Olyan problémával fordulok önhöz,hogy képtelen vagyok társaságban felóldódni és velük együtt nevetni.Sőt ahogy társaságba kerülök,azonnal lebénulok.Ülök egy helyben,magam elé meredve(a földet bámulom),nem merek rá nézni senkire,izzad a tenyerem,remeg a gyomrom a kezem.A köszönésig és a leülésig gond nélkül eljutok,de utána már képtelen vagyok ,,társasági,, ember módjára viselkedni.Egyedül a családom elött tudok rendessen viselkedni.De már ha jön hozzánk valaki akkor is menekülök a szobába és azonnal bezárkózók.sajnos párkapcsolatom-e miatt nincs.A munka helyemen-e miatt utálnak,sőt kín szenvedés mindennap bemennem.Már gondot jelent a bevásárlás,a csekk befizetése is.A hogy ki lépek az utcára már rettegek a gondolattól hogy emberekkel találkozok.Ha az utcán egy ismerős megállít beszélgetni,azonnal lerázom egy ,,nagyon sietek,, szöveggel és iszkolok a helyszínről.23 éves lány vagyok,körülbelül két éve ennyire komolyak a problémáim,előtte is visszahúzódó és csöndes voltam de ennyire nem.nem tudom mi történt velem,de komoly gondot jelent.Attól félek hogy hamarósan már az utcára sem merek majd kimenni. Kb;8 hónapja már egyszer öngyilkos lettem e-miatt,és újra ez jár a fejemben. Egy időbe jártam pszíhíáterhez,de csak erős nyugtatókat irt fel amiktől folyton elaludtam és a munkahelyemen sem tudtam megfelelni. pszihólógúsra pedig nincs pénzem.Meg lehet ebből gyógyulni? És ha igen akkor hogy? Kérem segítsen nekem!!! Előre is köszönöm.