Kedves Doktornő!

21 éves egyetemista lány vagyok. Évek óta szorongással küszködöm, ami depresszióba ment át az utóbbi időben. Nagyon félek mindenféle társas közegben, ehhez társulnak különféle fizikai tünetek. Olyan furcsa szorító érzéseim vannak, ha be kell mennem szemináriumokra és különösen izzad a lábam és hónaljam is. Ezekkel semmilyen probléma nem lenne, de valami miatt az emberek, ha közelükbe megyek állandóan az orrukat fogdossák. Úgy gondolom, undorodnak tőlem. Amikor közlekedem, nem gondolom, hogy el kell ájulnom, mert felszállok a metróra vagy buszra, de pusztán az a cselekvés, hogy a közelemben szinte mindenki az orrához nyúl teljesen kikészít. Állandóan kérdezgetem a környezetemet, hogy ne haragudj, büdös vagyok??? Mindenféle dezodort, stiftet kipróbáltam már. Igényes, magamra sokat adó hölgy vagyok mégis ilyen problémákkal küszködöm. A barátom azt mondta, semmilyen rossz illatot nem érez rajtam, a környezetem mégis folyamatosan megcáfolja ezt.
Már teljesen szorongok, beszűkült az életterem, nem merek menni sehová. Az önsajnálat és sírások tengerében úszkálok. Nem tudok aludni, enni... voltam pszichiáternél, ő cipralexet írt fel, de mióta szedem (10 napja) folyamatosan azt érzem, hogy fáradt, álmos, levert vagyok. Nem beszélve arról, hogy állandó hasmenéssel is bajlódok. Esténként furcsán korog a gyomrom. Nem akarom otthagyni az egyetemet. Okos, értelmes embernek tartom magam, szeretnék boldog lenni és boldogan élni, nem elhagyott kurzusok miatt szorongani. Úgy érzem, hogy körülöttem mindenki normális.
Kérem, segítsen nekem. Mitől lehet ez?