Vekerdy: "Topmenedzser abból lesz, aki gyerekkorában szabadon játszhatott"

Kercsó Dorottya | 2020-06-11 11:34

Vekerdy Tamásnak nagyon markáns véleménye volt a korai nyelvtanulásról, a szabad játékról, és a babakori fejlesztésről. Te egyetértesz vele?

Évtizedek óta nem látott régi barátokkal ülünk egy kerti partin. A harmincas éveink közepén járunk – a társaság jó része kisgyerekes, vannak, akik még nem alapítottak családot, és ott vagyok én a kiskamaszaimmal.

„Ádi lassan elhagyja a pelenkát” – mondja az egyik anyuka.
„Ó, Panni még csak most lesz kétéves, de már egy hónapja nincs pelusunk éjjelre sem. Folyékonyan is beszél, a szomszéd kisfiú fél évvel idősebb nála, de még mindig nem érteni, mit mond. Mondjuk mi sokat beszélünk hozzá, biztos, hogy az okozza” - számol be egy másik.
„Dávid sem beszél még folyékonyan, de mi szinte csak angolul szólunk hozzá, valószínűleg azért. Szerintem most ez a legfontosabb. A nagyszülők kicsit sérelmezik, hogy nem tudnak vele beszélgetni, mert Dávid nem tud magyarul, de majd az oviban megtanul” – tette hozzá a harmadik anyuka.

Én ennél a pontnál csatlakoztam a gyermektelenek klikkjéhez, mert egy percig sem bírtam tovább.

A versenyeztetés lélektana

Persze értjük a kisgyerekest is. Tele kétséggel, megfelelni vágyással valóban abban méri a szülői kompetenciáját, hogy a gyereke előbb hagyta-e el a pelenkát, mint a szomszédé. A gondos szülő tudja, hogy gyerekkorban dől el sok minden, és nem szeretné a gyerekét megfosztani a soha vissza nem térő lehetőségektől – ezért hordja már babaként fejlesztésre, íratja be versenysportra, nyelvtanfolyamra, informatikára és ki tudja még mire óvodás korában, ezért viszi minden nap autóval három várossal odébb az elit általános iskolába.

Pedig régóta tudjuk, hogy az életben való érvényesüléshez nem az irányított fejlesztés, a korai tanfolyamok és a totyogós korban felmutatott eredmények szükségesek. Hanem valami egészen más:

„A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja, csak hülyék vagyunk, és nem tudjuk megállni. Éppen hogy abból lesz jó eséllyel topmenedzser, aki gyerekkorában szabadon játszhatott, akit dögönyöztek és csiklandoztak, és nem volt baj, ha kamaszkorában lerontotta a jegyeit” – vélte Vekerdy Tamás.

A szabad mozgás fejlesztő hatásai

A legendás gyermekpszichológus véleményét tudományos eredmények is igazolják. Ma már széles körben ismert tény, hogy a szabad játék – főleg az olyan klasszikus gyerekes tevékenységek, mint a fára mászás, a biciklizés vagy a bukfencezés – olyan agyi pályákat aktiválnak, amelyek megkönnyítik a nyelvi fejlődést, az írás-olvasás tanulását, így végső soron ezek a jó iskolai teljesítmény zálogai. A fáról lemászó, az ágakat a lábával kitapogató gyerek sokkal jobban tornáztatja az agyát, mint az, akit ettől féltésből eltiltanak, és inkább a fejlesztő foglalkozásra küldenek.

(Olvasd el ezt is: Okos gyereket akarsz? Engedd fára mászni!)

„Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk. Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni” - mondta el Vekerdy Tamás számtalan alkalommal.

Hány gyereknek adatik ez meg ma? Hányat engednek közülük sarazni, gilisztát megfogni, "veszélyes" játékokat játszani? Hányan vannak ma még, akik mögött nem lohol az anya a folyamatos tiltásaival: „Leesel!”, „Koszos leszel!” „Bele ne menj a pocsolyába!”, „Ne rohangálj össze-vissza, játssz inkább értelmesen!”? Sajnálatosan kevesen vannak. Azok a szülők, akik annak idején még szabadon játszhattak, egyre kevésbé szeretnék ezt a lehetőséget a saját gyerekeiknek megadni.

(Olvasd el ezt is: Túlféltés és mentális zavarok - mi lesz azokkal, akik felnőttként találkoznak először a veszéllyel?)

Pedig érdemes lenne félretenni a megfelelési vágyat, semmibe venni a játszótéri anyukák rosszalló pillantását, és biztosítani a gyerekeinknek az önfeledt gyermekkort. Tudományosan bizonyított tény, hogy boldogabb és sikeresebb felnőttekké válnak tőle.