Válás gyerekkel

Hogyan reagálnak a gyermekek a válásra?

Ehhez azt fontos megérteni és elfogadni, hogy minden gyermek részben az édesanyja, részben az édesapja. Genetikai értelemben ezt könnyű belátni, hiszen a hímivarsejt és a petesejt egyesüléséből jön létre az utód. A szemét mondjuk az édesanyjától, az állát, erős testalkatát az édesapjától örökölte. Lelki, érzelmi értelemben talán már nehezebb ezt észrevenni, de ott is igaz, hogy a gyermek részben az édesanyja, részben az édesapja. Ennélfogva, ha a szülők között konfliktus támad, az nemcsak úgy érinti a gyermeket, hogy elszenvedője lesz a hangos vitáknak, hanem úgy is, hogy saját, belső énjének két része között is konfliktus támad. A szülők egymás ellen vívott harca tehát a gyermekben belső harcként képeződik le.

A probléma annál nagyobb, minél kiélezettebb a szülők konfliktusa. Hogyan is lehetne valaki gyermekként egészséges egész, ha énjének két fele egymással élet-halál harcot vív? Vajon milyen eredményre vezet, ha az egyik fél „győz”? Vajon hogyan lesz egész a gyermek, ha énje egyik fele maga alá gyűri a másikat, és így önmaga egy részét megtagadja? Bizony, csak félember lesz. Ráadásul az elnyomott, megalázott én folyton ki akar majd törni, egyenrangúvá akar válni, amely egy sor viselkedési és fejlődési probléma forrása lehet, nem is beszélve arról, hogy milyen módon tudja megkeseríteni a gyermek a felnőtt életét. Kutatások által igazolt tény, hogy azon gyermekek esetében, ahol a szülők válása kiélezett konfliktussal járt, gyakoribb az agresszív, deviáns magatartási probléma, valamint a depresszió vagy egyéb szorongásos betegségek kialakulása. Ezen felül a felmérések szinte minden esetben alacsony önbecsülésről és alkalmazkodási képességről tanúskodnak. A szülők együttműködésének hiánya, az ellenségeskedés tehát nagyon káros hatással jár a gyermek számára.

A gyermekek sok, a felnőttek számára megmosolyogtató dolgot képesek elhinni, így például azt is, hogy ők a felelősek a szülők harcáért. A hosszan elnyúló válási csaták arról győzik meg a gyermeket, hogy a rossz dolgok nem múlnak el idővel, hanem állandósulnak, ráadásul ők kénytelenek mindezt tehetetlenül tűrni. Ezt az attitűdöt sokan felnőtt korukra is átmenekítik és hajlamosak akkor is tehetetlenül tűrni, amikor már képesek lennének magukért kiállni és cselekedni. Sok gyermek a válási perpatvarok hatására visszahúzódóvá válik, vagy éppen a depresszió klasszikus jeleit mutatja. Mások átesnek a ló ellenkező oldalára, és tehetetlenségük feletti elkeseredettségüket agresszióval, destruktív magatartással kompenzálják.

Ha a szülők harca különösen intenzív, akkor a gyermek kényszert érezhet arra, hogy oldalt válasszon, hiszen így legalább részben védve van. Megtanulják, hogyan nyomják el önmaguk egy részét, elutasítják, hogy az érzelmeikről beszéljenek, mivel attól tartanak, hogy ezzel csak több fájdalmat okoznak a szüleiknek. Felnőtt korukban sem lesznek képesek rendesen kifejezni érzelmeiket, ami komoly problémát jelent majd nekik a párkapcsolataik során.

Ha a válás során szeretné megóvni gyermekét a fenti következményektől, akkor a legtöbb, amit tehet, hogy igyekszik csökkenteni a konfliktus intenzitását Ön és volt partnere között. Különösen, de nem kizárólag ne becsmérelje volt partnerét a gyermek előtt, ne a gyermek előtt vitatkozzanak, vagy beszéljék meg a nem rá tartozó problémákat, és ne várja el tőle, hogy ön mellé álljon, és támaszt nyújtson a kialakult konfliktusban. Ez túl sok egy gyermek számára. Nekik arra van szükségük, hogy mindkét szülő szeretetét és figyelmét érezzék.

„Akkor hazudjak…?”
 

„Akkor hazudjak a gyermeknek a másik félről?” teszi fel a kérdést sok ember. „Mondjam azt, hogy egy megbízható és szeretnivaló ember, amikor ő csalt meg engem és dobta el a családját egy fiatalabb harmadikért?” Nem, nem kell hazudni. Csupán azt fontos tudatosítani, hogy amit Ön érez, az nem az igazság, hanem csupán az ön véleménye. Lehet, hogy ön most megbízhatatlan, hazudós, gyenge, gyáva és pénzsóvár embernek tartja volt párját, azonban ez egyrészt nem volt mindig így, másrészt könnyen lehet, hogy a történtek ellenére a konfliktuson kívül állók őt továbbra is megbízható, becsületes, önzetlen embernek tartják. Valószínűleg van egy ilyen, és egy olyan oldala is, ahogy minden embernek. Engedje meg, hogy a gyermek kialakíthassa a saját véleményét. Nem kell, hogy Ön hazudjon a sajátját illetően (bár nem árt, ha árnyaltan fogalmaz), de ne követelje meg, hogy a gyermek is Önhöz hasonlóan lássa a konfliktust. Gondoljon csak bele abba, hogy vajon ha van egy olyan, egyébként egészséges és sokak által fogyasztott étel, amelyet Ön kifejezetten nem kedvel, míg a gyermeke igen, akkor van-e joga Őt eltiltani attól, hogy szeresse azt az ételt és időnként egyen is belőle! Van-e joga azt kérni tőle, hogy ezután Ő se szeresse azt az ételt, hanem Önhöz hasonlóan utálja?

A jogrendszer nem szereti jobban a gyermeket, mint a szülő

A válás során elsősorban a szülők feladata, nem pedig a jogrendszeré, hogy megvédjék gyermeküket a konfliktus eldurvulásának következményeitől. Nem lehet elvárni a bírótól, hogy többet törődjön az Önök gyermekének lelki nyugalmával, érzelmi biztonságával, mint a szülei. Ne várják, hogy a bíró majd jobban fogja szeretni a gyermeküket Önök helyett, és ösztönösen tudni fogja, hogy mi a legjobb a számára. A bíró hozott anyagból dolgozik, abból, amit Önök hoznak elé. Ennek során nem az a feladata, hogy az egyik félnek igazat adjon, míg a másikat példásan megbüntesse, hanem csupán az, hogy tájékozódjon minden lényeges körülményről, és ennek alapján eldöntse azt, amit Önök ketten nem tudnak. A folyamat vége tehát olyasmi lesz, amit a szülők akár maguk is eldönthettek volna, azonban eközben semmi sem védi meg a gyermeket attól az érzelmi tehertől, amely a szülők harcával együtt jár.

Valójában az egyetlen dolog, amely képes megvédeni a gyermeket a válás borzalmaitól az, ha a szülők képesek megállapodni. Ezt felismerve sokan maguk is képesek a megállapodásra. Másokat az ügyvédjeik vesznek rá a jogi esélyek latolgatásával arra, hogy egyezséget kössenek. Megint mások a per folyamán jutnak el arra a felismerésre, hogy hiábavaló és gyomorforgató a harc. Ennek ellenére sokan folytatják, aztán akár győznek, akár veszítenek, kénytelenek rádöbbenni, hogy volt párjuktól nem tudnak megszabadulni, a harc tovább folytatódik még évekig a tárgyalótermen kívül is.

A válási mediáció és a gyermek

A válási mediáció egy olyan, Magyarországon még viszonylag újdonságnak számító eszköz, amely kifejezetten hatékony abban, hogy elősegítse az eltérő nézetek valló szülők peren kívüli, közös megegyezését. A mediáció előnye, hogy lényegesen gyorsabb, olcsóbb és kevésbé stresszes, mint a peres út. Ezen felül a döntés a gyermeket leginkább szerető, érte a legtöbb felelősséget érző szülők kezében marad, nem pedig egy kívülállónál, aki a szülők viszonyait csak felületesen ismeri. A válási mediáció technikája lehetővé teszi, hogy feloldja a szülők közötti nézetkülönbségeket, érzelmi gátakat. Képzelje el, hogy a hüvelykujját egészen addig közel viszi a szeméhez, míg már nem is látja ezt a monitort. Kb. ugyanezt történik a válás során is, egyes érzelmeket az ember annyira felnagyít, hogy már nem is lát mást, főleg nem a megoldást. A mediáció során ez a hüvelykujj lassan távolodni fog, és ahogy távolodik, egyre többet tár fel a mögötte lévő világból, míg ideális esetben eljut egy olyan távolságig, ahol már képesek a válófélben lévők meglátni a hüvelykujj mögött a mindkettejük számára elég jó megoldást.

Noha a válási mediáció különösen hatékony a konfliktus intenzitásának csökkentésében, a közös megegyezés tető alá hozásában, természetesen nem az egyetlen üdvözítő megoldás. Akármilyen segítséget is vesz igénybe, a legfontosabb, hogy a válás nehéz időszakában is megőrizze objektivitását, és civilizált módon viselkedjen volt partnerével. Az önre nehezedő hatalmas stressz ellenére se engedjen a csábításnak, hanem próbáljon meg olyan modellt kialakítani, amelyet szeretné, ha a gyermeke majd követne. Ne feledje, hogy a gyermekkel történő válás nemcsak arról szól, hogy mi lenne önnek a legjobb, hanem arról is, hogy mi lenne leginkább a gyermek érdeke.