sziasztok kislányok! úgy látom, új taggal bővült a kis csapatunk! örülök neked Evuca, de nem értem milyen elmúlásról beszélsz, még most jön az igazi élet! én 60 éves leszek pár hónap múlva és büszke vagyok rá, igaz a csontjaim néha olyanok, mint egy 80 évesnek, fájnak, meg időnként /főleg a hidegfrontnál/ depis vagyok, de hát kit érdekel, majd elmúlik kell egy kis áram szünet, pihenj meg és újult erővel, igaz, lassan, de kimászol a gödörből, hidd el, ne kapkodj, az nem segít, ha meg citromot adott az élet, hát csinálj limonádét
dragamamika mi újság, hogy vagy?
nofrete ezentúl itt is kávézunk? nekem jó, de most egy turmix jobban esne, holnaptól nem sütizek annyit, mint eddig
jó éjszakát, puszi
Sziasztok! Drágamamika, van kávé? Vagy mohó voltál és nem hagytál!!!
Annyira jó, hogy ma ilyen gyönyörű idő van. Melegen süt a nap. Isteni.
Evuca! Remélem, te is sétálgatsz.
Köszönöm a biztatást......kedvesek vagytok.....sajnos nagyon sok szörnyűség történt velem gyerek-fiatal koromban. Nagyon sokáig tartott amíg úgy-ahogy rendbe jöttem.....és most itt ez a 49-50 év és a többi ami már csak a leépülést hozza......és az elmúlást. Ettől szorongok ennyire
Evuca nem szabad a korod miatt így elkeseredni, minden kornak megvan a maga szépsége, csak észre kell venni és pozitívan állni a dolgokhoz.
Milyen félelmeid vannak és mitől szorongsz annyira?
Fogadd meg Nofrete tanácsait, szebbnek fogod látni az életet.
Szerintem jobb, már nem abban, ahogyan dolgozik, mert abban ő is jó. Figyelmesebb. Elromlott az egerem és lement venni. Meg a természete is más. Elmesélte az életét. Osszanak be, nekem az is jó.
Evuca, itt csak idősebbek vannak nálad. Mi az elkeserítő abban, ha valaki 49 éves? Én tudod, 20 éves koromban éreztem rohadt öregnek magam.
Csak ne hagyd el magad és ne keseregj, mert az nem old meg semmit. Az életet úgy kell elfogadni, ahogy van. Szerintem azért nem értenek meg otthon, mert ilyen csacskasággal tömöd az agyukat. Tessék a jóra és a szépre gondolni és nem nyavalyogni. Látod, én így tudok "vígasztalni".
Sziasztok ! Még új vagyok. 49 éves. és ez siralmas ahogy érzem magam. lelkileg el sem tudom képzelni, hogy ennyi idős lettem.......nagyon elkeseredett vagyok, mer innen már csak lefelé visz az út. Egy kis biztatásra lenne szükségem, mert otthon nem értenek meg.....nagyon sok félelmem van, szorongok egész nap.......csak próbálom erőltetni magam , hogy kimásszak a gödörből......de nem akarok senki terhére lenni a gondjaimmal. Gondoltam itt kaphatok jó tanácsokat....köszönöm