|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Kedves levélíró!
Nagyon jól esik látni, ahogyan a szívén viseli a barátnője sorsát, és segítséget keres ahhoz, hogy segíthessen neki. Az is imponáló, milyen pontosan, részletesen, empátiásan látja át a helyzetet. Annának valóban nehéz dolga van, és a férje élethelyzete is nyilván kétségbeesett és elszomorító. Itt Anna áll a figyelmünk középpontjában, részben mert ő az Ön barátnője, részben pedig mert két kisgyerek lelki egészsége, jóléte, sorsa, neveltetése, személyisége függ tőle. Azt kell tehát vizsgálni, vajon mitől fog Anna sorsa minél hamarabb és minél megnyugtatóbban rendeződni. Megértem, hogy Ön a problémák megértésének, megoldásának, a helyzet mentésének drukkol – a nők legtöbbször a kapcsolatok mentésén dolgoznak és nem azok felszámolásán, és ez egy nagyon szeretni való tulajdonság, ami sok jót eredményezhet. A leírt helyzetben viszont nekem az a benyomásom, hogy működő család, vagy egyáltalán bármilyen igazi család itt talán egészen rövid ideig, vagy addig sem volt. A férfi jelenleg vergődik, kettejük érzelmi köteléke, az egymás iránti bizalom, szövetségesi viszony a jelek szerint már meglehetősen leépült. Nagyon messze áll attól, hogy olyan apaként legyen jelen a gyermekei mellett, aki ad nekik valamit. Az Ön sorai alapján egészen kicsi esélyét látom annak, hogy ebből a négy emberből a gyerekek számára kritikus 5-6 korai év alatt harmonikus, jól működő, stabil család válhassék. Ha Anna már hajlandó eltávozni az országból, ez azt jelzi, hogy ő sem sokat vár a kapcsolattól, nem lát benne jövőt, le tud róla mondani. És mintha a választ is megadta volna már a helyzetére: hazamenni. Egyedül, egy-két barátra támaszkodva, messze a hazájától, ahol magabiztosnak, kompetensnek, támogatottnak érezheti magát, ahol gyerekeit a saját megszokott körülményei között nevelheti, még kiszolgáltatottabb. Külföldön élni eleve stresszforrás, a járulékos hatások pedig még inkább megterhelővé teszik ezt a számára. Azt hiszem, mindent mérlegelve én semmiképp sem beszélném le őt arról, hogy mihamarabb hazaköltözzön és tiszta lapot nyisson. Jó eséllyel a férfi is megkönnyebbülésnek éli meg, ha eltávolodnak tőle ennek az elhibázott lépésnek a tanúi, és talán ő is segítségre talál most vagy később. De Anna és a két gyerek szempontjából mindenképp az a legkifizetődőbb, ha nem egy reménytelen harcba kezd, hanem mihamarabb tiszta helyzetet teremt.
Természetesen egyenes, közvetlen formában tanácsot adni túl nagy felelősség e kérdésben ugyanúgy, mint bármi másban. Ki-ki maga érzi, merre vezetnek az egészsége, lelki jóléte útjai. De amit Ön is megtehet, az az, hogy bátorítja Annát, amikor az ígéretesebb, könnyebbséget hozó, túlélő irányba mozdul, segít neki rálátni ennek előnyeire, támogatja mindabban, amiről a megérzései azt mondják: a gyógyulás, a talpra állás útja. Ez segítheti őt, hogy ebből a nehéz helyzetből még kihozza, ami kihozható: két nyugodt körülmények között, stabil környezetben, nyugodt anya által nevelt kisgyermeket.
Én magam ebben azzal is segíthetek, hogy - ha Anna szükségét érzi és jól beszél angolul – egy néhány alkalmas segítő beszélgetéssel támogathatom őt a saját megoldásai megtalálásában.
Köszönöm, hogy hozzám fordult és sok sikert kívánok a barátja és gyerekek támogatásában.