Most egy nyílt levélben és egy friss szakmai beszélgetésben is elárulta: valami megmozdult a rendszerben, ami reményt adhat a jövőre nézve.
Mitől lesz valóban gyerekbarát egy ország?
A „gyerekbarát Magyarország” kifejezéssel lépten-nyomon találkozhatsz, de a szakember szerint fontos, hogy ez ne csak egy jól hangzó mondat maradjon. Gyurkó Szilvia a wmn.hu-n közzétett nyílt levelében rámutatott, hogy a valódi változás a döntésekben és a költségvetésben dől el. Ha valóban fontosak a gyerekek, annak látszania kell a szakemberek bérében, az intézmények felszereltségében és a mindennapi figyelemben.
A szakértő szerint a gyerekek jólléte nem ígérgetés kérdése. Olyan prioritásokra van szükség, amelyek a jelenben segítik őket, hiszen nekik nincs idejük kivárni a következő éveket. Azt szeretnék látni, hogy az „itt és mostban” minden megtesznek azért, hogy ők jól legyenek.
Minden gyerek sorsa egyformán fontos
Gondoltál már abba, mennyi minden dől el Magyarországon a születés pillanatában? Gyurkó Szilvia szerint ma túl sok múlik azon, hova születik egy kisgyerek. Ez határozza meg az iskoláját, a fejlesztési lehetőségeit, sőt még azt is, hogy hozzáfér-e a megfelelő orvosi ellátáshoz. Ez a helyzet rendszerszintű működés eredménye, amin sürgősen változtatni kell.
A cél az lenne, hogy ne alakuljanak ki „láthatatlan” gyerekcsoportok. Legyen szó sajátos nevelési igényű, fogyatékossággal élő vagy nehéz anyagi körülmények között nevelkedő gyerekekről, mindannyiuknak ugyanaz a figyelem járna. A szakember hangsúlyozza: a gyerekek jólléte össztársadalmi feladat, amivel a COVID-járvány óta adósok vagyunk.
Miért nincsenek jól a gyerekek?
A számok sajnos aggasztóak: egyre több gyerek küzd szorongással, mentális nehézségekkel vagy marad megfelelő szaksegítség nélkül. Ez nem az ő hibájuk, hanem a felnőttek felelőssége. A szakemberhiány a gyermekvédelem egyik legégetőbb pontja. Túlterhelt pedagógusok, hiányzó pszichológusok és alulfizetett szociális munkások próbálják tartani a frontot, de a rendszer így nehezen tartható fenn.
Gyurkó Szilvia szerint két irányban kellene elindulni. Egyrészt szükség van egy hosszú távú stratégiára, ami akár az 1997-es gyermekvédelmi törvény alapos átgondolását is jelentheti, hogy az megfeleljen a 2026-os elvárásoknak. Másrészt az azonnali segítségnyújtás is elengedhetetlen ezeknek a dolgozóknak, amihez komoly anyagi források kellenek.
Váratlan fordulat az adatszolgáltatásban
Az elmúlt években a Hintalovon Alapítvány munkáját nagyban nehezítette, hogy az állami szervektől alig kaptak adatokat az éves gyermekjogi jelentéseikhez. Gyurkó Szilvia elmondása szerint sokszor érezték úgy, hogy a szakmai munkájuk ellenére ignorálják őket, és ellenszélben kell dolgozniuk.
A választások utáni időszakban azonban meglepő dolog történt. Az elmúlt napokban a Belügyminisztérium és több állami szerv is elkezdte megküldeni a régóta kért adatokat. Ez azért hatalmas szó, mert így a májusban megjelenő éves jelentésük végre valós számokon és tényeken alapulhat, nem csak hiányos információkon. A szakértő elmondta, hogy bár korábban rendkívül nehéz volt az adatok nélkül dolgozni, most tele van reménnyel, hogy végre érdemi szakmai munka kezdődhet.
Ez a fejlemény bizakodásra ad okot, még ha tudjuk is, hogy egyetlen adatszolgáltatás nem oldja meg varázsütésre az összes problémát. A gyermekvédelem javítása hosszú folyamat, de az átláthatóság és az együttműködés az első fontos lépés lehet ezen az úton.
Ahogy a nyílt levél zárul: minden gyereknek joga van olyan felnőttekre felnézni, akik valóban tesznek értük. Rajtunk, felnőtteken múlik, hogy megteremtjük-e nekik ezt a biztonságot.
Kép: Depositphotos
.jpg){kind=small}
