Amikor egy mostohacsaládba kerül valaki, az azt jelenti, hogy a múltban tönkrement egy család. A szülők elváltak, külön utakon járnak, s egyetlen dolog köti össze őket, a közös gyermekük. Ezúttal a gyermekek szemszögéből szeretnénk megközelíteni a szülők kapcsolatát, hiszen nem egy esetben rajtuk áll vagy bukik az új kapcsolat kialakulásának lehetősége.
Válás után- a gyerek közbeszól
A gyermekek legtermészetesebb vágya, hogy szüleiket együtt lássák. Főként a kisebb gyermekek értik meg nehezen az egyik napról a másikra történő hatalmas változást. Az addig látszólag békés család hirtelen felbomlik, az egyik szülő már nem jön haza munka után. A gyermek pedig nem érti meg, miért változott meg minden körülötte; hova tűnt apu, és anyu miért olyan ideges?
Ha pedig túl korán lép egy harmadik fél a családba, az egyenesen tragikus lehet. A szülők általában elkövetik azt a hibát, hogy gyermeküket "úgysem érti meg" címszó alatt nem készítik fel a válásra, így a harmadik fél lesz az, akin csattan az ostor. A gyermek csupán azt látja, hogy amíg a harmadik illető nem tartozott a családhoz, addig minden rendben volt.
A legtöbb szülő egyébként is fenntartással fogadja a válást követő új kapcsolatot, de ha gyermeke szemében tüske a leendő családtag, akkor a kétely akár a kapcsolat rovására is mehet. Éppen ezért fontos, hogy a gyermeket korának megfelelően mindenről tájékoztassuk, s a másik szülőt is bármikor láthassa.
Félelem az új családtagtól
A mostohagyermekek általában igyekeznek alkalmazkodni az új helyzethez, és megfelelni szüleik elvárásának. Nehezítheti a helyzetet azonban a rengeteg rossz történet, amely a mostohaszülőket rossz színben jeleníti meg. Mindenképpen időt kell hagyni számukra, hogy megértésék, mindez csak mítosz, és valójában a mostohaszülő is lehet kedves és szeretetteljes.
Nem szabad erőltetni a közös játékot, a családi vacsorákat, hagyni kell, hogy a gyermek saját tempójában alkalmazkodjon a számára még új helyzethez. Odafigyeléssel és megértéssel hamar rájön majd, hogyan találja meg helyét az új családban.
Új család, viselkedési zavarok
Amikor egy új család alakul, megváltoznak a mindennapok. A gyermek számára nehéz lehet megválni a megszokásoktól, a rutinoktól, így viselkedése megváltozhat. Emiatt nem kell aggódni, természetes, hogy az új család, akárcsak egy költözés, vagy bármilyen nagyobb változás az életében különös viselkedéseket eredményezhet. Időbe telik, mire megszokja, hogy már nem úgy működnek a dolgok, mint korábban, s egyedül szülei segíthetnek abban, hogy átvészelje ezt az időszakot.
Több figyelemre, szeretetre és odafigyelésre lesz szüksége, hiszen biztonságérzete összeroppanhat az új helyzetben. Már nem a jól megszokott apa-anya-gyerek reggeli várja amikor felébred, nem ugyanaz az esti program, sőt, talán még a környezete is új. Fontos az odafigyelés, a rengeteg beszélgetés és szeretet, hogy megtanuljon alkalmazkodni az új helyzethez, s végül győztesen kerüljön ki az élettel vívott csatából.
Kapcsolódó termékek
 |
Fischer Eszter: Modern mostohák-A páromnak gyereke van |
 |
Vekerdy Tamás A pszichológus újra válaszol |
Elvégre a nehézségekkel a nagytömeg úgy akar megbírkózni, hogy szönyeg alá sepri a szemetet.
Okai mindenkinek meg van és tiszteletben kell tartani az is igaz.
Ám a problémák arra valók hogy megoldjuk.
A ajánlott könyv nagyon jó 'páromnak gyereke van' minden elvált szülőnek kötelező olvasmányként bibliaként kéne otthon tartani.
Persze elsőként önmagunkat kell megtanitani a odafigyelésre, szeretetre és ténylegesen időt szánni a beszélgetésre (nem csupán ugy tenni)
Hisz mindanyiunknak új helyzettel kell megbírkózni
olvasd el a "gondolatok a életről".
Szóval elváltam én is ma is keményen dobálják a sarat felém.
Nos tanulságom van és ebből fakadóan tanácsot is adhatok: tanuljon a én hibámból és a gyerek az első nem a másik fél megértése ő úgy is megmagyarázza hogy mily aljas szemét.... stb de gondolom ez ismerős így nem mennék részletekbe.
Szóval a lényeg amikor teheti ígényelje a láthatás jogát és mutassa meg a kislányának hogy másként is lehet élni a gyerekek hihetetlen bölcsek tudni fogja mi a helyzet csak mutatni kell neki a másik oldalt is. És ne adja fel!!
Például az én gyerekeim 18 és 16 évesek és mindent elkövettek hogy ne akarjon látni se vádak, rágalmak, bántalmazás sőt a lányom keresztapja megprobált megölni hogy aláírjak egy lemondónyílatkozatot a javára.
Az égiek mégis megóvtak óvnak vigyáznak a mai napig....
Mostanra "mostoha" is lettem a páromnak is van 3gyereke. És tudod mi a érdekes a saját anyjuk féltékeny rám. Pedig nem akarok anyjuk lenni van nekik édesanyjuk és nem kívánom átvenni a helyét mondtam is tudják is.
Tudod mit mondanak a fiuk "azért szeretünk itt lenni mert itt nyugalom van és Ari ti nem veszekedtek" Pedig nagyon keveset engedi apjukhoz a gyerekeket. Párom szenved is emiatt de sikerül lassan meggyőznöm hogy nem a mennyiség hanem a minőség a fontos. És mostanra ebben ő is támogat engem ha a én gyerekeimről van szó.
Húúú ez megint túl személyesre sikerült de körül írva nem lenne hiteles a példa. Viszont ha érdekel miként és hogyan msn-en közvetlenebb formában is megpróbálhatjuk.
Jellem hibám ugyanis ha csak egy gyereknek is segíthetek az már jó..... hiszek ebben és igen erősen meg vagyok győződve hogy minden lehetőséget meg kell tenni a érdekükben.
Mert bármi is a ok a szülők válásának a gyereknek a legfontosabb szentebb dolog anya-apa és kötelező érvényűnek érzi a jogot a elvárni hogy mindvégig szeressék egymást és őt.
Őszintén: Nincs igaza?
Persze ettől nagyon értelmesek és rendkívül jó megfigyelők, racionálisak is. Elvárják tőlünk hogy felnőttként és értelmesen OLDJUK MEG a dolgokat.
Csendesen megjegyzem itt is igazuk van.
Ő nem kért semmit a születést se ő kezdeményezte...
Nekünk kell felelős szülőként élni, példát mutatni. A másik fél miként és csak idő múlásával látunk tisztán mikor a rózsaszín köd eltűnt a szemünkről?
Nos azért viselje ő a felelősséget a 'vakságunkért' pedig nekünk kell vállalni a következményeket. Az élet döntéseink sorozata és a döntések következményekkel járnak. Amikor szülőség mellett döntünk azt is mérlegelni kell hogy a gyermekeinkért is felelősséggel tartozunk míg kicsi és mindezt meg kell mutatni neki hogy amikor eljön a idő ő is felelősséget tudjon vállalni. Kemény dolog az élet magában is....
.jpg){kind=small}
