Kérdezz-felelek
Azt szeretném kérdezni hogy frontin tabletta mellé,amiből napi egy db 0,5 szedek,este,bevehetek-e mellé citromfű,és valeriána tartalmú gyógykészítményt,mert sajnos rosszul alszom.Köszönöm a válaszát!
D.Erika.
Igen, nyugodtan beveheti bármelyiket, akár mindkettőt is.
Üdv
Nagyon szépen köszönöm a válaszát, örömmel vettem.
Sajnos elírtam a gyógynövény nevét: aranygyökér (Rhodiola rosea) lenne ami érdekelne. Antidepresszánsként írnak róla, ezért érdeklődök iránta, hogy Mizapin Sol 15 mg mellé szabad-e szedni 200 mg mennyiségben?
Nagyon szépen köszönöm a válaszát és kedvességét.
Üdv.:
Péter
Igen, szedheti az aranygyökeret, Rhodiola roseát a Mizapin mellé.
A Mizapin nem gyógyítja meg, csak elnyomja a tüneteket, ha majd abbahagyja minden visszajön!
Üdv
Szeretnék segítséget kérni gyógyszerkölcsönhatással kapcsolatosan. Mizapin Sol 15 mg-ot szedek lefekvés előtt, és szeretnék napközben angyalgyökér tablettát 200 mg menyiségben szedni mellette. Van valami kölcsönhatás a két szer között? Mit érdemes tudni az angyalgyökérről? Antidepresszánsként aposztrofálják az interneten, de inkább kikérdezném egy szakember véleményét előtte, mint hogy beszedem. Orbáncfő és a Mizapin Sol együttes szedésének nem ajánlásából kiindulva.
Szívélyes válaszát előre is köszönöm!
Üdv.:
Péter
Az angyalgyökér nem tilos Mizapin mellett, mert serotonin-szintet nem emeli, mint az orbáncfű.
Hogy depresszióban jó-e, azt nem tudom biztosan, mert inkább női bajokra ajánlják.
Depresszióra sokkal jobb, ha homeopátiát próbál, szívesen segítek ebben Önnek.
Üdv
Hosszú évek óta kezelnek pánikbetegséggel, szorongással, agorafobiával. Nagyon szeretnénk babát, már többször próbáltam abbahagyni a gyógyszert, de mindig visszaestem, és sajnos újra szednem kell. Paretint szedek. Emellett a gyógyszer mellett vállalható a terhesség, vagy le kell mondjak a babáról? Köszönettel: Anna
Hát sajnos a Paretin mellett pont tilos a terhesség, mert a babánál súlyos, szívfejlődési rendellenességet okozhat.
Ajánlom, hogy gyorsan gyógyíttassa meg magát homeopátiával, ebben szívesen segítek Önnek.A megfelelő szer megtalálását követően heteken belül javulnak illetve gyógyulnak a betegek, attól függően,mióta tart a betegség.
Boldog babavárást mihamarabb!:))
BUÉK!
Üdv
Több hónapja tartó szorongásos panaszom van.Ez úgy jelentkezik, hogy nehezebben kapok levegőt illetve nehezen vagy félve nyelem le az etelt leginkább a folyadékot. Mas panaszom nincs, nem vagyok depressziós jó a kedvem.Két évvel ezelőtt volt transzplantációm azután kezdtem kicsit erezni a nehéz levegovetelt.De inkabb meleg időszakban.Egy eve kihuztak a bölcsességfogam, akkor folyamatosan nehezen kaptam levegőt, nem tudtam enni.Homeopatias készítmény enyhitette a tuneteket illetve a mozgas.De később frontinra is szükség volt.Kb egy honap alatt rendeződött de csak olyan szinten h néha van nehezlegzesem viszont az ivas csak kortyonkent megy.Persze sikerül annyit innom hogy nem okoz problemat de havonta sokszor csak keveset.Szeretnék újra rendes eletet elni. Stresszhelyzet pl vizsga elohozza a tunetet neha.Erre milyen kezeles lenne alkalmas?
Nagyon köszönöm válaszát!
Vera
Szívesen segítek Önnek, a homeopátia egyértelműen meg tudja oldani ezt a problémát.
Persze a megfelelő szert kell megtalálni.
Január 6-tól ismételten rendelek majd a rendelőmben, ha jelentkezik, egyeztetünk időpontot.
Boldog Karácsonyt!
Üdv
Kedves Doktornő!
Abban kérném szíves segítségét, hogy édesapám skizofrén beteg, a risperdal injekció nem segít neki semmit. Ugyanolyan az állapota akkor, mikor szedi és akkor mikor nem kapja az injekciót.Már mindent végigpróbáltak, de hatástalan volt. Ismer e ÖN olyan módszert, ami segítene neki valamit? Homeopátia? meg hallottam arról, hogy a glutén is közbejátszhat. Nem tudom ez igaz e? Köszönöm a segítségét. Andrea
Kedves Andrea!
Elsősorban a kezelőorvosa tud abban segíteni a papájának, hogyha a Risperdal nem használ, akkor mi legyen helyette.
Homeopátia segíthet ilyenkor is, de nagyon nehéz dolog!
Akkor vállalok ilyen beteget, ha gyógyszeresen legalább stabilan van, a homeopátia ugyanis ronthat átmenetileg.
Rossz állapotot nem akarunk rontani még!
Lehet, hogy érdemes lenne megteszteltetni a papát, hogy tényleg Schizopheniás-e vagy egyéb pszichosisa van, pl. hisztériás pszichosis, paranoid pszichosis, stb.
Akkor nem szoktak használni az antipszichoticumok, ha nem egyértelmű a diagnózis.
Nemcsak a glutén, hanem fertőzések is okozhatnak hasonló tüneteket, pl. Toxoplasma fertőzés.
Én a hozzám forduló pacienseknél sokszor csinálok állapotfelérést és cseppeket szedetek a talált toxinok kivezetésére.
De mindehhez kompenzált állapotú beteg, szoros kontroll a család részéről /hogy nincs-e rosszabbodás/, jó együttműködés és így sem könnyű.
Üdv
A párom és boldog párkapcsolatban élünk (én 34, ő 39 éves), mindenféle tekintetben minta értékű, 8 hónapja, ami ugyan nem sok idő. Teljesen elzárkózik a gyerekvállalás témájától is, mondván, hogy életében még nem szeretett soha senkit úgy, mint engem, leélné velem az életét, de gyereket egyáltalán nem akar. Döntsem el, hogy tudok-e úgy is boldog lenni vele, ha nem lesz gyerekünk! Mert, ha csak akkor vagyok vele boldog, ha lesz, akkor ő kevésnek érzi magát mellettem.
A páromat két éves kora óta nem az édesapja neveli, a szülei korán elváltak, majd az édesanyja újra férjhez ment, született egy közös gyerek, egy lány. Állítólag nagyon szépen nevelték őket, jó testvérek voltak, hiányt nem szenvedtek. Amikor a húszas éveiben járt a párom, kiderült, hogy az akkori barátnője szexuális kapcsolatba került a nevelő apjával. Persze a kapcsolatnak vége lett, de továbbra is otthon kellett még élnie ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Az édesanyja megbocsájtotta ezt a férfinek, azóta is együtt élnek. A párom mára minden kapcsolatot megszakított az anyjával és a nevelő apjával is, a testvérével is, az édesapját sem keresi, az apai nagymamáját sem. Igazából senkivel a családjából. Olyan 3 évvel ezelőtt megismerkedett egy lánnyal, akivel a nagy szerelem első heteiben kiderült, hogy egy másik férfitől vár gyereket, és meg is szülte. Persze kezdődött a se veled, se nélküled kapcsolat és vége lett, de közben éltek úgy is együtt kb. 1,5 hónapig, hogy a gyerek velük volt.
A párom azzal indokolja, hogy egyáltalán nem akar gyereket, hogy ő már volt ilyen helyzetben, egyáltalán nem neki való, mert tudja, mennyire zavarta, hogy nem lehetett a gyerektől semmit "csinálni", mekkora kötöttség, stb. De ugye ez egy megalázott helyzetben történt, hiszem más gyerekét szülte meg a "szerelmes" nő, nem a közös döntés eredményeképpen lett közös gyermek.
A kérdésem: tudom, hogy a gyerekkori traumái miatt sérült párom, nem is kicsit. De lehet ezen segíteni, ha ennyire makacsan áll ehhez a gyerek kérdéshez? Én nem kész tények elé állítom, hogy én most azonnal szeretnék gyereket, mert korábban nekem sem fordult meg 34 éves létemre sem a fejemben ez, de mióta őt megismertem, azóta már igen. Persze nem most szeretnék, hanem ha egy-két év eltelik, akkor már igen. Most egyelőre elvi szinten beszélek a témáról, de teljesen elutasít, hogy hiába telik el akármennyi idő, nem fog megváltozni a véleménye.
Pszichoterápiával vagy egyéb módon fel lehet oldani ezt vagy tényleg létezik, hogyha két egészséges ember, akik valóban szeretik egymást, akkor a férfi nem akar majd gyereket?
Köszönöm!
Valószínűleg lehet segíteni a párján, de ehhez előbb neki kell akarnia azt, hogy segítsenek neki abban, hogy ezeket a traumákat feldolgozza.
Amíg ez el nem jön, sok remény nincs, ha már ennyi évesen ennyire elzárkózik, sajnos Önnek meg már nincs sok ideje hátra ebben a kérdésben.
Igaz, hogy manapság később szülnek a nők, de annyival több a kockázat beteg gyerekre.
Pl. 35 év felett már amniocentézis csinálnak az orvosok védelemből, hogy nem beteg-e a gyerek, mert idős az anya.
Üdv
Borderlineban szenvedő 25 éves nő vagyok. Bipolaritással kezdődött az egész kálváriám, gyermekkorom óta tartó folyamatos szorongásaim és krónikus nőgyógyászati betegségeim miatt.
A kérdésem az lenne, hogy a gyógyszeres kezelésem mellé érdemes-e hipnoterápiát választani kiegészítő kezelésképpen, avagy az én esetemben ez nem hozna tartós javulást.
Köszönöm válaszát:
Réka
Igen, szerintem megpróbálhatja a hipnoterápiát is, kérdés, hogy hipnabilis-e?
Viszont javaslom a homeopátiát, ami fantasztikus gyógymód, nagyon ajánlom Önnek, hogy keressen a közelében homepata pszichiátert, segíteni fog!
üdv
Lányom 18 éves és enyhén értelmi fogyatékos. Szexuális sodorhatóság jellemzi. Ez annyit jelent, hogy bárkivel bármikor elmenne az aktuális "barátjának" kívánságait teljesíteni, holott Ő nem szerelmes és nem is áll tartós kapcsolatba vele, de még nem is szereti. Próbáltam vele elbeszélgetni és meggyőzni a helytelen viselkedésről és ennek következményeiről többször is. Ilyenkor belátja, hogy kihasználják és valamilyen szinten látszik egy "kis" bűntudat érzése. De mikor újra "helyzet" elé kerül, ismét sorozatosan elköveti ezeket a cselekedeteit. Képtelenség állandóan a nyomában lenni és ellenőrizni, ha kilép az utcára. Már attól tartok, hogy rossz esetben akár rendőrségi ügy is kerekedhet ebből.
Mit lehet ilyenkor tenni? Lehet-e pszichiáter által vagy más hozzáértő által úgy kezelni, hogy hatásos legyen valamilyen terápia? Lehet-e gyógyszert - nem fogamzásgátlóra gondolok - írni erre a problémára, vagy mi lenne a tartós megoldás e viselkedésnek a felszámolására?
Köszönettel: T. Ágnes
Elnézést, hogy csak most tudok válaszolni.
A lánya esetére konkrétan nem tudok válaszolni, mert ismernem kellene az esetet pontosan.
Általánosságban azt mondhatom, hogy fel kellene deríteni,/pl. egy biorezonanciás állapotfelméréssel lehet/ hogy honnan származik a fogyatékosság, hátha lehet rajta javítani.
Esetleg homeopátiás szerek is javíthatnak a viselkedésén.
Hagyományos /allopátiás orvosok/ libidócsökkentő szert fel tudnak írni, ha indokoltnak tartják.
Üdv dr TV
Én pszichiáter vagyok, így nem egészen tudom miért engem kérdez ez ügyben.
Idegre a neurológusok, izomra a neurológusok és az orthopéd orvosok szakosodtak.
Ezen túlmenően EMG vizsgálatot szoktak végezni neurológusok az izom működésének vizsgálatára, ez elektromyografiai vizsgálat. Hasonló mint az EKG a szívnél, vagy az EEG az agynál.
/Én biorezonanciás módszerrel ki tudok mérni az izomzatban, idegekben méreganyagokat, terheléseket, betegségeket, de ezt a szokványos orvosok nem tudják./
Üdv
Egy 16 éves lány vagyok. Egyke. Anyukám egyedül nevel engem. Apukám 5 éves koromban hagyott el minket, megismert egy másik nőt és külföldre költözött vele. Nem sok emlékem van róla, csak elszórtan néhány. Akkoriban is elég keveset volt velem, de arra emlékszem, hogy nagyon szerettem játszani és hülyéskedni vele. Néha átfut az agyamon, vajon mennyivel lenne másabb az életem, ha ő is a részese lenne, mégse éreztem soha konkrétan a hiányát. Azóta összesen kétszer láttam őt, nem nagyon jár vissza az országba, de olykor az interneten keresztül ír nekem. Anyukám még mindig nagyon utálja apukámat, ezért nem örül neki, hogy néhanapján levelezem vele.
Anyámmal se túl fényes a kapcsolatom. Sose tudtam vele két értelmes szónál többet váltani. Sohase tudott használható tanácsot adni nekem, sose tudott lelki vigaszt, érzelmi támaszt, megnyugvást nyújtani számomra. Mivel egymaga kell, hogy eltartson kettőnket nagyon sokat robotol és mire hazaér a munkából általában hulla fáradt és teljesen kész van idegileg. Mindenféle különösebb ok nélkül rengeteget ordibál velem, nagyon türelmetlen, mindenbe beleköt és kritizál. Teljesen az idegeimre megy. Most már odáig fajult a dolog, hogy inkább elkerülöm őt és azt, hogy beszédbe kelljen elegyednem vele, mert ha rajta múlik veszekedésbe torkollik az egész. Állandóan dühös vagyok rá, de nem akarom ezt kimutatni, mert tudom, hogy neki is nehéz. Inkább bezárkózom a szobámba, hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi konfliktus, de mostanában már egyre kevésbé viselem el az ebből fakadó magányt, úgyhogy a barátaimmal császkálom valamerre, vagy a nagyszüleimnél alszom.
Nincs óriási haveri köröm, nem szokásom bájologni a fél várossal, de van 4-5 barátnőm, akikkel nagyon közeli kapcsolatot ápolok. A nagyszüleimen kívül ők a napsugarak az életemben. Boldog vagyok, hogy vannak nekem.
A fiúk terén sajnos nincs ekkora szerencsém, pedig már egész kicsi korom óta nagyon vágyom az ellenkező nem társaságára. Néha szoktam pszichológiát olvasni, mert érdekel, többek között Freudot is és ő is szót ejt a gyermeki szexualitásról, hogy a gyermekeknek is van szexualitásuk. Ez teljesen rendben is van. Én mégis mindig úgy éreztem, hogy részemről ez meghaladja a normális szintet. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy egész kicsi koromtól kezdve rossz és romlott gyereknek érezzem magamat. Ugyanakkor ez a szégyenérzet fokozta is a szexuális izgalmamat. Már óvodáskoromban is állandóan a szex körül forogtak a gondolataim, mindenről erre asszociáltam. Ennek persze megvoltak a maga előnyei is. Általános iskolában sikerült a társaimat lehengerelnem a perverz vicceimmel, fantáziámmal. Ugyanakkor a srácok inkább a csapat mókamestereként és haverként tekintettek rám. Amikor mint lány a fiúhoz próbáltam közeledni feléjük azt rendszerint elutasították, ráadásul volt, hogy kifejezetten durván. 7 éves koromtól kezdve már rendszeresen önkielégítettem a lakásban található tárgyakkal és felnőtt filmeket néztem, 14 éves koromra pedig már saját vibrátorokat is sikerült beszereznem otthonra.
10 éves koromra már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a velem egyidős fiúk iránt. A 40 év körüli férfiak voltak azok, akik igazán felkorbácsolták bennem a szexuális vágyat. A korosztályom az idő múlásával egyre kevésbé érdekelt és én sem érdekeltem őket. Az idősebb férfiak viszont rendszerint kimutatták irányomba, hogy tetszem nekik és velük könnyebben találtam meg a közös hangot. Az edzőmmel egy tábor alkalmával kicsit össze is melegedtünk, amikor 14 éves voltam, de a behatolás nem történt meg, csak szájjal kényeztettük egymást. Ez volt az első és utolsó komolyabb szexuális élményem, azóta csak elvétve csattant el egy-két csók, szóval még a mai napig szűz vagyok. Viszont nagyon nehezen bírom türtőztetni magamat, mert nagyon kívánom már a szexet.
Szerencsére a nyári szünet alkalmával egy picikét elterelődött erről a figyelmem, mert sok a szabadidőm és igyekszem mindig csinálni magamnak valamilyen programot. Múlthéten például a nagyszüleimnél töltöttem az egész hetet, mert anyukám felutazott a nővéréhez Pestre, én meg nem szerettem volna egyedül maradni a lakásban. Velük egyébként is nagyon jó a kapcsolatom és örültek neki, hogy többet leszünk együtt. Ők nem olyanok, mint az átlag nagyszülők. Tatám 65 éves, de nagyon fiatalos, mindig bakancsot, farmert és bőrdzsekit hord. Lófarokba kötött vállig érő haja és bajusza van. Sokat sportol, úszik és motorozik, néha engem is elvisz magával egy-két motoros bulira, amit nagyon élvezek. Egy kisvárosban élünk és ő kb. az egész várossal jóban van, mert nagyon barátkozós, közvetlen és vagány. Mamám 63 éves, amolyan háziasszony típus, mert imád sütni, főzni, de ő is nyitott az új dolgokra. Pont ezt szeretem bennük, hogy míg anyukám rendkívül konzervatív, felszínes és pesszimista gondolkodású, ők nagyon szabad szellemiségűek, akárcsak én és sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Ők maguk is és a kapcsolatuk is rendkívül kiegyensúlyozott.
Egyik éjszaka túlzottan is sikerült erről megbizonyosodnom. Általában az MP3 lejátszómmal a fülemben alszom, de akkor sehogy se jött álom a szememre, ezért elhatároztam, hogy verseket írok, amíg el nem álmosodom. Ekkor hallottam meg a nagyszüleim szobája felől kiszűrődő hangokat. Teljesen ledermedtem a nyögések hallatán. Tudtam, hogy jó a házasságuk, de meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is hallani fogom őket a legintimebb pillanataik közben és hogy őszinte legyek, nem is nagyon vágytam rá. Annak ellenére, hogy kellemetlenül érintett a dolog, mégis volt valami izgató abban, hogy hallottam őket elélvezni. Tatám egyre szaporább, mélyről jövő, férfias nyögdécseléseit kifejezetten izgatónak találtam. Nagyon szégyelltem és szégyellem magamat emiatt, de egy kicsit felizgatott. Általában véve is minden kis apró ingerre izgalomba jövök és megszoktam, hogy pornónézés alatt is vizuális és auditív ingerekre gerjedek be. Ez viszont más volt és nagyon rosszul éreztem magamat, amiért kívántam, hogy magamhoz nyúljak. Talán pont ez az erősödő szégyenérzet volt az, ami ráadásképp hozzájárult ahhoz, hogy izgatónak találjam ezt a szituációt és a tudat, hogy most nem lenne szabad felizgulnom, mert ez egyszerűen undorító. Másnap alig bírtam a szemükbe nézni, persze próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Erre csak rátett még egy lapáttal, amikor tatám a beszélgetés közben átkarolt engem. Még élt bennem a tegnapi bűntudat, ugyanakkor minél inkább tiltakoztam ellene felsejlett bennem a hang, ahogyan tatám elélvezett. Az érintésébe belebizseregtem. Utáltam és utálom magamat. Teljesen össze vagyok zavarodva és meg vagyok ijedve, hogy hogyan lehetek ennyire undorító. Hogyan érezhetek ilyet? Tudom, hogy ez nem normális és beteges és az is, hogy egyáltalán megfordulnak a fejemben ilyesmik. Természetesen nem akarok tőle semmi szexuális jellegű dolgot. Még belegondolni is rossz. Azóta szörnyen rosszul érzem magamat és szégyellem magamat. Azon gondolkodom, hogy fordulhatott egyáltalán elő, hogy ilyet érezzek? Teljesen össze vagyok zavarodva.
Elnézést kérek, hogy ennyire mérhetetlenül hosszúra és részletesre sikeredett a levelem, de tényleg szeretném megtudni a problémám valódi okait és azt, hogy hogyan tudnám megszüntetni magamban ezeket a gondolatok és érzéseket! Azért lett ilyen terjedelmes a leírás, mert féltem, hogy nehogy kihagyjak olyan dolgokat a történetből, amik esetleg fontosak lehetnek ennek elérése érdekében! Nagyon össze vagyok zavarodva és undorodom magamtól. Mennyire számít betegesnek vagy normálisnak a helyzetem? Félek, hogy beteges vagyok!! Várom mielőbbi válaszát!
A Te korodban ezek a dolgok,miket leírtál, teljesen rendben lévőek. Így, ahogy leírtad, teljesen normális.
Nincs semmi bajod, ezeket más is így érezte volna.
Sokszor vannak visszás, felemás szituációk, amiktől megijed az ember, aztán majd a helyére kerül, elhalványul, később csak nevetünk rajta.
Nyilván az édesapád hiánya, anyád túlterheltsége és az,hogy lány vagy, féltékeny anyádra /Freud/ha akarod, ha nem - nem könnyítik meg a helyzetedet.
Szerintem ne agyalj ezeken ennyit, élvezd a nyarat!
Szia:
A Sepia segíthet, de nem biztos, de ha segít is nem ebben a potenciában, viszont magasabb potenciában,hogy hányas kell, azt így nem tudom megmondani, csak ha eljön. :)
A gyógynövények ilyen esetben sokszor kevésnek bizonyulnak.
Homeopátiás hormonok biztos tudnak segíteni, szívesen segítek ebben,
kell alkati szer is,
vannak alkatok, akik nehezebben esnek teherbe.
Aug.10-20ig szabadságon leszek, de utána ha felkeres, összeállítom Önnek a megfelelő alkati szert, mellette a hormonszereket.
Géppel meg tudom mérni,ha szeretné, hogy milyen terheltségei vannak, amik akadályozzák a teherbeesést és ki kell vezetni ezeket esetleg, szóval bőven van lehetőség.
Üdv
42éves nő vagyok,sajnos több mint 17éve pánikbeteg :-( már szerintem minden gyszert kipróbáltak rajtam,több -kevesebb sikerrel. Voltak jó periódusaim,de sajnos most nagyon mélyen vagyok. Lassan egy éve nem merek vezetni(értékesítési vezetőként dolgoztam,heti 1500-2000km-ert vezettem le)jelenleg már a lakásból sem merek kilépni.Több hete félek az estéktől,nem merek egyedül lenni. Félek a haláltól,pontosabban félek már mindentől.Annyira szeretnék már meggyógyulni!!!Szeretnék ismét magabiztos,önálló,vidám nő ,anya és társ lenni.A pszichiátriai szakrendelőből elküldtek pszichológushoz(17é után),hát nem tudom,hogy milyennek kell lennie,de a két konzílium amin voltam,úgy érzem nem volt valami hatásos. Tudom,nem lehet pikk-pakkra meggyógyulni,de a képek nézegetése borzasztó volt,a házi feladatokról amiket kaptam,ne is beszéljek:fénymásolt 1988-as tanulmányok,összefoglalók,tesztek stb alkotják. Már többször elkezdtem az olvasásukat és elvégezni a feladatokat,de csak a hatalmas szorongás fokozódott még erősebbre.Tehetetlennek érzem magam.Gyógyulni akarok,vidám,kiegyensúlyozott és nem utolsó sorban boldog akarok lenni.Jelenleg 2x1 Xanax SR0,5mg minden este 1db Stimulotont,két naponta felváltva reggel fél Stimulotont vagy 1Floxetet kell szednem. De a folyamatos szorongás a rosszulléttől való félelem,a beszűkült életterem a gyógyszerek szedése mellett sem javult. Kérem segítsen!!!Mit tegyek??? Várom megtisztelő válaszát!Köszönöm. Üdvözlettel:Melinda
Szívesen segítek, mert már sok pánikbeteget meggyógyítottam, sok agorafóbiásat is/aki nem mer kimenni/,homeopátiával.
Minden tünetcsoportnak /pánik, depresszió, alvászavar, félelem ettől-attól, pl.utazástól,haláltól, vezetéstől, vizsgától, egyedülléttől,stb./ megvannak a szerei, csak ki kell választanom az Ön elmondása, tünetei, jellemzői segítségével.
E mellett az Ön saját szerét is ki kell keresni, hogy stabilizáljam az idegrendszerét.
A homeopátia végleg gyógyít.
Sokszor nem könnyű műfaj, sok gyógyszer van, meg kell a megfelelő potenciát- erősséget találni, de sokkal jobb, mint így tengődni gyógyszereken, amik nem gyógyítják meg, viszont mellékhatásokat okoznak.
Aug.10-20 ig szabadságon vagyok, de előtte még talán van hely, vagy 21-e után szívesen fogadom megbeszélés szerint.
Várom szeretettel:
A 20 éves lányom ügyében fordulok Önhöz.
Június elején kezdődött a problémája, vagyis egyik pillanatról a másikra elkezdett zsibbadni az egész teste. Ha lehajtotta a fejét, az egész gerincén is végigfutott a zsibbadás és a talpát mintha tűvel szurkálták volna. És nem érzett vele semmit szinte, pl nem érezte a járólap hidegét, ha mezítláb állt rajta. A hasa is zsibbadt a kezei is, mindenütt. Ekkor neurológus orvos megvizsgálta és mindent rendben talált. Vért is vettek, ott is minden rendben volt. Javasolták, szedjen magnéziumot, el is kezdte.
Később ezekhez a tünetekhez járult, hogy a bal vállában folyamatosan érezte a szurkálást és egyfajta "belső" viszketést, ha hozzáért a ruha, akkor még intenzívebben érezte. A bal kézfejét, az ujjait pedig görcs húzta a tenyere felé folyamatosan. Ekkor belgyógyászhoz mentünk, aki a magnézium mellé Milgammát javasolt szedni. Kb egy hónap után enyhültek a tünetek, már nem zsibbad máshol, csak a karja és a keze, különösen a bal. Elmúlt a szúró, viszkető érzés is, és már a talpával is érzett. Viszont a bal karja és főleg a kézfeje és az ujjai szinte be vannak kötve, elég nehezen tud fogni vele, még a könnyű dolgok is kiesnek a kezéből. Ha megfogom a kezét, nagyon halványan érzi csak.
Amikor kezdődtek a tünetei, akkoriban fejezte be a vizsgáit. Mindenki azt mondta, hogy ez a stressz miatt van. De nem viselte meg a vizsgaidőszak egyáltalán, sőt még ennyire sosem vette könnyedén az akadályt. Magabiztosan vizsgázott és jó lett az eredménye is. Igaz, volt egy állásajánlat, amire nagyon számított, mert stabil ígéret volt, aztán mégsem jött össze. Ez azért kellemetlenül érintette ugyan, de aztán egészséges gondolkodással túl tudta tenni magát rajta, sőt már örül is neki, így nyitva áll az út, hogy távolabbi céljaival tudjon foglalkozni. Szóval lelkileg oldott és pozitívan gondolkozik.
Ami zavarja az az, hogy két hónapja szenved ezektől a tünetektől és mivel kozmetikus a végzettsége és jelentkezett is néhány vendég, nem tudja elvállalni, mert a bal keze "merevsége" miatt képtelen a finom mozgásokra és fogni.
Kedves Doktornő, mi lehet az oka ezeknek a tüneteknek? Miért csak részleges javulás következett be vajon ilyen hosszú idő alatt? Miféle kezelésre volna szüksége ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjön?
Válaszát nagyon szépen köszönöm!!!!
Tisztelettel: Gabi
A lánya tünetei kicsit furcsák, talán nem elsősorban stresszre gondolnék mégsem.
Érdemes csináltatni esetleg egy Borrelia fertőzésre tesztet, pl. az Istenhegyi klinikán csinálnak, de ha negatív, sajnos akkor is lehet, hogy ez Lyme kór, és Borrelia okozza.
Lehet vírus is vagy más, azt ők nem fogják tudni kimérni.
Talán miután friss eset, kimutatja a teszt, de sokszor így sem.
A Salvia mérőműszeremmel ki lehet mérni, hogy mi terheli az idegrendszert, hogy ilyen tüneteket produkál, ha eljön, szívesen segítek.
Aug.10-20 szabadságon leszek.
Üdv
azt szeretném kérdezni, hogy a gyógyszert fölíró orvos látja-e (mármint ha utána akar nézni), hogy a beteg mikor váltotta ki az általa fölírt receptet? (Csak arról van szó, hogy elszámoltam a gyógyszert, és volt még. Ezért 1 nappal később váltottam ki, és lehet, hogy egyáltalán nem is lenne ideje az orvosnak, hogy utána nézegessen a dolognak. Viszont ha mégis, és láthatja, akkor az ellentmond annak, amit mondtam korábban, hogy mennyi van...
Előre is köszönöm
Nem, az orvos egyáltalán nem látja,hogy mikor váltotta ki a beteg a gyógyszert.
Nyugodt lehet efelől.
Ha mégis kiderülne - bárhogy - akkor az orvosnak el kell hinnie az igazat, hogy elszámolta, legalábbis én szoktam hinni a betegeimnek.:)))
Üdv
Azon problémával kerestem meg Önt, mert a legjobb barátnőm mostanában (1-2 hónapja) arról beszél nekem, hogy minden este valami szörnyűségekről álmodik, hol gyilkosság, hol pedig különböző szörnyek jelennek. Eddig ez rá nem volt jellemző. Az érettséginek vége emiatt nem stresszel párkapcsolatában ( 1,5 éve van neki) előfordulnak kisebb konfliktusok, de mindig sikerül rendezniük a problémákat. Egyedül ez miatt szokott stresszelni, meg maga alatt lenni.
De aggasztja a dolog, hogy ez miatt nem tudja rendesen kialudni magát, mert felriad és idő kell mig visszaalszik.
Kérdésem ezzel kapcsolatban, Ön szerint mi állhat ennek a hátterében? vagy mit tudna tanácsolni?
Válaszát nagyon szépen köszönjük
Az ilyen típusú problémák régi, elnyomott érzelmi stressz következtében szoktak előfordulni, és hogy miért most: akkor foglalkozik a szervezet valamivel, ha a többi sürgős dolgát már elvégezte, tehát felszabadul energiája a régi dolgokat helyretenni.
Homeopátiával kiválóan megoldható, megvannak a rémálom szerei, melyek közül homeopata orvosnak ki kell választania a barátnőjének megfelelőt.
Szedi az illető a megfelelő szert, megfelelő adagolásban, megfelelő ideig, majd abbahagyja, és megoldódott a dolog,- ennyi az egész!
Üdv
Szorongásra gelsemium 15 CH, aconitum napellus 15 CH illetve acidum arsenicosum anhydricum 15 CH szereket kaptam, illetve szedtem, kb 4-5 héten keresztül. A fizikai tünetek nagy része enyhült, mentális téren viszont felerősödött. Olyan érzésem van, mintha álomszerű lenne körülöttem minden és saját magam is, zavar, ha bárki rámnéz, erős szorongás lesz úrrá rajtam. Ezek a dolgok eddig nem voltak jellemzőek, ki sem mozdulok otthonról, reggel is kedvetlenül kelek fel. Ezek korábban nem jelentkeztek. Érdeklődnék, hogy Ön szerint folytassam tovább a felírt szerek szedését (most egy olyan 4-5 napra leálltam velük, de változás nem következett be semmilyen irányban), vagy érdemes változtatni valamelyiken? Véletlenül belefutottam az interneten az Alumina nevű szerbe, ami az adott cikk szerint hasonló tünetek kezelésére való, de ez alapján nem akartam ,,önállósítani" magam. Előre is köszönöm a válaszát!
A leírás alapján arra gondolok, hogy van még olyan szer, amire szüksége lenne.
Hogy ez mely szer, azt a kezelőorvosával kell Önnek megbeszélnie.
A mentális téren megjelenő tünet - ha teljesen új, akkor az más szerre utal.
Ha volt, de erősödött a tünet, akkor dóziskorrekciót kell végrehajtani, az orvosa feladata.
Természetesen nem jó, ha önállósítja magát, mert az interneten a szerekről nagyon kevés van fent ahhoz képest, hogy mi homeopaták mit tudunk róluk!!!
Ezen kívül bizonyos szerek kioltják egymást, vagy fontos, hogy mely sorrendben következnek, ezt Ön úgysem tudja kitalálni.
A homeopátia orvos kezéhez rendelt gyógyító módszer- törvény szerint, még akkor is, ha sokan diploma nélkül űzik!!!
üdv
A férjem rendszeresen maszturbál.Ebben nem találok semmi kivetnivalót,néha én is megteszem,valamint a házaséletünk is rendben van.9 éve vagyunk együtt,heti 2-3 aktus meg van,néha egy nap kétszer is.
A kérdésem az lenne,hogy az normális,hogy akkor is maszturbál titokban a paplan alatt amikor én otthon vagyok?Egyszer rajtakaptam,szerinte normális,és állítása szerint nem szokott előfordulni,csak akkor éppen ahhoz volt kedve!
Én fújom fel az ügyet?Mert szerintem ha otthon vagyok,inkább nekem kéne kielégítenem,és nem saját magát.
Válaszát előre is köszönöm!
Sokfélék vagyunk, előfordulhat, hogy valakinek sokkal nagyobb a szexuális étvágya,mint a másiknak, és egyúttal lusta a kapcsolatában kielégülni mindig, mert akkor a másikra is figyelnie kell, különben meg csak simán csinálja. Szerintem ennyi.
Üdv
Köszönöm előző válaszát.
A tegnapi naptól a sírás is abbamaradt, valamint igazából már csak a szédelgés és minimális zsibbadás áll fenn (az sem egész nap) Ezek szerint jó úton haladok? Lassan vége?
Köszönöm!válaszát!
Örülök, ha javul, bár a sírás nem szokott elvonási tünet lenn, reméljünk minden jót.
Üdv
Xanax-ot szedtem 7 hónapig. 3x0,5mgosat. Szépen lassan csökkentve először 2x0,5mg, majd 1x0,5mg, most pedig 8 napja nem szedem a gyógyszert. A cél az volt, hogy el tudjam hagyni. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nincsen rá szükségem és nem is hiányzik, csak a mellékhatásoktól szenvedek. Belső remegés, kéz zsibbadása, szédelgés, sírás. Ezek állnak fenn. Tudom, hogy képes vagyok a gyógyszer nélkül élni, van célom, meg is tettem az első lépéseket! Pszichésen már teljesen rendben érzem magam. Igazából a tünetek zavarnak, a kérdésem az, hogy meddig tarthatnak ezek a tünetek?
Az első pár napban hányinger, ízületi fájdalom, magas gyomorsav, fokozott érzékenység, fényérzékenység is jelen voltak. Ezek azonban már elmúltak. A fenti mellékhatások állnak még fenn.
Most Magne B6-ot szedek, valamint étrend-kiegészítőt. Este pedig Herbária Nyugtató teát iszom, ami teljesen gyógynövényi.
Várom megtisztelő válaszát!
Mindenkinél egyéni, hogy elvonási tünet meddig áll fenn, általában 2 hétig szokott.
Ha még ezután is fennállnak tünetek, akkor is érdemes még várni kicsit, hátha Önnél lassabban múlik, ha pedig mégsem múlik, akkor felmerül,hogy nem elvonási tünet, hanem szüksége lenne a szerre, vagy valami más meg9oldásra, mert akkor esetleg ezek betegségtünetek is lehetnek.
Üdv