Kedves Doktornő!
Kicsit hosszan szeretném kifejteni a problémámat, hogy könnyebb legyen tanácsot adni.
18 éves vagyok, és 13 éves koromban diagnosztizáltak nálam pánikbetegséget. Nekem egy olyan fóbiám lett, hogy félek, hogy elájulok, mivel trauma ként ért, hogy láttam valaki elájulni a családba, majd az iskolába is sokszor, és hipohondriám is van. Sikeresen kijöttem belőlle 1 év alatt, pszichiáter segítségével. Igaz, hogy voltak utána is rohamaim,a fóbiám is maradt, de azok nem tartottak sokáig tudtam őket kezelni, és max 3-4 havonta 1 szer jött elő. Majd 16 évesen depressziós lettem az új iskolába kerülésem után. Jártam pszichológushoz, és mondta, hogy valószínűleg a rossz közeg miatt ami volt a suliba. Azóta a rohamok havonta jöttek, de csak 1 szer és még mindig tudtam őket kezelni. 17 évesen azonban ért egy kisebb trauma mikor megtudtam, hogy a legközelebbi családtagomnál daganatot diagnosztizáltak. Mikor ezt megtudtam nem tudtam megszólalni, elöntött a forróság, a szívem annyira vert, szédültem azt hittem tényleg rosszul leszek, lekellet ülnöm. Majd egyszer csak a pánikrohamok elkezdtek elösször rosszabbodni erősödni( ezt én még nem gondoltam annak, később jöttem rá, hogy ezek rohamok), az erőssége olyan mértékű lett, hogy ha rohamom van akkor elrohanok, nem tudom máshogy elmondani, mint hogy magától elvesztem a kontrolt magam felett és álltalába van, hogy el is kiabálom(sikítom)magam. Ezeket nem mertem senkinek se elmondani, ugye teltek az idők, még ezek a rohamok 1-2 havonta jöttek. Majd ahogy közeledtünk a műtéthez, addigra jött a nyár és hetente jöttek ezek a rohamok, nagyon kellemetlenek ezek a rohamok(neurológia pánik, és ehez társul az elfutás), főleg, hogy mások is észreveszik. Mikor jött a műtéte, én teljesen bezárkóztam, minden éjszaka sírtam, alig aludtam, nappal pedig folyton a sötét szobába voltam. Itthonról ebbe a hónapba 1 szer mentem el. Majd szeptemberig nem nagyon mentem el otthonról, mert ha kiléptem a lakásból akkor rosszul voltam, szédültem, és rohamok jöttek.Ez miatt otthagytam a sulit, 3 hónapig nem tudtam elmenni itthonról, csak a pszichiáterhez akihez bejelentkeztem tudtam elmenni, ahoz is nehezen. Ugye vele sikerült kicsivel annyival jobban lennem, hogy a rohamok haviak lettek, de a szédülés az rajtam volt egész nap, szorongás miatt a pszichiáter szerint a fóbiám miatt. Gyógyszert szedtem, de 18 lettem így 2 hónap pszichiáter nélkül,majd egy újhoz mentem. Felirta a scippa 15mg, frontint 0.25mg-ot, és szedtem úgy éreztem, hogy jobban vagyok a depresszióm is kezdett elmúlni, majd 4 hónap után már mindenből a dupla adag tabletát irogatta fel, mert újra jöttek vissza a rohamok és a depresszió. Én pedig nemet mondtam, és nem akartam ekkora adag gyógyszert szedni, megkértem, hogy írja le nekem, hogy szokjak le róluk, és felkerestem egy pszichológust aki elvileg a legjobb a szakmában a városunkban( nevet direkt nem írok). Ekkor kezdtem egy új sulit is .Elkezdtem vele eggyüt dolgozni, hogy jobban lehessek, de nem igazán lettem az, voltak hetek mikor igazán jól voltam, de az 1 hónapja nincs, sőt rosszabbul vagyok most mint amikor pszichiáterhez jártam, amióta abba hagytam a gyógyszert (1 évig szedtem gyógyszereket) rosszabbul vagyok, olyan rosszul mint a gyógyszerek szedése elött, egész nap szorongok, depressziós vagyok, félek, hogy valami halálos bajom van, de a pszichologúsom mondja ez csak hipohondria. Azért is kerestem fel önt, mert 2 hete egy iszonyat erős fél órás pánikroham óta egyre rosszabbul érzem magam, általába nem szédülök egész nap, hanem párszor főleg mikor megszédülök és emiatt elkezdek attól szorongani, hogy elájulok, és ilyenkor egyre jobban szédülök. De azóta mióta volt ez a roham, a szédülés minden napossá vált, egyre jobban szorongok amiatt, hogy mi van ha rosszul leszek elájulok, és elkezdtem attól nagyon,de nagyon félni, hogy mi van ha azért szédülök, mert valami szervi bajom van, vagy halálos. Ez az érzés 7 napig tartott, majd kicsit sikerült megnyugodnom a pszichologús segítségével, és 4 napig tartott ez a szédülés mentesség, majd egy nagyon jó nap végén 30 percet futottam és azután elkezdtem szédülni, majd ettől megijedtem és azóta 6 napja tart a szédülésem. Nem tudom, hogy ez pszichés szédülés-e, de leírnám mit érzek, lebegés érzés, bizonytalanság érzés, helyzeti szédülés( le-föl nézés), néha forgó szédülés, de főleg a rohamkor, imbolygó érzés, van,hogy zuhanó érzés fog el, ájulás érzés, gyengeség (néha főleg ha depressziós vagyok) és főleg reggel hevesebb szédülés érzés mikor felkelek az ágyból és addig mig nem így keltem reggel nem szédültem egész nap, mert nem stresszeltem rá, ma is egész nap így éreztem, de elmúlt miután elmentem 30 percet sétálni, és este is elmult mikor filmet néztem. A pszichológusom, azt mondja, hogy nincs semmi szervi bajom, csak a szorongás, a pánik és a depresszió miatt érzem magam így, és a szédülést a tudatalattim csinálja. Az lenne a kérdésem, hogy a leírtak alapján, ez a szédülés érzés csak pszichés jellegű, vagy lehet szervi baj esetleg, sose voltam még kivizsgáláson, mert a pszichiátrián teljesen kizárták a tüneteim alapján. Maga szerint elmenjek-e kivizsgálásra, vagy csak teljes laborvizsgálatra? Vagy maga szerint is kizárható a szervi baj, mert pszichés jellegű az egész szédülés érzés? Maga mit tudna tanácsolni, hogyan tudnék ez ellen a szédülés érzés, szorongás az elájulás miatt érzés ellen? Válaszát előre is köszönöm.
U.t: Elnézést,hogy ilyen hosszan fejtettem ki, de szerintem így sokkal átláthatóbb.