Vannak olyan nők, akikre azt mondják, hogy ősanyák, és most felejtsünk el minden negatív jelzőt, amit ehhez társítanak. Erika tényleg egész életében anyukának készült. Szerencséjére a férjét korán megismerte, és minden várakozás nélkül az érettségije után össze is házasodtak, majd bele vágtak a babaprojektbe. „A házasságkötésünk után nem sokkal született meg az első gyermekünk, akinek a jelenlétét sajnos nem élvezhettük olyan sokáig. Szívfejlődési rendellenességgel jött a világra, így őt 24 naposan elvesztettük. Ez 25 évvel ezelőtt történt, akkor még nem volt olyan fejlett az orvostudomány, mint most, a legkisebb eszközzel sem tudtak hozzáférni a problémás részhez. A nagy lányom rá pont egy évre született, pár nap különbséggel.” – mondta Erika
Erika és férje eredetileg 3 gyermeket terveztek, akik 5 év különbséggel meg is születtek. A legidősebb most 24 éves, az utána következő 22, és a „legkisebb” 19 éves, így viszonylag gyorsan megvalósították az álmukat. „A tervet teljesítettük, de én még fiatal voltam és gyakran eszembe jutott, hogy jaj, úgy babáznék még! Így 5 év múlva újra teherbe estem. A legidősebb lányom és közötte már 10 év korkülönbség volt, és akkor úgy gondoltam, hogy itt be is fejeztük. Teltek-múltak az évek, közel voltam már a 40-hez és megint szerettem volna egy kisbabát.” – fejtette ki Erika.
Talán a legkisebb lánya unszolására vagy talán tényleg a kisbabák szeretete miatt, Erika és a férje úgy gondolták, hogy még egyszer, utoljára szeretnének egy kistestvért. „Nem volt a környezetünkben másik baba, nem ennek hatására törtek fel az emlékek, hanem tényleg szeretek anya lenni. Mondtam a férjemnek, ha még most összejön, akkor vállaljunk be még egyet. A legnagyobb lányom ekkor már külön élt tőlünk, és eleinte annyira nem rajongott a kistestvér ötletért, de rövid idő alatt megbarátkozott a gondolattal. Teljességgel a mi döntésünk volt az, hogy szeretnénk még egy babát, úgy gondoltuk, tudunk mi a gyerekek beleegyezése nélkül is felelősen dönteni. Az akkor még legkisebb lányom nagyon szeretett volna kistestvért, így valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy belevágtunk ismét. – mondta Erika
Szerencséjükre nem kellett hónapokat várni a legkisebb lányra, aki most 4 és fél éves. Erika ekkor már a 40-es évei elején járt, és úgy volt vele, ha 2 éven belül sikerülne még egyszer teherbe esnie, akkor szeretnének egy utolsó kisbabát bevállalni, hogy legyen egy korban hozzáillő testvére a legújabb jövevénynek.
Erika gyönyörű családja látható a menyével és két unokájával kiegészülve
Képet készítette: Dorbilich Timi/Álomfotó studió
Ekkor nem voltak unokáik, így minden probléma nélkül döntöttek az újabb gyerek mellett. A legkisebb fiú szintén elsőre megfogant, így nagyon örültek neki. Erika azonban elővigyázatos volt, minden kötelező tesztet elvégeztetett, hiszen már bőven 40 felett volt. „A legkisebb lányom is természetes úton született, bár eleinte a korábbi orvosom említette a császármetszést, de ekkor meg is váltam tőle. Amikor viszont a legkisebb gyermekemmel kerültem a szülőszobára, éreztem, hogy valami nincs rendben. Eleve nem reagált jól az oxitocinra, és ekkor az orvos javasolta a műtétet és én minden kérdés nélkül beleegyeztem. Csak a szülés után 1 nappal szembesültünk vele, hogy Down-szindrómás, pedig a kombinált teszt nem mutatott ki semmilyen eltérést. Nem tudtam, hogy küzdök majd meg a rám háruló, hatalmas felelősséggel, de ez a kis csoda minden nap bebizonyítja, hogy alaptalanok voltak a félelmeim” – tette hozzá Erika
A család már így is 8 főből állt, de az élet elő tudott rukkolni egy újabb meglepetéssel, amire a tapasztalt anyuka sem számított. „Nem sokkal az én terhességem bejelentése után derült ki, hogy a most 22 éves fiamnak is várandós a barátnője. Így nem csak anyuka, hanem egyszerre nagymama is lettem, de ezt még tudták fokozni! Éppen 8 hónapos lett a babám, amikor a menyem rosszul lett, bevitték az ügyeletre, majd egy kis jövevénnyel tért haza. Az egész terhessége alatt szinte nem érzett semmit, nem volt számára világos, hogy ő terhes, de szerencsére mindketten egészségesek maradtak. Egyszerre lett két unokám is, akiknél jelen kellett lennem, valamint egy speciális igényű kisfiam, akit különleges bánásmóddal kellett nevelnünk.” – mondta Erika
Erika szerencsésnek érzi magát, hiszen van 6 gyönyörű gyereke, akik támogatják és segítik egymást. A nagyobbak rendszeresen vigyáznak a kisebbekre, intézik az ügyes-bajos dolgaikat, amíg Erika például a legkisebbel fejlesztésekre jár. „Azóta rengeteg sorstárs, Down-szindrómás gyerekes családot megismertem, és azt kell mondjam, hogy nekünk még valahol egyszerű az életünk. A szülés után nagyon nehéz volt, de voltak pozitív jelek. Nagyon meglepődtem, amikor az én 5 napos fiam annak ellenére elkezdett szopizni, hogy azt mondták, nem fog neki menni. Ekkor jöttem csak rá igazán, hogy nem lesz itt probléma. A férjem és a gyerekek teljesen másképp álltak a dologhoz, sokkal lazábbak, elfogadóbbak voltak, bennünk egy fikarcnyi kétség sem volt afelől, hogy nem fogjuk bírni. Azóta tudatosabban éljük az életünket, míg más baba-mama tornára jár, addig mi is eljárunk tornázni, csak annak gyógyító hatása van.” – tette hozzá Erika.
A család, legfőképpen Erika sokkal elfogadóbb azóta, amióta megszületett a kisfia. Most már úgy gondolja, hogy teljesen felesleges volt félnie ettől az új helyzettől, hiszen kiválóan megold minden problémát. Ha pedig esetleg valahol mégis falakba ütközne, 3 felnőtt gyermeke és a férje segít neki a mindennapokban. Ő az élő példa rá, hogy a szülés és az anyaság nem életkorhoz és számokhoz kötött; 20 évesen is boldog volt, amikor megszületett az első gyermeke, és 42 évesen is az volt, amikor az utolsót világra hozta. Gratulálunk a szép családhoz, és további jó egészséget kívánunk!
Indexkép: Free-Photos/Pixabay.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)