Budapesti szülők riadólánca

Nem tudom mennyire kell végig rettegni az éjszakákat, de szerintem a mai Mobiltelefonos világban picit könnyebb, mint régen. Már szinte alsótagozatba van mindenkinek, minél menőbb annál jobb.

Én olyan ébren alszom, ha néha kimarad éjszakára a gyerekem... Szerintem tudat alatt izgul értük az ember. Ilyenkor érezzük át, hogy értünk is mennyit aggódhattak szüleink.
A telefont kikapcsolhatja, vagy nem hiszem, hogy egy buli közepén meghallja, ha csörög...

Igen, ez igaz kikapcsolhatja, de ha lekési a buszt, villamost, vonatot akkor van lehetősége tájékoztatni a szüleit. Az a leglényegesebb, hogy milyen kapcsolatba vagy vele. Mondom én aki még előtte áll, van még kb. 2-3 évem, legalább is remélem!
(mondjuk, ha nekinyomják a korlátnak akkor teljesen mindegy, minden óvintézkedés felesleges)

sziasztok!
köszönöm a hozzászólásokat.

nekem még a kérdés szerencsére odébb van, így csak hangosan tudok gondolkozni - és kíváncsian olvasom a véleményeket

a magam részéről úgy gondolom, hogy a tőlem telhető legtöbbet otthon tudjuk megtenni, de a buli- és csordaszellemmel még a legtutibb recept szülei sem tudják felvenni a kesztyűt. lehet, h a mobil jó megoldás, de ahogy írtátok, nem biztos, h meghallja, vagy ellopják, vagy fel sem akarja venni. a telefonba azt mondunk és ott, amit akarunk - erre azt mondja a férjem, h ott a videotelefon, amint gyanús a háttérzörej, azon hívja majd a gyereket és a videotelefonon át látja a hátteret (és 15-20 éve múlva ez biztosan fejlettebb lesz).

férjem szerint mi is túléltük saját kamaszkorunkat, ne aggódjak... de én mégis azon agyalok, mi lehet a megoldás a szebb jövő érdekében.

írtam még egy cikket, ha érdekel, olvassátok el: http://kismamaruha.net/magazin/kismamaruha-magazin/256-ha-nem-szol-rank-a-hazmester

ezzel együtt nagyon nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki mit gondol, él át, ha gyereke buliba megy, mik a családi egyezségek, és hogy látják a mai bulizó kamaszok szülei a mai bulizós szokásokat. hozzá fogok idomulni?

segítsetek minket, pelenkás gyerekeiket nevelőket, hogy készüljünk a kamaszkorra?

a magam részéről abban bízok, h gyerekeim ugyanúgy fogják utálni a tömeget, ahogy én is világ életemben és majd jobban preferálják a kis létszámú házibulikat a legjobb barátok körében vagy az elmélyült kocsmai beszélgetéseket, ha mindenáron el akarnak menni otthonról. mi úgy neveljük őket, h megszokják, a barátaik mindig jöhetnek hozzánk és a kertben szalonnát sütni vagy grillezni a teraszon is legalább olyan szórakoztató és örömteli, mint fergeteg partykon részt venni

szép estét nektek!
rindt kata

Sajnos semmit se lehet tenni. A a legjobb családban nevelkedő gyerek is meghülyül ha társaságba kerül, és nem a jó szóra hallgatnak,hanam a haverokéra. Ezt tapasztalatból mondom, 18 éves a nagyfiam, de agyilag mint egy 10 éves, de tán még akkor is több esze volt mint most. Hiába papolok, leoszt, és kiröhög. Sajnos a legtöbb helyen ez van, a szülőt kiröhögik.
Vagy van magához való esze, és belátja a dolgokat, és tanul mások negatív dolgaiból, vagy pedig kárba veszik minden jó szó.
Talán ha egy nagyot koppan, rádöbben hogy buta volt, de lehet hogy akkor már késő, nagyon késő.

szia brumcika
nem nyugtattál meg, bár én nem látom ilyen borúsan a jövőt.
hozzá kell tenni, h csak úgy tudok ehhez a korhoz hozzászólni, h arra emlékszem, mi milyenek voltunk. én pl. soha nem mertem visszadumálni anyámnak, a húgom sem - azóta sem
soraidból azt veszem ki, h talán érdemes hagyni őket hibázni? kicsiben, akkor lehet mire hivatkozni talán...

Sajnos még aki normális családi környezetben nő fel, azok között is előfordul, hogy elkövetnek ezt-azt, és a tiniknél már csak azért is megteszem, azért is megszököm, ami ellen nehéz bármit is tenni. Szerintem a legjobb megoldás, ha bízunk a gyerekünkben már kiskorától kezdve, és akkor a legnagyobb az esélye, hogy ő is bízik bennünk, talán hallgat is ránk!

szia kiszera

teljesen igazad van - maximálisan bízok a gyerekeimben, már most - csak a külvilágban nem

Szia Kata!
Én se láttam ilyen borúsnak pár éve még. Azóta bebizonyosodott, hogy a kamaszok nagyon kezelhetetlenek. Kicsinek még szófogadók voltak, de ma már nem hallgatnak a jó szóra. Túl sok krimit néztem szerintük.
Az hogy mi milyenek voltunk gyerekkorunkban, az más tészta. Teljesen más világ volt. Mintha nem is ebben az időszámításban lett volna.

erre szoktam mondani, h mi a múlt évezredben voltunk fiatalok

de azért ne add fel biztos lehet tenni valamit, hátha ez a tragédia elgondolkodtatja a fiatalokat is... meg kell kérdezni őket, h mit gondolnak, ők min fognak változtatni, ha fognak egyáltalán...

Azt mondta a fiam, hogy haggyjá mán. Ennyi agya van. Szilveszterkor berúgott egy bárban, és bealudt ott, és mire fölkelt, filctollal összevissza volt firkálva a bézs kabátja, a szürke nacija ilyenekkel hogy buzi, meg stb, hatalmas betűkkel, és az arca is. Úgy jött reggel a buszon haza.
Dobhatjuk ki. Az új telója meg eltűnt.
Azt hittem tanult az ügyből. Két hétig nem ment sehova, aztán megint csak elment valahova, gondolom ugyanoda.
És még mindig ossza az észt, nem hogy mélyen magába mélyedne.
Mondtam neki, mi van ha az utcán elesel, és reggelre halálra fagysz? Vagy elüti egy autó? Vagy kiküldik hogy záróra, azt se tudja merre induljon el.
Annak örülhetek, hogy nagyobb baj nem történt.
De rettegek mit tartogat még a jövő.
A lányom most nyolcadikos, talán őrá jobban lehet hatni, bár ő is szemtelen, de talán tanul ezekből.
A kicsim meg 9 hónapos lesz.
Hogy az ő kamasz korában mi lesz, bele se merek gondolni.

Ezek után én se merek belegondolni, hogy mi lesz velünk tíz év múlva (akkor 18 éves fiú, 17 éves lány). Jól rám ijesztettél!!!

szia bagik

szerintem ne is gondoljunk bele, hanem neveljük őket legjobb belátásunk szerint aztán majd elválik csak nyitott szemmel kell járni és igyekezni, h ne kerüljünk ilyen helyzetbe. ahogy brumcikának írtam, ha baromi nehéz is okos felnőttnek lenni, de próbáljuk meg

a férjem erre azt mondja, h mi is túléltük saját kamaszkorunkat... ha ez biztat

én abban bízok, hogy mire a kicsik nagyok lesznek (a legkisebben 10 hónapos, a középső négy éves mindjárt, a nagy pedig öt és fél) normalizálódik a helyzet.

ezzel kapcsolatban olvastam is egy blogot: http://vastagbor.blog.hu/2011/01/21/hattere_es_a_tortentek_kovetkezmenye?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=twitter&utm_campaign=blhshare


ha innen nézzük, van remény

abban is bízhatunk, h a hatóságok részéről végre megszűnik az újjal mutogatás és tényleg el kezdik tenni a dolgukat. hamarabb normalizálódik a helyzet...

bár tény, h a fiatalok tudnak ökörségeket csinálni, én is tudnék mesélni... de bízom benne, h lesz a fiadnak egy jobb pillanata, amikor nyugodtan el tudtok beszélgetni DRUKKOLOK

Sajnos nem lehet vele kommunikálni már évek óta.
Bízni azt lehet, de hogy mi lesz, az a jövő titka.
Utána nézek ennek a blognak amit ide linkeltél, köszi.
A mi időnkben nem volt ennyi veszély.
Én pl még életemben nem voltam berúgva, pedig már nem vagyok mai csirke, de ezek a mai kölkök már 16 évesen sportot űznek belőle, kinézik maguk közül aki nem iszik.
Még kocsmába se tettem be a lábam 35 éves koromig.
Sajna ilyen világ van.

na, az biztos, h a gyerek- és kamasztársadalom elég gonosz...

jaj, mi nagy kocsmások voltunk. imádtuk megváltani a világot egy asztal körül. jó is az, az asztalnak van körfogata, így akárki nem ülhet le melléd. hallod a másikat, jókat lehet beszélgetni - mindig mondogatom is, h remélem, a gyerekeim ezt öröklik tőlünk. inkább csendesen iszogassanak egy normális kocsmában igaz barátok között, mint csatangoljanak az éjszakában

Igen, bízni kell, hátha a jó utat választják.

szia brumcika

legutóbbi beszélgetésünk óta gondolkoztam én a fiadon

és pont, amiket írtál, azok tették fel bennem ismét a kérdést:

valóban nekünk szülőknek kell összefogni és rendet teremteni a budapesti éjszakában?

szép vasárnapot, remélem, a múlt éjszaka nem volt zűrös

Szia Kata, szia bagik.
A hétvége érdekes volt ismét, bár sokat nem tudok róla, elment itthonról a fiam, és szólt hogy majd jövök az utolsóval. Nála már ez is nagy szó, hogy egyáltalán szól. Bár azt nem mondta hova és kivel megy. Persze nem jött az utolsóval, valami haverjánál aludt, és 13 óra körül jött haza.
Se telefon nála, se semmi. De felhívtuk az egyik gyereket, aki az uncsitesója, és pont ő is ott volt, és üzentem neki, hogy azonnal jöjjön haza.
Gondolom amúgy is jött volna, mert megéhezett.
Azt se tudom kinél aludt, azt se hol volt, mit csinált, ivott-e?
Jól lecsesztem mint már annyiszor, hogy nem vagyok átjáróház, hogy idejár melegedni meg enni, aludni. Nem barlangban lakik.
De sajnos nem fogja fel, hogy ennyivel tartozik minimum.

szia brumcika
háááát... csak annyit tudok mondani, nem akarok a helyedben lenni. nincs egy rokon, akire jobban hallgat? nincs egy nagyobb unkatesó, akin keresztül tudnál hatni rá? csak azért kérdezem,mert az tény, h a kamasz gyerek legkevésbé a szülei tanácsát, véleményét és érzelmét fogadja el. ha lenne valaki, akire felnéz, akiben megbízik... megkérhetnéd, h segítsen terelgetni őt. mindenkinek vannak példaképei. nekem is: kamaszként a nagymamám volt. most az unokanővérem. szüléssel kapcsolatban a szülés orvosom, gyerekorvoslással kapcsolatban a gyerekorvosunk véleménye a szent és sérthetetlen. biztos neked is van valaki, akinek a véleményére te is adsz.

így lehet, h neki is van valaki józan belátású ember....

próbáld meg így. próbáld meg vele megértetni, h te nem bele akarsz dumálni az életébe, de az anyukája vagy, szereted és nem szeretnéd, ha baj történne. akármennyire falnak mész, próbáld lebontani a falat, még ha vastag is

ne úgy állj hozzá, h mivel tartozik, hanem fogja fel, h fontos neked, h mi van vele, mit gondol...

remélem, ha sok meló is lesz, de sikerül közel kerülnöd ismét hozzá, hisz volt idő, amikor te voltál az alfa és az omega neki. ha régen is volt, de volt, próbáld meg megint végülis mi vagyunk az okos felnőttek jaj, mással nem tudlak biztatni

Köszönöm szépen, de sajnos nincs ilyen ember a közelében, sőt az én életemben sincs ilyen ember, akire felnéznék vagy adnék a véleményére.
Többször leültem már vele, megkérdeztem, hogy szerinted miért szültelek, hogy legyen kivel vitáznom? Nem gondolod hogy azért mondok ezt azt, mert nem szeretném ha bajod lenne. Nem biztos hogy mindig ki tudunk majd mosdatni, lehet akkora slamasztikába kerülsz majd. Nem gondolod hogy ez nem vezet sehova? A dutyiba könnyű bekerülni, de kifele nagyon nehéz az út. És ha neked okoz bárki valamilyen sérülést, nem biztos hogy élve, vagy épségben megúszod.
Akkor majd én leszek aki ápol és törődik veled, egy jó madár se lesz aki törődjön veled.
Az ivás is mire jó? Nem elég egy-két sör hogy hangulatba hozzon? Minek totál ko-ra inni magad? A csajoknak se jönnek be az ilyen pasik.
Kb ezzel szoktam operálni többször is, és mégis hatástalan.
Lehet hogy néha ott csengenek a fülében a szavaim, de a viselkedésével nem mutatja.

gondolom, h próbálkozol, hát, h itt beszélgetünk is mutatja, h nagyon szeretnél megoldást találni én csak hangosan gondolkoztam, mert valahogy segíteni szeretnék

lentebb írtam, h én csak úgy tudok gondolkozni, ahogy én voltam kamasz, ahogy anyu minket kezelt, nekünk milyen problémáink voltak. pl. a pia sosem volt probléma, tekintve, h a kocsmázást nem tiniként kezdtük, hanem hozzátartozott az egyetemi létünkhöz. az már nem öncélú ivás volt és nem útkeresés.

úgy szeretnék neked segíteni, dehát sajnos nem tudok. ha a soraidat olvasom az a gondolatom erősödik, h nem a szülőknek kell a házon kívüli szórakozást kordában tartani, hanem bizony a bárban ne adják ki a piát, a szórakozó helyekre ne engedjék be a "kicsiket" és ne a szülőktől várjuk el a rendfenntartást, hanem a rendőröktől, közterület felügyelőktől, szóval, akiknek ez a feladata... hát ha otthon nem hallgatnak ránk, akkor egy felfokozott buliban, ahova megy a csorda, hogy hallgatnának ránk? de szeretnénk biztonságban tudni őket...

Pontosan. Ez régen így is volt. Mindenki tegye a dolgát. A szülő neveljen és gondoskodjon a gyerekről, de ne nekünk kelljen már a szabályokat betartatni, és ezt felügyelni. Így se marad energiája az embernek, a meló kiveszi mindenki energiáját, hát még ha az éjszakába is nekünk kell rendet tennünk, akkor meg főleg.
Nem kellene figyelmen kívül hagyni az előírásokat, és olyan szabályokat kell hozni, ami nem csak a tulajok bevételével törődik, hanem a biztonsággal is.
Ha meg nem tartanak be valamit, súlyos büntetést kell kiszabni, hátha végre megtanulja mindenki, mi a rend.
Nagyon köszönöm a figyelmedet.
Remélem neked már nem lesznek ilyen gondjaid. Én is reménykedek, hátha a középső tanul a nagy hibáiból. És a kicsi mire ideér, talán már más világ lesz.

Most már értem mit jelent, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.
Brumcika! Az előző hozzászólásoddal teljesen egyetértek, de amíg kis hazánkban az a cél, hogy minél butább nemzedék nőjön fel (lásd pl. tv műsorok), addig ne is várjuk, hogy tesznek a tizenévesek ital, kábítószer, és cigaretta fogyasztása ellen.
Szerintem azt nem teheti meg a szülő, hogy egy 17-18 éves gyereket ne engedjen el szórakozni. De ha kilép az ajtón? Ki követi nyomon? Az Ő biztonságuk nem tartozik a közbiztonság kategóriába? Hát, nehéz ügy ez!!!

hát bizony nehéz ügy ez - tény, h ma egy kiskorút sem lehet otthon a székhez szegezni... sőt, már minket sem lehetett...

azonban ahogy brumcika írta, a szülőknek feladata a nevelés otthon és nem az utcán, jogos minden egyes szava, melyben számon kéri a szigort!

ahogy hallom a hírekben, bekeményíteni látszanak - csak így tovább!!!

Tényleg nehéz. És tényleg nem lehet megtiltani, hogy eljárjanak a barátokkal.
És az a nagy gond, hogy sztem egy mai 18 éves nem olyan mint mi voltunk, teljesen gyerek aggyal rendelkeznek, pedig ha valami disznóságba keverednek, nagyon könnyen kattan a bilincs. Sajnos bármelyikükből lehet akár tettes, akár áldozat, ha ko-ra isszák magukat, semmi se védi meg őket az ilyenektől. És akkor még ott vannak az ilyen esetek mint ez a disco tragédia. Én az ő korában már dolgoztam, saját magamat tartottam el. Sajna ez van, tehetetlenek vagyunk, csak a csodákban bízhatunk, és a szerencsében.