Totya, ne parázz! Én nem az orvosokról írtam, hanem a kórház állapotáról. De ott is több épület van. Én az orthopédia ambulancián voltam. Akkor éppen fúrtak-faragtak. Az orvosok szerintem jók, ne féljél.
Jaaj, gyerekek ne írjatok ilyeneket, mert nekem meg az Orfiba kell járnom, kontrollra, és szeptembertől egy elég komoly vizsgálatot akarnak, amitől már most parázok
Visegrádról nem tudok, de a sógorom most van Parádfürdőn kezelésem. Egy emeleten egy női és férfi WC. 50-en vannak kb. Én az ilyeneket newm hiszem el. Ez a XXI. század?
Mariza! Köszi az infót. Akkor örülök neki. Csak az a bajom, hogy az orvos a kezembe adott egy oldalas nyomtatványt, hogy megbizható beteg vagyok, töltsem ki. Valóban megbízható vagyok, csak hülye. Ezt nem akartam mondani. De elég hülye kérdések vannak. Majd megkérem a háziorvost, segítsen. Az Orfiba előjegyzésbe vettek, hogy majd befekhetek oda, de akkor lemondom. Voltam ott vizsgálaton, siralmas állapotban van az a kórház.
Sziasztok Lányok Fiúk!! Nincs sok időm, de azért Nofinak írnék, hogy Én csak jókat hallottam a Visegrádi rehabról! /Családból voltak ott/ Azt mondják, hogy a legjobb a rehab.-ok közül! Az én apósom, is majdnem odakerőlt, de végül csak az Orfiba vitték, ami nagyon - hát hogy is fogalmazzak - nem jóóó!!! Na mindegy ez a mi bajunk! De Nofika, Te nyugodj meg, mert Visegrád JÓÓÓÓÓÓ! Pusszancs Nektek!!!Majd jövök, ha lesz egy kicsit több időm!!!!
Ebben igazad van, az ember kénytelen megalkudni /pedig gyűlölöm ezt a szót/, de így van. Mostanában kezdik újra a szinházi közvetítéseket és sok régi filmet adnak. De én ezzel úgy vagyok, hogy egy idő után megunom, ha nem változatosak a műsorok. A műsorpolitika csapnivaló.
Más. Volt már valaki közülünk Visegrádon rehabilitáción? Ma engem oda beutaltak. Hogy mikor megyek még nem tudom.
Színházba én is nagyon rég voltam. De ha kedvem szottyan az M1 weboldalán keresek egy jó darabot és megnézem a gépen. Tudom ez nem AZ az érzés, de jobb a semminél
Ó, azok a régi szép idők, amikor még elmehettünk színházba, moziba az egész család! Nem kellett kiszámolni, hogy vagy eszünk, vagy szórakozunk! Sajnos idáig fajult a dolog, hogy én nem tudom megmutatni a gyerekeimnek azt, amin felnőttem. Még könyveket is tudtam a kezükbe adni.
Nekem szerencsém van abban, hogy az enyémek kérdeznek a régi dolgokról, meg is hallgatnak. Nem tudom az unokáimmal lesz-e már ilyenben részem? Na, ők aztán már tényleg egészen más világ!!!!