A döntés egy esetben könnyű: ha ismerjük a saját gyerekünket, ha megbízunk benne, valamint ha tudjuk, hogy elfogadja és be is tartja azokat a szabályokat, amiket a bulival kapcsolatban megszabunk. Mert szabályoknak lenniük kell, ez teljesen világos. Nyilvánvalóan senki nem szeretne a buli másnapján megrongált lakásba hazatérni, törött ablaküvegeket javíttatni vagy a szőnyegpadlóból kiszedegetni a beletaposott csikkeket.
Elsőként azt kell eldöntenünk, otthon maradunk-e a buli idejére, vagy házon kívül töltjük az estét. Nem árt, ha az első házibulinál – ahol már nem a tortán lévő marcipánfigurák és a lufik körül fog forogni az ünnepelt figyelme, és a málnaszörpöt felváltja a kóla – a szülők otthon maradnak. Értessük meg csemeténkkel, legyen ez adott esetben bármilyen nehéz feladat, hogy neki is jó, ha a hálószobában olvasva, tévézve töltjük az estét. Magyarázzuk el neki, hogy nem fogjuk őket fölöslegesen zavarni, nem fogunk felbukkanni váratlanul a nappaliban, de kéznél leszünk, ha bármiben segítségre szorulna akár ő, akár valamelyik vendége. Ugyanakkor tudatosítsuk saját magunkban is, hogy ezt az ígéretünket mindenképpen be kell tartanunk, és valóban nem futkoshatunk ki percenként a kamaszok közé, csak azért, mert úgy ítéljük meg, túl hangosan nevetnek vagy táncolnak.
Hozzávalók:
50 dkg liszt
50 dkg tehéntúró
50 dkg margarin
1,5 evőkanál só
1 tojás a sütemény tetejének megkenéséhez
díszítéshez reszelt sajt, szezámmag, mák, lenmag, stb.
Elkészítés:
A tésztához valókat alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk, majd folpackba csomagolva egy éjszakán át pihentetjük. Ez a fázis el is maradhat, de az biztos, hogy pihentetés után sokkal finomabb lesz a stangli.
1 centi vastagra nyújtjuk a tésztát, megkenjük a tojással, megszórjuk sajttal, magokkal, tetszés szerint. Derelyevágóval csíkokra szabdaljuk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és 180 fokos sütőben pirosra sütjük. Vigyázzunk, ne süssük túl, amikor kivesszük a sütőből, inkább legyen az az érzésünk, hogy még nincs teljesen kész a tészta. Ne barnítsuk meg, mert akkor kiszárad.
Hozzávalók:80 dkg csirkemáj
40 dkg pecsenyeliba máj
20 dkg vaj
2 fej vöröshagyma
2 babérlevél
1 teáskanál őrölt majoranna
1 teáskanál kakukkfű
0,5 dl konyak (alkoholtartalma a főzés közben elpárolog, de az íze megmarad)
bors
só
mustár
ketchup
Elkészítés:
A májakat megtisztítjuk az erektől, hártyáktól, miazmástól, majd egyforma darabokra kockázzuk. Kb. 5-6 dkg vajon puhára dinszteljük az apró kockákra vágott hagymát, rádobjuk a májat, a fűszereket, a só kivételével, és erős tűzön fehéredésig sütjük a májat. Amikor már nem nyers - ezt nem árt leellenőrizni egy darabka kettévágásával -, ráöntjük a konyakot, és még mindig nagy lángon egy-két percig sütjük a májat vele. Félretesszük, langyosra hűtjük.
Amikor már nem forró, késes betétű aprítóba tesszük, megforgatjuk, és ízlésünknek megfelelően darabosabbra hagyjuk, vagy pépesre keverjük. És ekkor kezdődik a dolog lényegi része, az ízesítés. Kóstolgassuk szorgalmasan a pástétomot, ekkor kerüljön sor a sózásra is.
Csinos edénybe kanalazzuk, tetejét leöntjük kakukkfűvel ízesített olvasztott vajjal, ez légmentesen lezárja a pástétomot.
Túl vagyunk az első komoly házibulin. A lányom, aki most 20 éves csak kisebb korban igényelte a szülinapi bulikat, még általánosban.
Most lett 18 éves a legnagyobb fiam. A 16.-on már tartottunk meglepibulit, nagyon jól sikerült, délután volt, a férjemmel elmentünk moziba, sétálni. Este 9-re vége volt.
Most 3 napra utaztunk el és szóltunk, hoyg rendezhet bulit. Otthon volt a lányom is és az ő 25 éves barátja, akinek nagyon örültem. Ha bármi durva lett volna, akkor ő rendezte volna.
30 embert hivott meg a fiam, nem kevés. A mi szobánkba bepakoltuk a virágokat mielőtt elmentünk és azt zárt övezetnek nyilvánitottuk, csak a hazaiak mehettek be. A 16 éves fiam is hivott pár barátot, ők szép csöndben eliszogattak az ő szobájában, aztán táncoltak. A legkisebb fiam 13 éves lesz, először el akartuk küldeni valakihez, hogy talán mág nem neki való néhány dolog ami előfordulhat, de végül engedtük, hogy otthon maradjon.
A szülinapos szólt a szomszédoknak előre, igy csak azt zavarta aki belénk akart kötni.
Mire hazamentünk elég rend volt, igazán nem lehetett panasz. Vittek át sütit annak a szomszédnak, aki pampogott.
Egyébként ő, a szülinapos megbizható gyerek. Nem azt mondom, hogy minden lépéséről tudok, de nem szokott felelőtlenül viselkedni. Az öccsével már más a helyzet. Majd ha ő is szeretne hasonlót, szerintem nem megyünk messzire.
Üdvözlettel: Tünde




