolult egy ilyen többcsaládos mozaik, annál fontosabb legalább gondolatban rendet tartani. Azt hiszem, azt jól érzi, hogy az első és legfontosabb az Ön és a lánya kapcsolata, ezt követhetné Ön és a férfitársa kapcsolata. Azt azonban nehéz elvárni, hogy a férfi ne legyen szoros kapcsolatban a lányával. A kislány serdül, ami magában is egy nehéz időszak, mert ekkor nyílik rá a gyerekek szeme a felnőttek életének mélyésgeire. Ez a gyerek pedig amint rányitotta a szemét, egészen elborzasztó dolgokat látott. Nagyon pontosan fogalmazza meg a helyzetét, amikor azt mondja, hogy öröklött bútordarab, ami senkinek se kell. Kíváncsi vagyok, erre volt-e valaki, aki azt felelte: "nekem kellenél, szívből, csak nem lenne ennyire nehéz veled." Egyebekben - természetesen - ezt az elnevelt kislányt helyrenevelni NEM az Ön feladata, hanem a saját szüleié. Ha Ön vállalja magára, könnyen előfordulhat, hogy sok érzelmi bonyodalom után még Önt fogják hibáztatni. Tehát én se tartom elképzelhetetlennek, hogy a társát lenne okosabb elengedni, ha ez a kislálny megzavarja az egész életük dinamikáját. Azt nem írta, hogy milyen gyakran van ott, de vajon a saját lánya mit válaszolna, ha megkérdeznék, maradjon-e vagy menjen a kéretlen új családtag... Amennyiben és ameddig azonban kezeli ezt a serdülőt, mindenképp azt javasolnám, hogy sok meleg szeretetet és nagyon világos határokat kapjon. Ne kapjon semmiből többet, mint ami jár, ne legyen része kivételes bánásmódban, ne legyen tovább kényeztetve, de egy percig se lehessen kétsége arról, hogy szeretik. A serdülők nem buták, akár nyíltan is beszélhetünk az elveinkről: "szeretlek, itt támaszra és melegségre találsz, de éppen ezért meg akarom neked tanítani, hogy hogyan tudsz másokhoz alkalmazkodni, ugyanúgy, mint más ember. Mert ha megtanulod, jobbak lesznek az emberekkel a viszonyaid. Meg tudod te is tanulni." Ha pedig sír és a valódi érzéseiről beszél (senkinek se kellek), nagyon fontos, hogy kapjon valódi odaforduló figyelmet, megértést, mert ezek a legmélyebb szenvedés pillanatai a számára... de még ekkor sem kell engedni abból, hogy "mi szeretünk, de meg kell tanulnod alkalmazkodni, osztozni, dolgozni, sőt, alkalmanként a lemondást is, mert különben nem lesz belőled jók működő felnőtt ember, márpedig mi ennek drukkolunk". Amikor kétségbe van esve, nem jó magára hagyni, de fontos éreznie, hogy a felnőttek uralják és értik a helyzetet. Neki nagyon fontos, hogy legyen 1-2 felnőtt a világon, akire fel tud nézni, aki elfogadható életmintákat mutat.
Ha és ameddig hatással van erre a szerencsétlen kislányra, ezek az irányevek, de legjobb lenne ha ezeket a saját szülei követnék. Nem az Ön dolga őt fölnevelni, és a saját lányának még sokáig szüksége lesz Önre, az idejére, figyelmére, helytállására.
Legjobbakat!