Annyit beszélünk a kocsonyáról, hogy eldöntöttem: ha ebben az életben leszek még szabadnapos, akkor kocsonyát fogok főzni! És punktum!
Totya: a sajtos vajas kenyér nagyon fincsi, csak legyen! Én meg zsíros kenyeret ettem az előbb lilahagymával! És ma este dolgozni megyek, és nem tudom mit szólnak majd, miért is leszek olyan szemérmesen mosolygós, szűkszavú alkalmazott?
Nagyon hideg van kint, már elő is készítettem a bundabugyit! hehehe
Totya, képzeld, ettem már a kocsonyát, ahonnan tavaly is. Hát romlott a dolog. Nem minőségileg, hanem mennyiségileg. Az ára nem változott, így spórolnak. Sajnáltam, de magam miatt nem főzök.
Eduka, a kocsonya hideg, de azzal együtt nagyon jó. Számolj be, ha sikerül eljutnod Miskolcra.
sziasztok!
Gitti jó sok mindent tudsz a kocsonyafesztiválról! felírtam a teloszámot és az email címet, majd kereslek és megbeszéljük...
Totya:jó az a vajas kenyér és ha még sajt is van rajta hát egész mennyei....
Nofrete: mindig érdekesek ezek a fesztiválok, mindig van valami ujdonság, a kocsonya is fini csak hideg
pussszzz
Sziasztok! Még ezt elküldöm, aztán befejezem a kocsonya témát!
A legenda...
„Pislog, mint miskolczi kotsonyában a béka!”
A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonya", vagy „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka". A szólás elterjedésében nemcsak a szájhagyomány, hanem két emléktárgy is szerepet játszott. Az egyik egy miskolci kiadású képeslap. A másik fontos tényező pedig egy miskolci emléktányér volt. A két világháború között több száz, talán több ezer tárgy, és képeslap vitte hírül a kocsonya történetét. De hogy az eset megtörtént-e, vagy pislogott-e a kocsonyában a béka, mind a mai napig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt, s mint ilyet, a „sokadalmakon", vásárokon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálalták. A kocsonya a XVIII. században a miskolci piacon és vásáron a házi készítésű étkek közé tartozott. Az a későbbi történet, amely megteremtette a legenda alapját, egy évszázaddal későbbre, a XIX . századra datálódik. Lényege pedig az, hogy egy borospincébe megdermedni lerakott kocsonyába beleugrott, majd benne is maradt egy béka. A figyelmetlen pincér így tálalta fel az étket - mint borkorcsolyát - a vendégnek, aki döbbenten, de mégis kellő humorral vette tudomásul, hogy a sertésköröm mellől egy pislogó béka néz vele farkasszemet. A történet híre így terjedt el képeslapok és ajándéktárgyak formájában.
A kocsonya legendája több mint fél évtizeddel ezelőtt újraéledt. Kocsonyabál, kocsonya-fesztivál, kocsonyafőző-verseny és kocsonyaüzlet is vonzza már a helyben lakókat, s azokat, akik az ország más tájairól érkeznek a rendezvénysorozatra.