Életem nagy csalódása

Szomorú történet, de szerencse, hogy a gyermekeiben legalább megtalálja a boldogságát. Sajnos ez bármelyikünkkel megtörténhet, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű az illető férfi. De azért ne veszítsük el a férfiakba vetett hitünket, hiszen szerencsére több a rendes köztük, mint az ilyen pénzhajhász.

Én szinte biztos vagyok benne, hogy voltak előjelei a dolognak. Tehát én is csak azt tudom javasolni, hogy jobban nyissátok ki a szemeteket, ne hagyjátok, hogy elborítsa a "rózsaszín köd"! Ha figyelmesek vagytok, akkor a levélíróéhoz hasonló "rossz lépésektől" kímélhetitek meg magatokat!

Hmm, nem tudom, szerintem igaz az a mondás, hogy kettőn áll a vásár! De biztos voltak ezeklnek a dolgoknak előzményei is. Lehet a szerelemtől vak voltál?

Már az elején kiderül és le is írod mi volt a baj talán.
"első, rosszul sikerült házasságom után a másodikba menekültem... "

Khmm, itt megint előjön az szemlélet, hogy csak a pasi lehet hibás? ne már!

Sziasztok, szerintem azzal van a baj, hogy megfordult a sorrend. Az emberek nagyrésze teljesen természtesnek tartja, hogy ha egy illető tetszik, akkor a szexuális kapcsolathoz nincs szükség komolyabb megismerkedésre, a házasság meg 'ráér'. Ezzel nem azt mondom, hogy a cikk írója így gondolkodik, hanem hogy mivel ez az általánosan elfogadott, ezért elfeledkezünk a tényleges udvarlásról, és az igazi megismerkedésről.
Hogyha biztos lábakon áll egy házasság - amihez persze két egymást jól ismerő ember kell - akkor az nagyon jó tud lenni!
Kedves Cikkíró! Ne add fel a reményt! Vannak normális férfiak!

"Vannak normális férfiak!"

Erre én vagyok az élő példa! És remélem, rajtam kívül még jópáran.

Igen, előjelek MINDIG vannak, csak sajnos a rózsaszín köd miatt, ezeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni:( Nem könnyű "ésszel" szerelmesnek lenni, hiszen, ha túl realisták vagyunk, pont az érzés lényege veszik el.... persze ilyen esetek elkerülése miatt jobb lenne, de ez mégsem így működik;)

Kedves Napsugar_Csana! Teljesen egyetértek Veled!

Kedves Kedvesferenc! Ha ez valóban így van, irígylésre méltó a párod!

Én is azt mondom, hogy két ember kell egy kapcsolathoz, és két ember kell ahhoz is, hogy megromoljon, szétmenjenek. Szóval, én nem hiszem, hogy egyedül csak a pasi volt a hibás, csak általában mindenki a saját szemszögéből állítja be a dolgokat. Én azért meghallgatnám a másik fél álláspontját is!

Én meg azt mondom, ha valaki menni akar, had menjen.
De biztos nem a nő a hibás, mert a pasi zsebre vágta a 3 milliót!

Hat gyerek, azt hittem ilyen csak a múltban létezik. El tudom képzelni akkor, hogy nem könnyű. Viszont, amit írsz, hogy boldog vagy és büszke a gyerekeidre, annak csak örülni lehet.
Én is azt mondom, ha elment, nem kell utána keseregni, mert nem érdemli meg az ilyen. De a harmadiknál csak óvatosan, inkább keresd a saját kikapcsolódásodat alkalmi ismeretségen keresztül, mint összekötni az életedet egy bizonytalan jövő érdekében.

Szia Éva!
Először is hadd gratuláljak! 6 gyermek (lehetsz minimum 40) után is fiatalosan nézel ki!
Nem derült ki, hogy a nagyoknak is ő a papája, vagy csak a kicsiknek de ha csak a kicsiknek, akkor is lehúztatok minimum 15 évet együtt. Erre bajosan lehet azt mondani, hogy csak az állampolgárságod kellett neki. Ennyi időn keresztül nem lehet szimulálni (amennyiben az illető nem pszichopata) És 15-20 éven keresztül nem lehet vakon szerelmesnek lenni, hogy ne lássam a másikat és csak jönnek és jönnek a gyerekek...
Románia 2007-ben csatlakozott. 2 éve még jó lehetett a kapcsolatotok, mert bevállaltad a legkisebbet. Vagy már akkor is társnak szülted magad mellé a megromló kapcsolatba? (na, ezzel a hozzászólásommal nem leszek valami népszerű )

Szerintem a kapcsolatokban nincs csak szenvedő és csak pusztító fél. A tűrés, hallgatás, félrenézés is pusztítja a kapcsolatot, nem csak az aktív disznóságok.
Minden ehhez hasonló csalódás hatalmas önismereti fejlődésre ad lehetőséget. Ha már csillapodott a csalódottság, az ember magába nézhet, hogy mit miért csinált. Minden pillanatban egy korábbi döntésünk következményét éljük. Ha ez megértjük, akkor szépen... derűsen haladhatunk tovább az úton.