|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
A viszony köztünk -mivel elég korán 17 évesen szültem inkább barátnősen alakult- majd az idő előrehaladtával "próbáltam" nevelni is. A mai napig nagyon jóban vagyunk, jó tanuló, nincs vele probléma, nagyon szeretetigényes, amit próbálunk neki megadni, és mindenben támogatni. Én igazán nem akarom hogy Ő még jobban sérüljön, viszont szeretnék még gyermeket, ami azért nem biztos, hogy az életében Ő hátrányt jelentene. Ezeket neki is elmondtam, azonban megrémít a reakciója. A párom is elmondta neki már szépen, hogy neki még nincs saját gyermeke és ez milyen jó lenne, mennyire fontos ez neki, és persze, hogy ez a lányomnak is jelentene előnyöket is. Mit gondol erről, legyen szíves megírni. Nekem nagyon fontos a lányom, azonban az én életemet én szeretném irányítani ugyanakkor nem akarok rajta és az érzésein átgázolni. Nem tudom mit tegyek, mik a valódi gondolatai erről -mert különben nagyon imádja a kisgyerekeket- és nem tudom, ha konkrétan gyereket várnék mi történne, megromlana e a kapcsolatunk stb. Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm: dudlicsek
Rettentően nehéz ebben a kérdésben tanácsot adni, nem is szeretnék. Az biztos, hogy nagyon jó, hogy nem gázol keresztül a serdülő lánya érzésein és nem állítja kész tények elé. És az is, hogy jó lenne, ha ő majd valahogyan helyet csinálna a lelkében a kistestvérnek. Nem túl szerencsés az időzítés, mert a 14 éves lány most egy érzelmi hullámvasút előtt áll, ahol nagyon valószínű, hogy eltúlozva, drámaian élne meg és értelmezne bármit. Most lép be a felnőttek világába és ott ő újszülött, tapasztalatlan, rémült és sebezhető. Mintha hirtelen mindenre most nyílna rá a szeme. Azt hiszem, a 14 éves lányok önbecsülése a legingatagabb dolgok közé tartozik a világon és a lelki egyensúlyuk hasonlóképpen. Valószínűleg néhány évvel korábban is könnyebb lett volna a helyzet és néhány év múlva is könnyebb lehet. Ne merném vállalni a kockázatot, és az is nehéz, hogy az eddigi életeseményeinek a feldolgozására sem ez a legjobb életkor. Nagyon változó, hogy melyik serdülő hogyan reagál pszichoterápiás közelítésre. Nyilván jó lenne, ha az apjával, a válással, a nevelőapjával és anyukájával kapcsolatos érzéseit valamikor rendbe rakná a kislány. És igen, jó ötlet minderről nyíltan beszélni - de nem túl sokat. Meg lehet talán kérdezni, mitől tart; mi nyugtatná meg; milyen feltételek mellett tudná elfogadni egy kisbaba létezését... talán ha egy-két jó mintát is látna az ismeretségi körben, az is segíthetne... De ez mind nem garancia. Ha van valamilyen lehetőség rá, hogy a kislány pszichológusi segítséget kapjon, jó lenne, ha ő maga is beszélhetne erről a helyzetről.