|
Kérdezz-felelek
Kislányom most júniusban múlt el 4 éves.Csecsemőkora óta textil pelenkával alszik.Mostanában egyre többször veszem észre,hogy gyermekem a pelusát a bugyijába dugdossa,de nem előttünk,hanem titokban csinálja,vagy déli lefekvéskor vagy pedig az esti elalvás előtt.Ha rajtakapom azonnal számon kérem tőle,hogy mit csinál és miért teszi,de Ő csak annyit mond,hogy:SEMMIT NEM CSINÁLOK ANYA.Sokszor megkér rá,hogy az édesapjának ne mondjam el,hogy már megint mit csinált,mert szégyenli magát.Nekem sem akar erről a dologról beszélni,és számtalanszor megígéri hogy többet nem fog ilyet csinálni.Már eltiltottam a pelussal való alvástól is,de félek hogy ezzel még nem oldottam meg semmit.Nem tudom egyszerűen,hogy mi lenne a helyes cselekedet ilyenkor.Mit kellene tennem?Forduljunk orvoshoz?Vagy miért csinál ilyeneket a gyermekem.
Ez normális dolog egy 4 éves kislánynál?
Kérem segítsen!
Előre is köszönöm!
Jelenleg is van pár ehhez hasonló esetem, az önstimulálás leginkább a 4-7 éves közötti lányokra jellemző probléma, ami pár alkalmas terápia során kezelhető. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Lágyszájpadhasadékkal született de 9 honapos korában zárták és azota semmilyen problémánk ez miatt nincs,műtét után szilikon csőrös pohárbol kezdett inni nagyon ügyesen bár nem volt egyszerű erre sem megtanitani de tavaly oktoberben egyik pillanatrol a másikra eldobta az üvegét és azota is csak kanálal hajlando elfogadni folyadékot minden féle csőrös és sima poharat probáltunk neki de csak üvölt és nem hajlando egyedül inni nemtudom hogy szoktassam rá az önállo ivásra.
Márciusban megszületett a kis öccse és bár nagyon szereti látom rajta néha a féltékenységet de ezt lehet kezelni csak többet kell vele foglalkoznom.
A másik probléma a szobatisztaság kérdése mivel olyan szinten utasitja el a bilit,wc-t,bugyit mint a poharat és kezdek kétségbe esni mehetne szeptembertől ovibade így nem engedhetem és nemtudom mit tegyek:-(
Válaszát előre is köszönöm
A pelenkáról való leszoktatás folyamatát egy egy órás konzultáció során részletesen el tudom önnek mondani, és a másik problémájukkal kapcsolatban is több részletet kell átbeszélnünk ahhoz, h a sikeres eredmény megszülessen még a nyár folyamán és ősztől tudjon ovit kezdeni.
Ha teheti keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Ágnesem 2 és fél éves. A fő problémám édesanyámmal van! Amióta a lányom megszületett, csak konfliktus van köztünk. Sajnos igen eleven a lányom, nagyon elfáradok mellette és bizony jól esett, ha elvállalta. A fejlemény az lett, hogy teljes jogot formál a lányom felett, mindenben neki kell igaza legyen, a szavaimat figyelmen kívül hagyja, csak az a tökéletes amit ő csinál, mert hogy "idős és tapasztalatból beszél". Más témája nincs mint az evés,a lányom kb. 4 féle ételt eszik meg, ő pedig azt teszi, hogy ha nem eszik meg valamit akkor készít mást, ha azt sem, megint mást. Szerinte éheztetem, mert én nem vagyok hajlandó ugyanezt csinálni, nem kínálom, egyféle élelmet teszek ki az asztalra, s ha nem eszi meg mást nem adok. A nővérem szövetkezik vele, neki se családja se gyereke se tapasztalata nincs. Ketten támadnak és én állandóan azon kapom magam, hogy magyarázkodom. A férjemmel nagyon jól vagyunk, csak őt úgy érzem untatja a séta a foglalkozás a gyerekkel és ezért javarészt én viszem sétálni. Kisvárosban lakunk, nincs mód gyerek programokra és hamar elfáradok magam is mellette az utcákon kóborolva. Ilyenkor nagyon jó lenne, ha egy órára felvállalná valaki a sétát, de emiatt nem akarom hívni anyámat. Már ott tartunk, hogy, hogyha én vagy az apja megszidja, akkor kijelenti, hogy megyünk nagymamához. A gyerek már ráérzett a felelősség alól való kibúvásra.
Mit tegyek, nagyon nagy problémát jelent ez a szörnyű erőszakos magatartás, a számonkérés, az uralkodás, a lekötelezettség érzet és az örökös evés téma. Még annyit kérek, hogy adjon tanácsot, hogy tudnám kinevelni ezt a válogatós magatartást a gyerekből.
Köszöntettel,
Bíboros
Ha teheti keressen fel egy 1 alkalmas konzultáció erejéig, és akkor részletesen át tudjuk beszélni a teendőket, úgy a kislányához való viszonyulás/következetesség kapcsán, mint az ön anyukájának való megfeleléssel kapcsolatban. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kislányom 7 éves múlt januárban, most fejezte be az első osztályt. A 39.hétre született, 6/9es apgarral, mert a nyakán volt a köldökzsinór és csak "nyekergett" mikor megszületett. Kapott oxygént, de csak néhány másodpercig mert utána szépen lélegzett egyedül, rögtön vissza is hozták. 1 évs koráig havonta jártunk fejlődésneurológiára, ahol minden rendben volt, semmi problémát nem találtak.
A probléma az ovikezdésnél kezdődött, nagyon nehezem illeszkedett be a közösségbe, hónapok múltán se akart az ágyra feküdni, sírt sokat utánam, de aztán ez szépen rendeződött. NAgycsoportra már ő volt az ovónénik kedvence, mindig mondogatták hogy milyen, ügyes, okos kislány. Egy kéttannyelvű iskolába felvételizett, ahová 100%os felvételivel fel is vették.
Az iskolával újra kezdődött a probléma. Rengeteg játékos óra van, ahol mondókáznak, szerepjátékoznak, énekelnek, főleg az idegennyelvi órán. Az én lányom sajnos nem szívesen vesz részt ezekben a játékokban, sokszor egyáltalán nem is vett részt, csak ült a helyén egyedül. Azt mondja ő nem szeret játszani. A tesnevelés órával ugyanez a helyzet, nem szeret játszani labdásjátékokat, inkább az elsők között kidobatja magát és leül. Időre nem volt hajlandó futni, akkor is visszautasította a tanító néni kérését. Minden mozgásos formára azt mondja hogy ő ügyetlen, nem tudja, mi lesz ha ő lesz az utolsó.Az énekórával dettó ez a helyzet, azt mondja hogy ő nem szeret énekelni. Habár itthon meg sokat dalol, táncol zenére stb. És társasozni is szeret, de azt mondja hogy csak velünk. Ráadásul kb az elmúlt 2 hónapban a beszédnél a szóeleji szótagot valamikor 2-3szor is elismétli mielőtt tovább mondaná a mondandóját. Az évvégi eredményei jók (kiváló, jól megfelelt) lettek ami a tárgyi tudást illeti, viszont az órai munkára sajnos majdnem mindenhová a passzív státusz lett behúzva. Egyáltalán nincs versenyszellem benne, ha meghallja hogy verseny inkább kimarad belőle. Amúgy gyerekekkel szeret játszani, pl. játszótéren, és nem az a nagyon szégyenlős típus, elég könnyen ismerkedik. Van egy testvére is, egy 5 éves kislány.sajnos vele nagyon gorombán tud viselkedni,sokszor mondogatja hogy ő nem szereti a tesóját. Azért néha egészen jól el tudnak játszani. Voltam vele nevelési tanácsadóban is, ott azt mondták hogy nem látnak problémát a gyereknél, ő egy ilyen típus, elhúzódik nála a beilleszkedési folyamat, ilyennek kell elfogani, nem is javasoltak terápiát. Én ebben nem nagyon tudok belenyugodni, szerintem csak lehetne neki valahogy segíteni, fejleszteni.
Kérdésem az lenne hogy ilyen gyerekekkel is foglalkoznak e?
Segítségét köszönöm,
Adrienne
Elolvastam levelét és én mindenképpen javasolnék önöknek első körben egy pszichológiai konzultációt, ahol valóban kiderülhet az, h a kislánya milyen fejlettségi, érzelmi érettségi szinten van, ill. mi az oka annak, h mozgásos feladatokra úgy reagál ahogyan. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek: 30-355-0177.
Üdv.:
Kedves Andrea!
Kisfiam 3 és fél éves és a játékok közül már kb 1 éve csak a babák kötik le, olyan szinten, hogy már alváshoz is babát és babaruhát akar magával vinni az ágyba. Amikor meglát egy új babát, természetesen kell neki, és hisztizni kezd amíg nem kapja meg. Megkérdeztem tőle, hogy miért szeret babázni, a válasza az volt : mert hosszú hajuk van.
Rengeteg játéka van ,de a többi játék nem nagyon köti le.
Kérdésem az lenne, hogy ez probléma-e, és , hogy mit tegyünk.
Köszönettel: egy apuka
Kedves apuka!
Az nem probléma, ha egy kisfiú babákkal is játszik, de az már jelezhet előre valami rendellenességet, ha hosszú ideje csak ez köti le a figyelmét játék terén. Érdemes lenne őt elhozni egy pszichológiai konzultációra és akkor több mindent meg lehetne állapítani a problémával kapcsolatban.
Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177
Üdv.:
Én egy 2 éves kisfiú anyukája vagyok.Azért kérem a segítségét,mert a lakhelyünkön,csak augusztus végén lesz pszichológiai tanácsadás,viszont szeptemberben kezdenünk kellene sajnos a bölcsödét.
A kisfiam,barátságos,vígkedéjű gyerek.A probléma,amiben a segítségét szeretném kérni,azaz,hogyha gyerektársaságba megyünk,lehet ez játszótér,vagy valaki meghív benünket játszani,örül nagyon a gyerekeknek,de sokszor ez az öröm átvált félelembe.Bárki elvehet töle bármit,nem meri vissza venni.A héten történt,hogy egy vele egyidős kisfiú elvette a fiamtól a lapátját,utána megrángatta a grabancát,és leakarta birkózni,úgy,hogy a fiam arca,majdnem a homokba kötött ki,de természetesen mivel az anyukája nem szólt a kisfiúra,én szóltam neki,mert a fiam szinte sírt,úgy félt töle ,ezt követően,1 percig még a nyakamba volt,majd kicsit megnyugodott,és ment tovább a játék,de mikor a kisgyerek ment felé,odaadott neki a kezéből mindent,mint egy alatvaló.Azóta voltunk a játszótéren,és ha elkezd játszani egy játékkal,és megy felé,akár egy kislány,vagy csak távolabbról megnézik,hogy milyen játék van a kezébe,ő már adja is oda,és elszalad,vagy szomorúan eldobja és odébb áll,és leül magába,és hiába kérlelem,hogy jöjjön játszani,inkább haza fele veszi az irányt.Volt,hogy a vele egy idős gyerekek \"fociztak\" a szülők hívták őt is,oda futott,örült neki,majd hírtelen megtorpant,és egyedül beült a homokozóba.A napokban bent voltunk egy üzletbe,nézelődött,semmi baj nem volt,míg a háta mögött megnem látott egy kisfiút,akkor kiakart szaladni a boltból.Kérdezném,hogy hogyan tudnám biztatni egy kicsit,bátorítani,vagy segíteni,hogy védje meg magát,ne engedje,hogy elvegyenek töle mindent,és hogy az a másik is ugyan olyan gyerek,hogy ne féljen tölük,és merjen velük szemben bátor lenni.A probléma az egészbe az,hogy nem volt ilyen,és nem tudom,hogy mi válthatta ki ezt nála.Tavasszal meghívtunk hozzánk egy családot játszani.A szekrénybe eltettem egy csomó játékot,amivel társaságban nem tudnak játszani,mert abból vita lesz,de ők onnan is előszedték a rajztábált,amire egy toll szerűség van zsinórra kötve.A fiam,és az egyik 3 éves kisfiú elkezdtek rajta veszekedni,de úgy húzták,az egyik a táblát,ami már görbült meg a húzástól,a toll része a fiam kezébe,amit pont a szeme előtt tartott,ha az egyik enged rajta egy kicsit,vagy elszakadt volna a zsinór,egyből a fiam szemébe szaladt volna.Én szóltam nekik,majd mikor nem hallgattak rám,elszerettem volna venni tölük,de mivel a gyerekem szeme volt az első,ezért az ő kezéből kellett szó szerint kifejtenem a tollat,de ekkor már olyan ideges voltam,hogy a másik anyuka nem szólt a gyerekére,hogy az erőm elment,és nem volt erőm kivenni a gyerek kezéből a táblát,és kicsavarta a kezemből,ekkor az anyuka megnyugvóan letudta,hogy a gyereke nyert,az enyém pedig zokogott,annyira sajnáltam.Lehet,hogy ezzel én is rontottam a dolgokon? Ő ezt megjegyezhette?Vagy azt gondolhatta,hogy én azt oda adtam a másiknak?Vagy ez jelentéktelen,és csak számomra maradt meg ennyire?
Aggódom,hogy a bölcsibe sem mer majd játszani a játékokkal,és a gyerekekkel,mert én ilyet még nem láttam egy gyerektől sem.Vagy ez elmúlik és megnyílik,magától megoldódik,vagy érdemes felkeresni egy megfelelő szakembert?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel:B.
Ezzel a problémával érdemes lenne felkeresnie egy szakembert legalább egy 1 órás tanácsadás erejéig, ahol részletesen át lehet beszélni azt, h a gyerek mikor és miért reagál úgy bizonyos szituációkra ahogyan és h ezt hogyan érdemes kezelni annak érdekében h a kisfia önbizalma egy a korához megfelelő szintre kerüljön. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Ha gondolja keressenek meg és szívesen felmérem a gyerek állapotát, ill. ha gond van akkor segítek, de sajnos ennyi információ igen kevés ahhoz h bármiféle diagnózist fel lehessen állítani. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kisfiam 7 éves,és sajnos elég sok problémával küzdünk.Viselkedési probléma,félelem,falánkság,néha rémálmok, kísérik mindennapjainkat.Már vittem magán pszichológushoz de sajnos eredménytelen volt.Nagyon fogékony gyermek, szeptembertől megy iskolába de már 100-as számkörben összead-kivon,ír.Mit tehetnék érte, hogy könnyebbek legyenek a mindennapjaink?
Először is több információra lenne szükségem ahhoz, h a problémát kezelni tudjuk,és személyes találkozóra a kisfiával, ill. önnel! Ha teheti keressen meg, adok egy időpontot és szívesen segítek önöknek a probléma megoldásában, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kisfiam jövő hónapban lesz 3 éves. Kb. 1 hónapja elkezdtem szobatisztaságra nevelni. Nagyon jól haladunk, már a WC-be kakilt, pisilt.
Majd bizonyos okok miatt anyukámékhoz el kellett vinni 1 hétre, ahol nem volt hajlandó WC-re ülni. Picilni csak a kertben volt hajlnadó, kakilni a bugyiba :-(
2 hete jött haza és azóta csakis kizárólag a bugyiba hajlandó kakilni :-( Ráül a WC-re és mondja is,hogy oda kell kakilni, de ha jön neki, akkor nem szól,hanem belekakil a bugyijába:-(
Próbáltam már mindennel meghozni a kedvét a WC-be kakiláshoz, de nem jártam eredménnyel :-(
Meddig tarthat ez az állapot??
Elvileg szeptembertől oviba menne.... ezért aggódom
Köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel
Brigitta
Ebben az esetben érdemes lenne elhozni őt egy egy alkalmas terápiás beszélgetésre, h ezt a problémát még az ovi kezdés előtt ki tudjuk küszöbölni!Ha gondolja keressen meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kislányom 4 éves lassan 2 éve különélünk az édesapjától. Tavaly szeptemberben kezdte el az ovit és magatartása nagyon sokat romlott. Agresszív, visszafelesel, hisztizik. Odáig jutottunk hogy a társai kiközösítik külön asztalnál eszik az óvodában. Pedagógus létemre mindent elkövettem de minden módszerem kudarcba fulladt. Nem akarom hogy gyermekem magányos legyen. Tudom a válás megviselte és az ö kis lelke is romokba hever de attól félek hogy egyszer sajt magában tesz kárt. Kérem segítsen.
Egy elkeseredett anyuka
A kislánya valószínű nem tudta/tudja feldolgozni az elválást, és ezért mutatkozik a deviáns viselkedésforma, ez által tudja felhívni magára a figyelmet h valaki vegye őt észre és segítsen.
Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Nekem van egy 10éves fiam akinek nem tudok manapság parancsolni,nagyon csúnyán beszél,nem tud viselkedni,a tanulásban sem tud oda figyelni ,nagyon sokat romlott az eredménye,nem figyel oda az órán.
És a testvérével is agresszív,és ha nem úgy van amit ő akar akkor tárgyakban éli ki a dühét.
Szeretném megtudni,hogy ilyenkor pszichológusra van szükség ,vagy majd megkomolyodik egyszer?
Előre is köszönöm válaszát!
Ez a viselkedésforma valóban pszichoterápiát igényel, mert a leírt tünetek alapján van valami elfojtás a kisfiú életében, amit nem tud feldolgozni, és ez szakember segítségével könnyen feldolgozható. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A kisfia valószínű képtelen arra h feldolgozza azt, h az apukája elhagyta a családot, másrészt meg kamaszkorban van, ami amúgy is rengeteg krízist hordoz magában, és az aki ezeket nem tudja feldolgozni, deviáns viselkedésformával próbálja felhívni a figyelmet magára. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
3 éves kislányommal kapcsolatban szeretném tanácsát kérni.
Férjemmel szeretetben, ugyanakkor következetesen neveljük gyermekünket. Úgy gondoltuk, hogy így a nagyobb problémák elkerülhetők lesznek, de sajnos a dackorszak bebizonyította, hogy nem így van, és most teljesen tanácstalanok vagyunk. Holott eddig egy tündéri, aranyos kislányunk volt.
Az elmúlt hónapok azonban folyamatosan könyörgéssel telnek, mert akármit kérünk tőle, nem hajlandó megcsinálni azokat, hacsak nem a játszással kapcsolatos. Az egész napunk rimánkodással telik, kezdve a reggelizéssel, hogy egyen, az átöltözésen keresztül, a WC-re menetelig. Még a játszótérre való készülődés is hosszú időt vesz igénybe, pedig nagyon szeret kint lenni és a többiekkel játszani. Így viszont alig marad időnk játékra, "szórakozásra". Vannak, akik azt mondják a környezetünkben, hogy csináljam meg helyette a dolgokat, és akkor nincs időhúzás, időveszteség, de úgy gondolom, ez nem megoldás, mert az önállóságot is tanulnia kell, illetve azt, hogy neki is vannak feladatai. (Itt persze nem komoly feladatokról van szó, hanem olyanokról, amikről tudom, hogy képes megcsinálni, például: a levetkőzés és felöltözés, amit néha sikerül 2-3 perc alatt megcsinálni, ha éppen olyan kedve van.)
Próbáltam már szép szóval, kiabálással, fenyegetőzéssel, büntetéssel, jutalmazással, dicsérettel, Gerlinde Ortner Gyógyító mesék című meséjének olvasásával és a hozzá adott útmutató betartásával, a "veszekedések" után elbeszélgetünk a történtekről, illetve mi helyes és mi nem, de semmi nem használ. Ma már eljutottunk oda, hogy mondtam, hogy azt csinál, amit akar, én teszem a dolgomat és nincs közös játék. Nem zavarta, egy szál pólóban és pelenkában (éjszakára még kell és azt sem hagyta levenni magáról) játszott egész délelőtt. Az ebéd végén kértem, hogy igyon pár korty vizet, de csak játszott a pohárral. Rászóltam, hogy elveszem tőle, inkább igyon, de játszott tovább, végül majdnem magára borította a vizet. Ekkor elvettem tőle a poharat (megjegyzem: van a szobájában is egy pohár, amiben mindig van víz, ha megszomjazna játék közben), amire nagy hiszti kezdődött. Úgy tettem, mint aki észre sem veszi, mit művel, végül zokogásban törtem ki tehetetlenségemben. Mivel ez a folyamatos kérlelés már hónapok óta minden nap így folyik, teljesen ki vagyok borulva. Az elmúlt egy hétben többször hasonló eset fordult elő, mint a mai, ami nagyon megvisel, és látom, hogy a lányomnak sem jó, de nem tudok kiutat ebből a helyzetből. A férjem esténként fáradtan ér haza a munkából, ő is nyugalomra vágyik, és hogy önfeledten tudjanak lefekvés előtt játszani még egy kicsit, de sajnos ez sem tud megvalósulni az előzőekben leírtak miatt.
Mit tanácsol, mit tegyünk, hogy békességben, mindennapi cirkuszok nélkül élhessünk?
Válaszát előre is köszönöm: egy kétségbeesett anyuka
Javasolnék önöknek mindenképpen egy egy alkalmas pszichológiai tanácsadást, amely felkészítheti önöket erre az időszakra, ill. konkrét szituációs megoldási stratégiákkal szolgál. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kedves Andrea!Van egy 11éves lányom aki még éjszaka bepisil.Apukájától 2004-ben külön mentem mert sokszor megvert amit a lányom minden egyes alkalommal végig nézett.Vannak olyan napok amikor nincs pisi reggelre.Róla annyit lell tudni hogy kicsit zárkozott nehezen nyilik meg más embereknek még nekem is elég nehezen mondja el a problémáját.Most van egy kapcsolatom amiből született két gyermek és nyugodt körülmények között lakunk.Nem tudom már mit csináljak.HA tud székesfehérváron egy psziológust vagy ha ön tud nekem segiteni azt nagyon megköszönöm.Renáta
Kedves anyuka!
Az önök problémája nem egyedi, de a jó hír az, hogy igen eredményesen kezelhető pszichoterápiával. Valószínű, a kislány a negatív eseményeket nem tudta feldolgozni, fixálódott egy adott fejlődési szakaszban és ez eredményezi azt, hogy még mindig bepisil. Az introvertált gyerekekre ez még inkább jellemző.
Ha gondolja, keressenek meg és szívesen segítek önöknek, és mivel szombatonként is dolgozok ezért gondolom, önök is könnyebben be tudják vállalni ezt a távolságot. Fehérváron sajnos nem ismerek jó gyerekpszichológust. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Van egy 2 és fél éves kislányom,2010.január 4-én,elköltöztem a férjemtől,5 és fél év házasság után,a gyerek születése óta elég rossz volt a kapcsolatunk,próbáltuk már nem egyszer megbeszélni a dolgokat,de tartott 3 napig a változás....Míg végül úgy döntöttem a gyerekkel együtt visszaköltözöm édesanyámékhoz,egy külön házrészbe,ami teljesen fel van újjítva,semmibe nem szenvedünk hiányt!
A férjem hetente 1x,max 2 szer vitte el a gyereket,nem is ígényelte a több láthatást.Márciusba öszejött egy nővel,aki hívatásos prostituált,kijár németországba több éve,filmekbe szerepel,(ez a lány az általánois iskolai osztálytársnőm volt,a férjem bosszúnak szánta,hogy vele jön össze,de mostanra állítólag megszerette)Ezzel ninc is gond,de....bemutatta a gyereknek is ,és mikor hetente egyszer az apja elviszi a gyereket,ott van a lány is.
Mostanra odáig fajult a dolog,hogy nem engedem,hogy elvigye a gyereket,mert én úgy gondolom,hogy összezavarta a gyerek lelki világát azzal,hogy januárba eleve kizökkent a kicsi a megszokott környezetből,még fel se fogta ,hogy anya apa miért nincs együtt,rá két hónapra apa mellett egy másik nőt lát,méghozzá erkölcsileg nem a legjobbat! A másik problémám az ezzel a szakmával járó fertőzések,aminek a gyerekemet nem teszem ki!
Kedves Dr. nő segítsen nekem ,jól teszem-e amit teszek?Hozzá tenném,hogy a gyerek egyáltalán nem apás,szeretni az apját,de telnek el napok,hogy meg se említi,gyerektartást nem fizet mióta eljöttünk,mert nincs pénze!
Várom a szakmai tanácsát ezügyben,mert június 15-én lesz a válóper!
Köszönöm válaszát!
Szász Melinda
Mivel ez igen kényes téma, kérem keressen meg telefonon és szívesen elmondom h mi a teendő. Elérhetőségem: 30-355-0177
Üdv.:
Egy 5 éves kisfiú anyukája vagyok. Gyermekem mindig olyan játékokat játszik az óvodában, amiben ő a "rossz" pl: rabló, akit el kell kapni, így mindig őt verik meg.
Minden nap megbeszéljük vele, hogy ne csak ő játssza ezt a szerepet, de az óvónők szerint ezt élvezi. Ha nem játszanak vele, addig provokálja társait, amíg oda nem ütnek, ő viszont egyáltalán nem védi meg magát. Korábban csak egy kisfiú bántotta, aki fojtogatta, nagyon durva volt vele, az én fiam még is kizárólag vele játszott. Lehet, hogy ezért ragadt rá ez a szerep. Elhúzódik tőlem, ha közeledek felé, megijed és összerezzen. Az óvónők szerint attól is változhatott meg a régen kiegyensúlyozott fiam, hogy van egy 7 hónapos kistestvére. Nem tudom, mit csinálhatnánk még, mert ez már 1 éve megy. Pár hete otthon is így viselkedik. Butaságokat beszél, és csinál még akkor is, amikor csak vele foglalkozunk. Miért csinálhatja ezt?
A másik problémánk szintén pár hete kezdődött, újra bepisilt az óvodában, mert nem ért ki a wc-re, és rendszeresen foltos marad a bugyija, mert nem szól, ha végzett a nagydologgal. (pedig ez már teljesen jól működött, szólt, ha kész volt, megpróbálta kitörölni magának a fenekét, aztán mi is megtöröltük) Hiába szólok neki többször, benyitok, hogy ha kész van, szóljon, azt mondja rendben, de mégsem szól. Mindent többször kell elmondani neki, mert nem figyel. Az óvodában például, amikor a többiek már rég mosakodnak, hozzá sokszor oda kell menni, és külön elmondani, hogy most mi jön: álljon fel, tolja be a széket, kézmosás…stb
Szeretném kikérni az ön véleményét is!
Köszönöm szépen!
Egy anyuka
2010.05.18.
Úgy a bepisilésnek, mint annak h szinte kiköveteli magának az agresszív viselkedést lelki oka van, amely feltérképezéséhez és kezeléséhez elengedhetetlen a személyes találkozás. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
5 éves kislány Anyukája vagyok. Lassan 1 éve jár oviba, igaz sokat hiányzott a megfázásos, vírusos megbetegedések miatt. Rendezetten élünk, eleven játékos kislány nincs testvére, várhatólag nem is lesz mert Ő is nehezen sikerült nekünk, és késői gyermek is. Az a problámánk, hogy eleinte szerette az ovit, most két hete az utolsó betegség után mindennap mondogatja "nem szeretek oviba menni." Ha kérdezem, azt mondja hogy Őt nem szeretik a gyerekek, pedig ez bent nem látszik, és nem akarja, hogy Én otthagyjam. Az óvonénik tündériek, szeretik.Miben segíthetek neki. ? Már az alvásban is zavarja és sűrűn van széklete a feszültségtől. Köszönettel.:Schlegl Ottilia schlegl.ottilia@upcmail.hu
A kislánya szorongása hátterében valami más is meghúzódik véleményem szerint, és ez befolyásolja azt is, h újabban nem szeret oviba járni. Ezt viszont csak személyes találkozás keretein belül tudnánk kideríteni, ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Egyszer már 5 éves kora körül is tikkelt egy pár hétig,aztán magától elmúlott,de most sokkal súlyosabbak a tünetek.
Válaszát előre is köszönöm.
A kényszermozgások kezelésére nagyon jó pszichoterápiás módszereink vannak, én nem ajánlanám a hipnózist ebben a korban. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Van egy problemam de nem tudom, hogyan kezeljem. Van egy 2.8 honapos kisfiam es most szuletett a masodik babank 2 honapja. A nagyobbik kisfiam szobatiszta volt kiveve ejszaka tettem ra pelenkat. Most par hete mar ujra bepisil es be is kakal annelkul, hogy szolna elotte mindig szolt , hogy mennie kell a wc-re. Teljesen meg vagyok rokonyodve mit rontottam el. Arrol nem is beszelve, hogy visszabeszel es nem szivesen fogad szot sem. Mit kellene tennem? Mi nem magyarorszagon elunk ezert szemelyes talalkozo nem lehetseges de lehet szivesen beszelnem meg a problemat ha kell telefonon. A valaszat elore is koszonom. Ja es meg valami a kisfiam nagyon apas es a ferjem uj uzelet miatt reggek 6-kor elmegy es este 10-kor jon csak haza talan ez is befolyasolja a kisfiamat mert elotte sokat voltak egyutt.
Tisztelettel Evelin!
A gyerekek bár látszólag örülnek a kistestvér születésének, de mivel egy idő után azt tapasztalják h anyának kevesebb ideje jut rájuk, azaz osztozkodni kell anyán, különböző viselkedés változásokkal fejezik ki a nem tetszésüket. Az önök esetében valószínű ez állhat annak a hátterében, h a kisfia ismét bepisil, de megadom az elérhetőségemet és beszéljük meg telefonon a részleteket.
30-355-0177
Üdv.:
Problémám a következő, 9 éves lányom látszólag ok nélkül sírdogál, és napokig rosszkedvű. Amikor faggatom nem tudja megmagyarázni mi az oka. Több mint egy éve elváltam az apjától amit látszólag jól viselt. Tudomásom szerint az iskolában sem történt olyasmi ami bántaná. Arra lennék kíváncsi hogy hormonális változások válthatnak-e ki kedélyállapot ingadozásokat esetleg melankóliát gyerekeknél. Nem emlékszem hogy velem ilyesmi történt volna gyekekkoromban, nem igazán tudom hogy kezeljem őt.
Előre is köszönöm.
A kedélyállapot ilyen mértékű ok nélküli ingadozása ebben a korban nem túl gyakori. Érdemes lenne minél előbb megnézni, h mi is húzódik meg a háttérben, és ha a kiváltó ok nem más mint a válás, ami lehetséges, akkor pár alkalmas terápia alatt kezelhető a probléma. Ennek kiderítésére viszont személyes találkozás szükséges. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: